Végre tavasz van. Tavasz és felszabadult öröm. A kő, amit az emberek elvetettek, végre szeglett kővé vált. Szegletkővé a házban, ahová minden ember meghívást kap: az egyházban. Pedig nehéz volt.

Nagypéntek megrendít

Mennyien védik magukat a háborús hírektől, a politikai vitáktól, a történelmi tragédiákat bemutató filmektől! Békét szeretnének. Ne gondoljuk, hogy ez önzés. Ez csak a lélek gyengesége, kifáradt emberek önvédelme. És éppen köztük vannak sokan, akik bekapcsolódnak a nagypénteki szertartásokba. A Fájdalmak férfia az, akinek végigkísérik az utolsó napját. Miért elviselhetőbb ez a lelki megpróbáltatás, mint amit a világban átélhetünk? Mert ebben minden igaz. Minden valós. Nem árnyalják érdekek a történet mesélőinek célját. De leginkább mégis azért, mert ez a történet nem a pszichének szól. Senki nem tervezett bele az üzenethez tartozó manipulálást. Nem reklám és nem játszma. Jézus valóban szenvedett, és valóban meg is váltott valamennyiünket. Ez a történet a szívhez szól, és nem pénteken ér véget, a bánatra pedig csodálatos gyógyítást ad. A csöndet.

Nagyszombat megszelídít

Nagyszombaton már nincs semmiféle böjt. Nagyszombaton nincsenek szentmisék sem. Istentiszteleteket sem szoktak tartani. Nagyszombaton csend van. A harangok csak az éjben szólalnak meg. Annak az éjnek egy órájában, amikor Jézus feltámadott. És addig csönd van. Kell a hívő embernek ez a csönd. Mert szíve borúját ez a csönd oszlatja föl. Olyan ez, mintha amikor a test böjtje vége ér, akkor a szív böjtje kezdődik meg, de csak rövid ideig tart.

A családos emberek ilyenkor készülődnek a húsvéti vacsorára, az ünnepi ebédre. Ez munka, sok munka, de a szív szempontjából nézve terápia. És amikor sok szervezkedés és sütés-főzés után eljutunk a nagyszombati allelujához, akkor valóban felszabadulásérzést élünk át.

Húsvét vasárnap

Húsvét vasárnap megerősödünk a hitben, hogy Urunk fölkelt a sírból és olyan teste volt, ami átment a zárt ajtón. Bejött hozzánk is. A szívünkbe ért. Mire indít mindez?

Nem válogatunk tovább

Aki megismeri a bibliai történeteket a Megváltó kereszthaláláról és feltámadásáról, aki a szívére veszi, az nem válogat tovább a világnézetek boltjában. Akinek az, hogy Jézus érte halt meg, egyszer eljut a szívéig, az botrányosnak is tartaná, ha ez után a tapasztalat után, nem hozná meg azt a döntést, hogy számára nincs más isten. Aki megtalálta Isten országát, a Szeretet Abszolútumát, az olyan mértékig hálás, hogy füle meg sem hal mást. Lehet, hogy külsőleg semmi nem változik az életében, lehet, hogy nem lesz azonnal jobb férj, feleség, munkatárs, szerzetes. De olyan béke árasztja el, ami miatt rosszabb már semmiképp sem lesz. Olyan egzisztenciális nyugalmi állapotba kerül, amiben nem kell szeretetpótlékokat magához vennie. És ettől, majd évek során, végül mégis szebbé érik a lelke.

Áldott húsvétot!