Ha a hatalomról szeretnénk tanulni Jézustól, akkor nem csak arra kell figyelnünk, hogy mit mondott a hatalmasokról, hanem arra is, hogy neki milyen természetű volt a hatalma és hogy azzal mit kezdett.

Mi fölött volt Jézusnak hatalma?

A Mesternek hatalma volt megbocsátani a bűnöket. Mikor ezt kifejezte, azonnal a világi hatalmasokkal szemben találta magát. Egy ilyen helyzetben, mikor az írástudók a szemére vetették, hogy mit beszél ezt kérdezte: „Mi könnyebb? Ezt mondani: Bűneid bocsánatot nyertek – vagy: Kelj fel és járj? (Lk5,23)” Nyilvánvaló, hogy vádlói közül egyetlen egy sem tudott volna csodákat tenni. Irigyelték is érte. Sőt, egyszer azzal vádolták, hogy Belzebubbal fogott össze. Erre a vádra így felelt: „Hogy űzhetné ki sátán a sátánt? ²⁴Ha valamely ország meghasonlik magával, az az ország nem állhat tovább fenn. ²⁵Ha egy ház meghasonlik magával, az a ház nem állhat fenn tovább. ²⁶Ha a sátán saját maga ellen támad, és így meghasonlik magával, nem maradhat meg, hanem elpusztul. ²⁷Senki sem törhet be az erős ember házába, és nem rabolhatja el a holmiját, hacsak előbb meg nem kötözi az erős embert. Csak akkor rabolhatja ki a házát. ²⁸Bizony mondom nektek, hogy minden bűn és minden káromló szó, amit csak kiejtenek az emberek fiai a szájukon, bocsánatot nyer. ²⁹De aki a Szentlelket káromolja, nem nyer bocsánatot mindörökké, bűne örökre megmarad.” ³⁰Mert ezt mondták róla: „Tisztátalan lélek van benne.” (Mt9, 23-29) Bár ez a történet messzire vezet, most, amikor azt tekintjük át, hogy milyen hatalma volt Jézusnak, könnyen megállapíthatjuk, hogy Jézusnak hatalma volt az összes ördög felett is. És volt még egy, mások által soha nem gyakorolt hatalma. Képes volt átalakítani a természetet.

Biztosan minden Olvasóm emlékszik arra a történetre, amikor Jézus és a tanítványok egy bárkában utaznak és hatalmas viharba kerülnek. A Mester ekkor „Fölkelt és parancsolt a szélnek és a hullámoknak. Erre elült a háborgás, és minden elcsendesedett.” (Lk 8,24)

Jézus megosztotta a saját hatalmát

Jézusnak tehát minden és mindenki fölött volt hatalma. Ezt a hatalmát mindig az emberek érdekében használta. Sőt, tovább is ment. Képességeit átadta másoknak. De nem akárkinek. Hogy ez miként történt, s hogy ehhez kit választott, azt Máté így közli: „Összehívta tizenkét tanítványát, s hatalmat adott nekik, hogy kiűzzék a tisztátalan lelkeket, és meggyógyítsanak minden betegséget, minden gyengeséget. (Mt 10,1)”

Miért nem gyakorolt hatalmat az emberek fölött?

Tudjuk, hogy Jézus önként vállalta a kereszthalált. Vagyis a fizikai mivolta felől engedett a brutális emberi hatalomnak. Hatalmas lélek kell az ilyenhez. Hogy mindez, hogyan rendeződhetett a Megváltó emberi pszichéjében, azt a Pilátussal folytatott párbeszédjéből érthetjük meg. „¹⁰Pilátus ekkor így szólt hozzá: ’Nekem nem felelsz? Nem tudod, hogy hatalmam van arra, hogy szabadon bocsássalak, de hatalmam van arra is, hogy megfeszíttesselek?’ ¹¹Jézus így válaszolt: ’Semmi hatalmad nem volna rajtam, ha felülről nem adatott volna neked: ezért annak, aki engem átadott neked, nagyobb a bűne.’” (Jn 19, 10-11)

Ebből a pár sorból megérthetjük, hogy Jézus tudta, hogy az Atya azt kéri tőle, hogy fogadja el a kereszthalált. Tudta, hogy az Atya megengedi az embernek, hogy megölje a Fiút. Azt is fölfogta, hogy az Atya arra szólítja őt, hogy legyen engedelmes, hogy szeresse halálosan a Mennyei Atyát, akiről rajongva beszélt. Ez az engedelmesség, ez az „őrült szerelem” pedig éppen azt igazolja, amit Jézus vádlói, mint halálos ítéletre méltót neveztek meg, vagyis, hogy „Az Atya és én egy vagyunk.” (Jn 10,30)

Rákóczi Piroska