Négy, külön-külön is komoly kockázat találkozott 2026 második felére a világ élelmiszerpiacán. A közel-keleti háború megdrágította az energiát és a műtrágyát, a dízelpiacon súlyos szűkösség alakult ki, az orosz–ukrán háború ismét akadályozza a fekete-tengeri gabonaszállítást, közben pedig gyorsan erősödik az El Niño. Globális élelmiszerhiány egyelőre nincs, de az ENSZ adatai szerint az árak már emelkednek – a mostani költségsokk teljes hatása pedig még nem jutott a boltok polcaiig.

Az élelmiszerárak már elindultak felfelé

A világpiaci élelmiszerárak augusztusban 2022 vége óta nem látott magasságba emelkedtek. Az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezetének, a FAO-nak az élelmiszerár-indexe 133,3 pontra nőtt, 1,9 százalékkal meghaladva a júliusi és 2,5 százalékkal az egy évvel korábbi szintet.

Egyetlen hónap alatt valamennyi fő élelmiszercsoport drágult. A gabonafélék 2,2, a növényi olajok 1,1, a tejtermékek 2,3 százalékkal kerültek többe, a cukor ára pedig 11,9 százalékkal ugrott meg. A búza világpiaci ára már 15 százalékkal magasabb, mint egy évvel ezelőtt.

Máximo Torero, a FAO vezető közgazdásza szerint az augusztusi adat arra figyelmeztet, hogy visszatért a kockázati prémium az élelmiszerpiacokra: az időjárási szélsőségek, a geopolitikai konfliktusok és a kereskedelmi útvonalak zavarai immár egyszerre hatnak a kínálati várakozásokra.

A Business Times elemzése ugyanezt négy, egymást erősítő folyamatra bontja: műtrágya, üzemanyag, időjárás és fekete-tengeri gabona. A probléma éppen az, hogy ezek nem egymás után, hanem egyszerre jelentkeznek.

Az első sokk: Hormuz és a műtrágya

A modern mezőgazdaság egyik legfontosabb inputja a nitrogénműtrágya, amelynek előállításához nagy mennyiségű földgáz szükséges. A Perzsa-öböl országai ezért nemcsak olaj- és gázexportőrök, hanem a világ műtrágyapiacának is meghatározó szereplői.

A Hormuzi-szoroson normális körülmények között a tengeren szállított műtrágya jelentős része áthalad. A közel-keleti háború kezdete után az Öböl műtrágyaexportja súlyosan akadozott, a karbamid ára tavasszal rövid idő alatt több mint kétszeresére emelkedett. Azóta részben korrigált, de a piac továbbra sem tért vissza a korábbi állapotába.

A FAO júniusi Food Outlook jelentése szerint 2026 januárja és áprilisa között a műtrágya világkereskedelme 20–25 százalékkal maradt el az egy évvel korábbitól. Különösen a nitrogén- és foszfáttartalmú termékek következő mezőgazdasági szezonra történő beszerzése okoz aggodalmat.

A Világbank júniusi prognózisa ezért 2026 egészére 38 százalékos műtrágyaár-emelkedést valószínűsített.

A műtrágyánál pedig különösen fontos az időzítés. Egy gazda, aki túl drágának találja az inputot, kevesebbet használ belőle vagy kisebb területet vet be. Ennek következménye nem azonnal, hanem hónapokkal később, a következő betakarításnál jelenik meg.

A FAO már májusban arra figyelmeztetett, hogy a műtrágya-szűkösség 2026 második felének és 2027-nek a terméshozamait veszélyeztetheti.

A második sokk: a világ dízelből is kifogyott a tartalékból

A mezőgazdaság nemcsak műtrágyával, hanem üzemanyaggal is működik. Dízel hajtja a traktorokat, kombájnokat, öntözőszivattyúkat és teherautókat, majd nagyrészt ugyanaz az üzemanyag mozgatja a terményt a gazdaságtól a kikötőig és tovább. Most éppen a dízelé a világ egyik legszűkösebb energiahordozó-piaca.

