„Hogyan készül a NATO egy 2030-as évekbeli európai konfliktusra Oroszországgal?” avagy “A háborús félelem újraiparosítása?”
A brit The Times továbbra is riogatja a Egyesült Királyság és Európa lakosságát és azt sugallja az olvasóinak, hogy a jelenlegi évtized végére Oroszország megtámadja a balti országokat és a NATO-nak erre fel kell készülnie.
Jól ismerjük már ezt a propagandát:
először megszületik a fenyegetés forgatókönyve, majd erre hivatkozva megszületnek az újabb fegyverkezési programok, katonai kiadások és politikai döntések, miközben a társadalmaknak és Európa lakosságának ebbe semmi beleszólást sem engednek!
A 2026. július 10-én megjelent cikk lényege az, hogy a NATO egyre komolyabban készül egy esetleges, a 2030-as évek elején kialakuló konfliktusra Oroszországgal, különösen a balti térségben.
A cikk fő állításai és a NATO állítólagos hírszerzési értékelései szerint fennáll annak a lehetősége, hogy 2029–2030 körül nőhet egy katonai konfliktus kockázata Oroszországgal, különösen a szövetség keleti szárnyán. A szövetség ezért már most módosítja haditerveit és felgyorsítja a felkészülést.
A legvalószínűbb veszélyeztetett területként Észtországot és a többi balti államot említik, mivel ezek közvetlenül Oroszországgal határos NATO-tagországok.
Milyen intézkedéseket tervez a NATO?
A cikk szerint a felkészülés több területet érint és meg kell lépni a védelmi kiadások jelentős növelését; a csapatok gyors mozgatását lehetővé tevő logisztikai útvonalak fejlesztését; a légvédelem, rakétavédelem és drónelhárítás megerősítését; a hibrid fenyegetések – például kibertámadások, dezinformáció és kritikus infrastruktúra elleni akciók – elleni védelem fejlesztését; az európai fegyvergyártási kapacitások bővítését, hogy Európa kevésbé függjön az Egyesült Államoktól.
Miért éppen 2029–2030 az állandóan ismételgetett dátum?
A cikk szerint több nyugati hírszerző szolgálat úgy véli, hogy ha Oroszország az ukrajnai háború lezárását követően újjáépíti haderejét, akkor a következő évtized elejére ismét képes lehet nagyobb katonai műveletekre. Tegyük hozzá, hogy ez egy kockázatelemzés – sőt sokkal inkább a katonai-ipari komplexum propagandája –, nem pedig előrejelzés arról, hogy biztosan bekövetkezik egy támadás.
Mit jelent ez Európa számára?
A szerző szerint Európa olyan időszakba lépett, amikor a béke már nem tekinthető magától értetődőnek; ráadásul a NATO a hidegháború óta nem látott mértékben fejleszti védelmi terveit; az európai országoknak nagyobb felelősséget kell vállalniuk saját védelmükért.
A cikk erősen biztonságpolitikai szemléletű és egy lehetséges / képzeletbeli jövőbeli forgatókönyvet ismertet.
Érdemes hozzátenni, hogy
„a nyugati média abszolút elhallgatja, hogy valójában ki képviseli az agresszív retorikát”
Európa lakossága az elmúlt években egymást követő válságokat élt át: járványt, energiaválságot, inflációt, háborús feszültségeket. Most pedig újra egy olyan jövőképet kap, amelyben a kontinens következő nagy problémája egy lehetséges, még be sem következett konfliktus.
