Hat hét hit, és hat – hangzott a nyolcvanas években egy magyar hajnövesztő szer reklámja. Ha a csodaszer nem is, de a reklám hatott. Vették a kopaszodó férfiak, és lelkesen várták, hogy újra dús üstökük legyen. Ám, mint annyiszor az életben, kiderült, hogy csodák nincsenek. Esetleg nagyon-nagyon ritkán. Ez a helyzet most szeptember közepén Ukrajnában is. Hat hetük lehet a fronton harcoló ukrán katonáknak, hogy csodát tegyenek. Mert azután jön az ősz, az eső, a hideg, a köd. A tavaszra, majd a nyárra ígért, mindent elsöprő erejű ukrán ellentámadás nem hozta meg a várva várt sikert.
Hiába állítottak fel tíz-tizenkét hadosztályt, amelyeket döntő részben Nyugaton vagy nyugati kiképzők Ukrajnában készítettek fel. Hiába szerelték fel őket jórészt nyugati fegyverekkel. Az előkészületekhez képest eddig egy Budapest nagyságú területet tudtak felszabadítani egy magyarországnyi megszállt területből. A hírek szerint talán egy ponton sikerült az ukrán katonáknak elérni és át is törni az oroszok védelmének első vonalát.
De az áttörés stratégiailag fontos pillanatát nem tudták a maguk javára fordítani. Valójában érdemi előrelépés nem történt. A fő cél pedig, az Azovi-tenger partjának elérése, ezzel az orosz védelmi vonal kettészakítása csupán távoli vágy maradt. Ennek elérésére már 2024-es dátumokat olvasunk. Persze a kommunikációs harcmezőn érdekes dolgokat hallunk. Mark Milley tábornok, az amerikai vezérkari főnökök egyesített bizottságának vezetője szerint ugyan lassabban halad a vártnál az ukrán támadás, de korai még kudarcról beszélni.
Ne becsüljük le az eddig elért ukrán katonai eredményeket. Hiszen kemény árat fizetve szereznek meg minden felszabadított métert. Ezért a budapestnyi területért harminc-ötvenezer ukrán katona áldozta az életét.
A hírek szerint már a műveleti tartalékokat is harcba küldte a katonai vezetés. A The Times szerint a bevetett egységeknek már majdnem kétharmada odaveszett. A Kyivstar nevű telekommunikációs cég alig pár percet „élt” videójában arra kérték támogatóikat, hogy küldjék el a köszönöm szót annak a négyszázezer hősi halottnak, aki az örökkévalóságba távozott. És ez nem egy orosz dezinformációs hírportál! Vagyis Ukrajna iszonyatos áldozatot hoz ebben a harcban.
Van azonban az éremnek egy másik oldala is. Hiszen miközben a fronton katonák százai halnak meg nap mint nap, ezalatt az, akinek pénze van, megvásárolhatta a szabadságát, az életét. Mert Ukrajnában mindennek szabott ára van, így az emberéletnek is. Aki képes öt-tíz-tizenötezer dollárt kifizetni, azt nem viszik ki a frontra. Igazolást kap róla, hogy katonai szolgálatra alkalmatlan, és már el is hagyhatja az országot. Az ukrán akasztófahumor ezeket nevezi monacói zászlóaljnak. Nem véletlenül, hiszen a vagyonos ukránok Dél-Franciaországban vásárolnak nagy előszeretettel drága ingatlanokat. De népszerű Olaszország, Ausztria, Bahrein és az Egyesült Arab Emírségek is. A területi toborzóirodák vezetői már többszörös dollármilliomosok lettek a háború kitörése óta. Zelenszkij elnök bejelentette, hogy a háborús időkben elkövetett korrupciós ügyeket hazaárulásként fogják szankcionálni a jövőben. Az ukrán parlament pedig gyorsított eljárásban szavazta meg az országgyűlési képviselők vagyonának nyilvánosságra hozataláról rendelkező jogszabályt. Igaz, egy évvel el is halasztották a törvény bevezetését. Nyilván, a korrupció elleni harc sikere érdekében…
A The New York Times véleménye, hogy Ukrajna igazi problémája ez. Adataik szerint a fegyverre, lőszerre szánt amerikai segélyből csaknem egymilliárd dollár tűnt el. Ezért aztán Zelenszkij elnök is lépni kényszerült. Felmentette az összes toborzóiroda vezetőjét. Dörgedelmes beszédben csodálkozott rá, hogy mi folyt ott. Ami aligha hihető, hiszen a katonai elhárításnak már réges-régen jelentenie kellett ezekről a visszaélésekről. Ha nem tette, akkor fel kellett volna menteni a szolgálat vezetését, de ez nem történt meg. Nyilván nyugati nyomásra volt kénytelen meneszteni az elnök a védelmi miniszterét is. A tavasszal egyszer már bejelentette ezt, de aztán árulkodó módon mégsem történt semmi. Akkor a katonák élelmezési költségeit háromszoros áron számlázták túl, most pedig a téli ruházat beszerzését. A háromszoros szorzó az konstans, nyilván így kaphatta meg minden érintett a neki járó részt. Zelenszkij mentorát, Ihor Kolomojszkijt is csak néhány napja tartóztatták le, noha az Egyesült Államok már 2021-ben szankciókkal sújtotta korrupció miatt.
Az oligarcha letartóztatása mögött többen is azt sejtik, hogy az ukrán elnök így próbálja védeni felfedezőjét, mentorát.
Hiszen a hatósági intézkedés előtt néhány nappal azt a határozatot hozta az ukrán parlament, hogy a kiemelt korrupciós ügyekben ezután az Ukrán Biztonsági Szolgálat (SZBU) lesz az illetékes nyomozó hatóság. Azt pedig az elnök dönti el, hogy mit tekint kiemelt korrupciónak. Márpedig a hírek szerint az SZBU-t az elnök kézi vezérléssel irányítja. Szóval, nem lennék meglepve, ha Kolomojszkij letartóztatása éppenséggel a védelmét szolgálná. Legalábbis addig, míg az elnök érdekei úgy kívánják. Talán nem járunk messze a valóságtól, ha azt feltételezzük, hogy ez a taktika nem nyerte el a nyugati támogatók tetszését. Így aztán ők is elővettek egy olyan lapot a pakliból, amit eddig talonban tartottak. Kidobták egy egyiptomi oknyomozó újságíró mögé bújva, hogy Zelenszkij anyósa a háború kitörése után vásárolt ötmillió dollárért egy villát a Vörös-tenger partján. Mert a Toscanában lévő villája már nem volt elegendő.
Szörnyű háborús áldozatok és mérhetetlen korrupció. Ez a különös kettősség jellemzi ma Ukrajnát, és ez a háború kimenetelére is döntő hatással lehet. Talán ha Zelenszkij elnök nem eltörölni igyekezne az önálló magyar oktatást, hanem egyik-másik tanácsadójával olvastatná mondjuk az Egri csillagokat, akkor megtudhatná: „A falak ereje nem a kőben vagyon, hanem a védők lelkében.”
A szerző az Alapjogokért Központ biztonságpolitikai tanácsadója
Forrás:Magyar Nemzet