A közel-keleti finomítói és szállítási zavarok mellett az ukrán támadások jelentősen visszafogták az orosz finomítói termelést, Moszkva pedig exportkorlátozásokkal próbálja védeni saját piacát. Iparági vezetők szeptember elején mintegy napi négymillió hordós kiesésről beszéltek a közel-keleti és orosz finomítotttermék-kínálatban, és arra számítanak, hogy a dízelpiac egész télen feszes maradhat.

Ennek hatása sokkal szélesebb, mint az autósok üzemanyagköltsége.

A drágább dízel egyszerre növeli az élelmiszer előállításának és szállításának árát. Egy tonna gabonát előbb meg kell termelni, aztán el kell vinni a silóba, kikötőbe, hajóra, feldolgozóba és végül az üzletbe. Az üzemanyagár mindegyik lépcsőben megjelenik.

A harmadik sokk: újra akadozik a Fekete-tenger

Ehhez jön az orosz–ukrán háború. Oroszország és Ukrajna együtt továbbra is a világ legfontosabb gabonaexportőrei közé tartozik, különösen a búza esetében. Az elmúlt hónapokban azonban ismét felerősödtek a kikötők, terminálok és hajózás elleni támadások a Fekete- és Azovi-tengeren.

Az orosz export egy részét már a Balti-tenger felé próbálják átirányítani, de annak kapacitása csak töredéke a hagyományos fekete-tengeri útvonalénak.

Ukrajna szintén alternatív útvonalakon, például a Dunán próbál exportálni, miközben Argentína rekordmennyiségű kukoricával lépett be a kieső fekete-tengeri szállítások helyére.

A FAO szerint a fekete-tengeri logisztikai bizonytalanság már közvetlenül hozzájárult a búza augusztusi 2,6 százalékos drágulásához.

A negyedik sokk klimatikus: jön az El Niño

Mintha mindez nem lenne elegendő, közben az időjárás is egyre kedvezőtlenebb lapokat oszt. A Meteorológiai Világszervezet szeptember 3-i friss előrejelzése szerint az El Niño már határozottan kialakult, és tovább erősödik. A WMO közel százszázalékos valószínűséget ad arra, hogy legalább 2027 februárjáig fennmarad.

A jelenség hatása természetesen régiónként eltér, de erős El Niño idején növekszik a szélsőséges hőség és a csapadékeloszlás jelentős megváltozásának kockázata.

Különösen érzékeny lehet Dél- és Délkelet-Ázsia, ahol a rizs, a kukorica, a pálmaolaj és a cukor termelésének jelentős része koncentrálódik. A WMO a következő hónapokra az indiai szubkontinensen is az átlagosnál szárazabb idő nagyobb valószínűségét jelzi.

A hatás egy része már megjelent a piacon: a FAO szerint az El Niño miatti délkelet-ázsiai termelési aggodalmak hozzájárultak a növényi olajok drágulásához, a 2026/27-es globális rizstermést pedig jelenleg 1,9 százalékkal alacsonyabbra várják a tavalyi rekordnál.

Ez még nem 2022

Van azonban egy fontos ellensúly. A világon jelenleg nincs hiány gabonából. A FAO szeptemberi prognózisa szerint 2026-ban mintegy 2,98 milliárd tonna gabona teremhet világszerte. Ez ugyan két százalékkal elmarad a tavalyi rekordtól, de így is a történelem második legnagyobb termése lenne.

A globális gabonakészlet 2027-re várhatóan 947 millió tonna körül alakul, a készlet–felhasználás arány pedig 31,6 százalék marad, amit a FAO történelmi összehasonlításban továbbra is viszonylag kényelmes szintnek nevez.

