2025 decemberében az Európai Unió szankciós listára tette a svájci állampolgárságú Jacques Baud brüsszeli lakost. Ez azt jelenti, hogy az illető nem hagyhatja el Belgiumot, lezárják a bankszámláit, persona non gratává nyilvánítják, ellehetetlenítik a megélhetését. Nem vehet magának élelmiszert, gyógyszert, nem fizethet a lakhatásáért.

Bár Baud nyugdíjas hírszerző-elemző, és megtakarításai is vannak, az európai intézményektől tartó svájci nagybankban lévő számláihoz is csak ügyvédje közbenjárására, ideiglenesen kapott korlátozott hozzáférést. Szankciós listára politikai okokból, a véleménye miatt került. Ennyit a szólásszabadságról az Unióban.

Baud ugyanis nem állt ki Ukrajna mellett, nem foglalt állást Oroszországgal szemben, hanem svájci megfigyelőként, semleges, távolságot tartó alapállásból elemezte a 2022 óta tartó orosz–ukrán háborút. Ami ezek szerint az unióban tilos. Nem elég, hogy betiltották az orosz médiatermékeket, és hogy ezerrel nyomják az ukránokkal együtt kimunkált háborús propagandát, az attól tartózkodó véleményeket is büntetik.

Baud ügyvédjei kiperelték azt az anyagot, amely alapján az unió bürokratái szankcionálták. Az akta titkos, nem szabad belőle idézni, róla másolatot készíteni. Jó okkal.

Az anyagból ugyanis kiderül, hogy Baud „ügye” brit kezdeményezésre indult.

Mint mindenki megtapasztalta, a britek a legelkötelezettebb háborús uszítók. Hírszerzési és propagandagépezetük nyakig merült az ukránok háborús felkészítésében, a háború eszkalálásában, a 2022-ben Isztambulban már kialkudott béke szabotálásában. Mind Boris Johnson, a bolond egykori miniszterelnök, aki békeölő missziójáért több mint 1 millió kenőpénzt kaszált – legalábbis a Guardian szerint –, mind a most leköszönő, ugyancsak mindenre alkalmatlan Keir Starmer, aki mindent megtett azért, hogy ukrán életek árán is mozgásban tartsa az oroszellenes hadi gépezetet. Szóval a britek feljelentették Baudot, és feljelentésükhöz az interneten fellelhető másodlagos terhelő anyagokat mellékeltek. Például azt, hogy Baud olyan könyvesboltban árusítja a könyveit, ahol oroszbarát könyvek is vannak.

Sőt, egyszer akkor is ott volt, amikor egy oroszbarát szerző is a helyszínen tartózkodott! Tisztára az ötvenes évek szovjeturalom alatt álló Magyarországa. Tőle, aki számtalan elemzést, illetve könyvet publikált a témában, egyetlen idézet sincs a „terhelő anyagban”.

Nemcsak Bacsó Péter A tanújából, hanem történelmi tanulmányainkból is tudjuk, hogy volt ez a kommunisták alatt. Tudjuk, milyen fontosak a feljelentések, főleg, ha névtelenek. Én magam is megtapasztaltam múlt szombaton este fél kilenckor, amikor három rendőr jelent meg a Terror Háza Múzeumban egy feljelentésre hivatkozva, miszerint iratmegsemmisítés folyik az irodákban. Amikor meggyőződtek arról, hogy az irodákban nem tartózkodik senki, és hogy az őrökön kívül senki nincs az épületben, leléceltek.

Nyilvánvaló, hogy megfélemlítési szándékkal jöttek. Lehet, hogy volt valami „fontos és megbízható” feljelentés is, de az is lehet, hogy önszorgalomból, esetleg kirendelésre jöttek. Még ha lett is volna iratmegsemmisítés, ami tréfás (persze nem is volt), hiszen minden hivatalos ügy a számítógépes rendszeren keresztül történik, a jegypénztári és ajándékbolti pénztárgépek pedig a NAV-hoz vannak bekötve, akkor sem tudom, milyen jogszabályba ütközne a személyes feljegyzések, vázlatok ledarálása.

Az új tiszás választási vezérdemokráciában mindez, mint a fenti példa is bizonyítja, Európa-konformmá, sőt a nyugatosodás előfeltételévé vált.

A fejlettek ugyanúgy minden eszközt bevetve üldözik politikai ellenfeleiket, mint ők. A jurisztokrácia és az ngó-k segítségével ellehetetlenítésükre törnek, a szabad választásokon való részvételt önkényesen korlátozzák, tapasztalt politikusok újraválaszthatóságát megtiltják.

Magyar Péter és társai egy kósza gondolattól vezérelve elcsapták Magyarország köztársasági elnökét, aki semmilyen módon nem élt vissza a hivatalával, semmilyen bűncselekményt nem követett el, és nem vált méltatlanná hivatala betöltésére. Erre fel a Tisza fő embere, Radnai Márk, a működő és emberséges Magyarországért felelős kormánybiztos azt mondja: „A politikai vita soha nem lehet ürügy arra, hogy eltiporjuk a tiszteletet!”

Tiszteletet?
Ki iránt?