József Attila Két hexameter című verse így hangzik: „Miért legyek tisztességes? Kiterítenek úgyis! / Miért ne legyek tisztességes? Kiterítenek úgyis.” Sokszor gondolok erre a költeményre, amikor azt kérdezi tőlem valamelyik barátom, hogy mit tegyen saját nem hívő rokonai megtérése érdekében. A józsef attilai sorokat így írom át a magam számára: Miért beszélnél a hitedről? Miért ne beszélnél a hitedről? A kérdés nem az, hogy beszéljünk vagy ne beszéljünk, a kérdés az, hogy hogyan.

Nem minden rokon rokonszenvez velünk

A helyzet az, hogy sok családban vannak, akik ellenszenvvel viseltetnek a templomba járó rokonukkal. Ilyen esetekben az is lehet, hogy éppen a templomba járóval van a baj. Hozzájuk most nincs szavam. Azoknak érdemes elolvasni ezt a bejegyzést, akik Istennel rendszeresen rendezik rendetlenségeiket. Azoknak érdemes tovább olvasni, akik lelkesek, szívesen beszélnek Jézusról, de sok verbális pofont kapnak érte. Nekik Máté evangéliumának egy mondatával szeretném megüzenni, hogy hogyan ne tegyék ezt. ⁶„Ne adjátok oda a kutyáknak azt, ami szent, gyöngyeiteket se dobjátok oda a disznók elé, nehogy lábukkal széttapossák azokat, majd megfordulva széttépjenek titeket.” (Mt 7, 6) Igaz, hogy ez az idézet nagyon csúnya szavakkal illeti azokat, akiket közel tudunk magunkhoz, de most ne erre figyeljünk. Nyilván senki nem gondolja, hogy mondjuk az unokatestvére vagy a sógora a disznóhoz hasonló. De Jézus figyelmeztet arra, hogy istentapasztalatainkról és istenélményünkről, az igazi lelki igazgyöngyökről csak hívő embereknek meséljünk. Mert ha nem így teszünk, akkor széttépnek bennünket. Gúny tárgyáva tesznek vagy összemosolyognak. Ennek pedig nem kell kitenni magunkat. De akkor hogyan szóljunk?

Az indirekt módszer és a hitvallás szükségessége

A Mária Rádióban egy alkalommal az egyik önkéntes riporter a többi önkéntes műsorvezetőt interjúvolta meg arról, hogy az adásaikban hogyan tesznek tanulságot a hitükről. A pszichológiával foglalkozó műsorvezető ezt válaszolta: „indirekt módon”. Ha egy családi összejövetelen vagyunk, akkor elsősorban szeretettel kell viselkednünk. Meg kell hallgatnunk a többieket, kis fizikai segítséget kell nyújtanunk annak, aki rászorul. Ha valaki kér egy pohár vizet, habozás nélkül adnunk kell neki. Nem kell felvetnünk vallásos témákat, nem kell áradoznunk a Szűz Anya csodáiról. Indirekt módon kell tanúságot tenni. De ha azt kérdezik, hogy a meddőségen segítene-e a mesterséges megtermékenyítés, akkor el kell mondanunk, hogy az az aggályunk, hogy egyszerre nem egy petesejtet szoktak megtermékenyíteni, de általában egy ember születhet meg, vajon mi lesz a többivel…

Nem szeretik a prófétákat

Ha azt gondolod, hogy nem szeretik a prófétákat, akkor jusson eszedbe Heródes és Keresztelő Szent János története. Erre a gondolatra légy figyelmes: „²⁰Heródes ugyanis félt Jánostól. Tudta, hogy igaz és szent ember, ezért védelmezte. Ha beszélgetett vele, nagyon zavarba jött, de azért szívesen hallgatta.” (Mt6, 19-20) Ha szeretet van benned és néha szelíden, de határozottan kiállsz a hited mellett, hidd el, szívesen fognak hallgatni téged. Lehet, hogy azt, hogy mit tehetsz nem hívő rokonaidért, akár a gyereked is az, egy mondatban is összefoglalhattam volna, de azt egy nagy szent, Ágoston, már réges-régen elmondta helyettem: „Szeress és tégy, amit akarsz!”.

Rákóczi Piroska