Ez alapvető különbség 2022-höz képest. A FAO júniusban még ezért nevezte összességében kedvezőnek a világ élelmiszerpiaci kilátásait: a magas készletek és jó terméskilátások egyelőre képesek tompítani az energia- és műtrágyasokkot.

A veszély tehát jelenleg nem az, hogy nincs elegendő élelmiszer a világon, hanem hogy egyre drágább lesz megtermelni és eljuttatni oda, ahol szükség van rá.

A szegényebb országoknál sokkal hamarabb elfogy a mozgástér

Ez különösen az importfüggő fejlődő országokat érinti.

Az International Food Policy Research Institute modellje azt vizsgálta, mi történne húsz fejlődő országban, ha a 2026-os, nagyjából 60 százalékos üzemanyag- és 40 százalékos műtrágyaár-sokk az év során fennmaradna.

A becslés szerint emiatt 20,9 millió emberrel nőhet a szegénységben élők, és 2,5 millióval az alultápláltak száma a vizsgált országokban.

A paradoxon az, hogy a GDP-re gyakorolt hatás sok esetben viszonylag kicsinek látszik – fél százalék alatti –, miközben a legszegényebb háztartások számára az élelmiszer és az energia a kiadások sokkal nagyobb részét teszi ki.

Egy néhány százalékos élelmiszerár-emelkedés ezért egy európai családnál kellemetlenség, egy szegény importfüggő országban viszont már élelmezésbiztonsági probléma lehet.

A rendszer eleve nem erős állapotból indul

A világ ráadásul úgy érkezett el ehhez az újabb ársokkhoz, hogy az éhezés problémája a korábbi válságok után sem oldódott meg.

A WFP évközi globális helyzetértékelése szerint 266 millió ember él jelenleg akut élelmezési bizonytalanságban a válsággal sújtott országokban. A konfliktus továbbra is az éhezés első számú kiváltó oka, amelyhez most egyre erősebben társulnak gazdasági és éghajlati sokkok.

A FAO és a WFP júniusi „Hunger Hotspots” jelentése 13 olyan országot azonosított, ahol novemberig tovább romolhat a helyzet; a legsúlyosabb gócpont jelenleg Szudán, Dél-Szudán, Jemen és Palesztina.

Ez azt jelenti, hogy az új világpiaci ársokk nem üres lapra érkezik, hanem olyan országokat talál el, amelyek már eleve háborúval, eladósodottsággal, devizahiánnyal vagy éhezéssel küzdenek.

A számla egy része csak 2027-ben érkezik meg

És talán ez a mostani helyzet legfontosabb eleme.

A műtrágya drágulása nem aznap jelenik meg a kenyér árában. A gazdák előbb eldöntik, mennyi műtrágyát vásárolnak, mekkora területet vetnek be, majd hónapokkal később betakarítanak. A dízel ára végighalad a teljes ellátási láncon. Az El Niño hatását pedig csak a következő termések után lehet pontosan felmérni.

A jelenlegi élelmiszerárak tehát még csak részben tartalmazzák a 2026-os költségsokkot.

A Világbank júniusi alapforgatókönyve még mindössze három százalék körüli globális élelmiszerár-emelkedéssel számolt 2026-ra, miközben már akkor 38 százalékos műtrágya-drágulást várt. Maga a jelentés figyelmeztetett arra, hogy a közel-keleti háború elhúzódása és az El Niño ennél lényegesen rosszabb pályát is előidézhet.

Azóta az El Niño megerősödött, a fekete-tengeri gabonaszállítás tovább romlott, a dízelpiac beszűkült, és szeptemberre a Brent ismét száz dollár fölé emelkedett.

Ezért 2026 őszének legfontosabb élelmezésbiztonsági kérdése nem az, mennyibe kerül most a búza vagy a rizs, hanem hogy mennyit vetnek el a gazdák a következő szezonra, mennyi műtrágyát tudnak megfizetni, és milyen termést hagy maga után az El Niño.