Sorozatot indítottunk a Torontói Jegyzőkönyvvel kapcsolatban.
Lehetséges keresztény stratégia: válasz a Torontói Jegyzőkönyvekben levő
rémségekre
Ha nagyon röviden szeretnénk megfogalmazni, hogy mit akarnak a „torontói hatalmasok”, akkor azt mondhatjuk, hogy uralkodni akarnak egy szabadságától és tulajdonától megfosztott, átprogramozott tudatú emberiség felett. Mivel minden keresztény számára érték mind a józanság, mind a szabadság, és ehhez szükséges bizonyos mértékű tulajdon birtoklása, így nem csoda, ha a
keresztények megpróbálják megállítani a „torontói folyamatot”. De hogyan lehet ezt erkölcsileg kifogásolhatatlan módon?
Ha eltorlaszolják az igazságokat
Amikor küzdelmekhez erkölcsi alapot keresünk, gyakran szoktunk a múltban igazolt analóg helyzeteket keresni. A mostani identitásgyilkoló törekvések azonban egészen új helyzet elé állítanak bennünket. Ezért egy másik módszert kell alkalmaznunk a helyes keresztény stratégia kialakításához. Ez a metódus is régi. Lényege, hogy olyan hasonlatot keresünk, ami jól leírja a helyzetet, és irányt ad a méltó cselekvéshez. Ilyen hasonlat az, ha elképzeljük, hogy valakik egy nagy tömegben állnak és kommunikálnak, de eltakarják a hazugságaikat és úgy beszélnek, mintha ők nem is lennének hazugság birtokában. Ekkor lehet egy stratégia ellenük, hogy mi viszont mindenkinek elmondjuk az igazat. „Akinek van füle a hallásra” (Mk 4,9), az meghallja. Lehet stratégia a magvetés – ahogy Jézus beszél róla az evangéliumban. De mi van akkor, ha a hazugság birtokosai elkezdenek maguk előtt utat törni a hazugságaiknak? Akkor erkölcsi
kötelességünk megállítani őket. Akkor az a stratégia, ami a keresztes lovagoké volt.
A jó és rossz küzdelme
Ha kellő távolságból nézzük a világirodalmat, rá kell jönnünk, hogy a keresztények legjobb művei feltételezik, hogy a világban vannak jók és rosszak, és ezek küzdenek egymással. Ha ezt az alapállást kivennénk a könyvekből, akkor nem sok maradna a keresztények által írt művekből. Abban is minden keresztény történelmi egyház egyetért, hogy az önvédelem jogos. Az európai jog is ismeri a jogos és arányos önvédelem fogalmát. Ezért védekező hadviselést biztos, hogy nyugodt lélekkel folytathatunk – a kommunikáció terén is. De van itt egy különös része a torontói akciónak. Fű alatt kezdték el. Nos, ez nem új, egy cseppet sem az. Ádám és Éva egy csúszó-mászó kígyóval találkozott, nem a gonosszal. Tudom,
hogy a legtöbb teológus erre azt mondja, hogy a szöveg szerzőjében még nem volt világos, hogy létezik személyes gonosz, ezért írt a kígyóról. Szerintem pedig az történt, hogy a gonosz eleinte azt játszotta, hogy ő nincs is. A világhatalom is ezt játssza. Mit tehetünk ellene?
Az imán túl
Imádkozni kell, hogy az alattomosok tervei ne valósulhassanak meg. Ezért lehet böjtölni is. Továbbra is mondani kell az igazat, de hol? Az iskolákban, az egyetemeken, az interneten, és konferenciákon. Aki ezt megpróbálja, azonnal tapasztalni fogja, hogy ezekhez a helyekhez eljutni pedig csak küzdelmek árán lehet. Ezért része a keresztény stratégiának az, hogy az igazságnak közvetítő közeget építünk. Ha megnézzük alaposan a Torontói Jegyzőkönyvben leírtakat, akkor rájövünk, hogy éppen ezek az emberi tevékenységek a legjobban támadottak. Összegzésképpen elmondhatjuk, hogy a Torontói Jegyzőkönyvben vázolt program kiagyalói egyszerűen le akarják igázni a világot. Nem fog menni, mert Isten velünk marad az idők végezetéig.
(Vö! Mt 28,20) Megígérte.
Rákóczi Piroska
