Lehetetlennek tűnik egy ember számára megrajzolni Jézus arcvonásait. A szavakkal adott személyiségrajzok mind gyenge kísérletek ahhoz képest, aki Ő itt a földön volt. Ráadásul sokkal több ismeretünk van Jézusról a feltámadása előtt, mint után. Nagyon sokan úgy gondolnak a Mesterre, mint aki szelíd és alázatos szívű. A pásztorra, aki bármilyen fáradt, mégis meglátja a nyáj éhét és szomját, és ezeket oltja is. Érdekes megfigyelni az evangélium íróinak alkotói módszerét. Mintha megtanulták volna az újságíró iskolák első órájának tananyagát: ne mondd, hanem érzékeltesd! És mégis!
János evangéliumának nagy prológusa leírja Krisztust. „1Kezdetben volt az Ige, az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige, 2ő volt kezdetben Istennél. 3Minden általa lett, nélküle semmi sem lett, ami lett. 4Benne az élet volt, s az élet volt az emberek világossága. 5A világosság világít a sötétségben, de a sötétség nem fogta fel. 6Föllépett egy ember, az Isten küldte, s János volt a neve. 7Azért jött, hogy tanúságot tegyen, tanúságot a világosságról, hogy mindenki higgyen általa. 8Nem ő volt a világosság, csak tanúságot kellett tennie a világosságról. 9(Az Ige) volt az igazi világosság, amely minden embert megvilágosít. 10A világba jött, a világban volt, általa lett a világ, mégsem ismerte föl a világ. 11A tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be. 12Ám akik befogadták, azoknak hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek. Azoknak, akik hisznek nevében, 13akik nem a vérnek vagy a testnek a vágyából s nem is a férfi akaratából, hanem Istentől születtek. 14S az Ige testté lett, és közöttünk élt. Láttuk dicsőségét, az Atya Egyszülöttének dicsőségét, akit kegyelem és igazság tölt be.” Jn1, 1-14.
Jézus mellett vagy ellen
János tehát átélte, hogy voltak, akik az Igét befogadták, és voltak, akik nem. Ebből következik, hogy Jézus jelenlétére két igazi válasz adható: szeretem vagy nem szeretem. Ilyen értelemben Isten megosztó. Akkor miért baj, ha egy társadalmi szereplő is megosztó?
A szófoglalók sosem szófogadók
Minden ember megosztó. Természetes jelenség. Legkésőbb az óvodában megtapasztaljuk, hogy vannak, akik szeretnek bennünket és vannak, akik nem. A megosztó személyiség kifejezést, mint valami átkot, ugyanazok a szófoglalók vezették be a politikailag korrekt nyelvbe, akik az angol nyelvben a férfi és női egyesszám harmadik személyű névmás helyett bevezették a többesszám harmadik személyű névmás használatát. (Vagyis nem „he” és „she”, hanem „they”.) Ezek az emberek, akiket szófoglalóknak nevezek, szokták a nagy emberiség egy nagy államának eszméjét terjeszteni. Ennek az eszmének a megvalósításának az útjában áll minden olyan emberi törekvés, amely bármilyen okból eltérő döntéseket válthat ki az emberekből. Jézus mellett pedig döntés nélkül nem lehet elmenni. Vagy elhatározzuk, hogy rendelései szerint élünk, vagyis megfogadjuk a szavait, vagy nem. Mi keresztények abból indulunk ki, hogy a legjobban az ismeri a világot, aki teremtette. Ezért, ha neki szófogadói vagyunk, akkor egyszerűen betartjuk világhoz kapott használati utasítást. Ha mások nem tartják be, ez az ő döntésük. És hogy az ő általuk vágyott egyformaság és egyenlőség sosem jön el, az épp olyan biztos, mint az, hogy az Úr Jézus Krisztus pedig eljön majd.
Rákóczi Piroska
