Az Open Doors keresztény emberi jogi szervezet felmérése szerint, a keresztényüldözés világszinten drámai méreteket ölt. A nagy fokú üldözés és hátrányos megkülönböztetés miatt szenvedők száma a világon már 2020-ban meghaladta a 340 milliót, -írja a vaticanews.va. A számok szerint minden nyolcadik keresztény üldöztetést szenved el a hite miatt.
A hitük miatt üldözöttek száma az elmúlt 30 évben nem látott méreteket öltött, és csaknem negyedével nőtt azoknak a keresztényeknek a száma, akit hite miatt gyilkoltak meg.
Napjainkban a modern kor vívmányai is tökéletes lehetőséggel szolgálhatnak a keresztények üldözésére és diszkriminációjára.
Az internet és online tér világa bármit elbír. Sajnos hazánkban is megfigyelhető tendencia, hogy a bal oldali politikai elveket vallók és azok sajtóorgánumai előszeretettel valósítják meg a keresztényüldözés „újragondolt” formáját. Az 1979 óta létező, és 2014 óta ismét magyar tulajdonú lap, a HVG egy publicistája példának okáért úgy tűnik, szinte erre „szakosodott”.
De mire is?
A lap, a küldetése szerint az „olvasókat függetlenül és tényszerűen tájékoztató” írások megjelentetése, melyeket nyomtatott és online formában is elérhet a lakosság.
Fent említett, „független ateista” újságírójuk tollából származó írásokból egyértelműen kitűnik, a szerző nem hisz Istenben.
Önmagában az, ha valaki ateistának vallja magát, azaz Isten nemmlétéről való meggyőződésben él, nyilvánvalóan saját értékrendet tükrözve, akár ki is nyilvánítható. Nincs ebben semmi különös, főképp nem egy olyan publicista esetében, akinek „szakmai szempontok” okán is fontos az olvasottság. Azt, hogy ő ateista azonban vélhetően- már az említett szakmai szempontok közül az önismétlés tilalma miatt is- bőven elég lehetne az olvasók tudtára adni mondjuk egyszer. Esetleg adott, adekvát helyzetben akkor, ha őt erről valaki kérdezi.
A szerző „munkáit” olvasva azonban látható, közel sem erről van szó.
Nem kell túl sok értékes időt rászánnunk arra, hogy írásaiból az alább idézetteket összegyűjtve kiderüljön, nem személyes meggyőződéséről kíván folytonosan publikálni, hanem a keresztény embertársairól alkotott „véleményét népszerűsíteni.”
Idézett jelzői a következők:
„valláskárosult őrültek”,
„sötét középkor”,
„ájtatoskodók”
„a hit nem más, mint ordenáré buzizás”,
”varázslási szertartás”
„sámánok vezette kolónia”
„vallásos tébolyban tenyésző terheltek”
„ijesztő jelenség”
„keresztény”(a kifejezés idézőlejben),
„rémisztő képződmények”
„a pap kitalált lényekről mond meséket”
„hitvédelem címszó alatt találhatók a legviccesebb darabok”
”bencés kiadvány a kilencvenes évek legmókásabb zsebkönyve”
„a vallás tömény irracionalizmus, aprólékos rendszerbe szervezve”
„idétlen gondolat, hogy egy csecsemőt össze kell vizezni és attól jobb lesz az élete”
„buta elképzelés a ránk vigyázó isten”
Az első olvasat után érzett elképedéstől átitatott szomorúság és csömör érzést követően felötlik az emberben a gondolat:
De miért? Egy olyan ember, aki munkájából adódóan széles rétegekhez képes eljuttatni írásait, miért nyilatkozik így embertársairól?
A választ keresve a szerző sorai között, talán akadhatnánk megoldásra, mégpedig a „a hit nem más, mint ordenáré buzizás” kijelentésében. Ez azonban rendkívül gyenge lábakon állna. Valószínűleg ugyanis, pontosan ő is tudja, a keresztény ember éppen azzal nem jellemezhető, hogy „ordenáré” módon bárkit vagy bárkiket megkülönböztessen embertársai közül. Jóérzésű keresztény ember sosem hangoztatna nyilvánosan hasonlókat senkiről, és a szerző által(!) „buziknak” megkülönböztetett emberekről sem.
A választ tehát nem ebben találjuk.
A Szentírásban olvashatjuk: „A hit a remélt dolgok biztosítéka, a nem látható dolgok bizonyítéka.” ( Zsidóknak írt levél, 11,1)
A hit fenti definícióját értelmezve, aki nem hisz, az nem remélhet olyan dologban, melyekhez nincs biztosítéka, és nem tud hinni abban, amit nem lát. A gondolatmenet alapján tehát, a hívőknek vannak „olyan képességeik”, melyek az ateistának nincsenek. Ez lehet talán a válasz? Ez kelt gyűlöletet benne? Ez indítja gúnyolódásra és üldözésre? Szeretne ezeknek a „képességeknek” a birtokában lenni? Ez a válasz sem valószínű, hiszen akkor talán épp ellenkezőleg tenne, és a hit felé fordulna.
„Munkáit” tovább olvasva érthetjük meg, hogy egy „újragondolt ateista” keresztényüldözésének lehetünk tanúi.
Nézzük csak:
„… azzal, hogy röhögök rajta, tehát ateista vagyok.”
A liberális ideológiai eszméket vallóktól már megszokhattuk, hogy számos lényeges fogalmat kiüresítve, újrafogalmazva egyenlőséget hangoztató álarc mögé bújva igyekeznek céljaikat elérni.
Itt sincs másról szó.
A publicista nemes egyszerűséggel egyenlőséget von az ateista ember és a keresztényt nyilvánosan gúnyoló és üldöző ember között. Egy ismert újság munkatársaként, a „véleménynyilvánítás szabadság” definíció kereteinek kiszélesítésével majd azok teljes eltörlésével, nyilvánosan gyalázhat, gúnyolhat és üldözhet keresztény embereket, 2000 éves emberi kultúrát, ünnepeket és bármit, ami a keresztény hívő ember számára szent.
Írásain nyilván, minden jóérzésű ateista is elborzad. Nem csak a keresztény ember teheti fel a kérdést: Milyen alapon? Hogy lehet joga hozzá? Hogy teheti meg? De bizony az ateisták is jogosan háborodhatnak fel! Az Isten nemlétének meggyőződésében élő ember- a keresztények szerint is(!)- nem a gyűlölködő, kirekesztő és másokat üldöző emberrel egyenlő!
Az, aki az ateistákat a keresztényüldözőkkel kívánja azonosítani, annak nem lehet más célja, mint az, hogy egy „újragondolt ateista” definíció létrehozásával kívánja szélesíteni és „népszerűsíteni” a keresztényüldözést!
Milyen különös ugye? Mikor már a kereszténynek kell védeni a (valódi) ateistákat!
Ez már valóban a vég kezdete.
Padányi Alapítvány
Dr. Szabó Krisztina
4 válasz
“”
Egyházüldözés ma
A veszprémi dráma – avagy Papp János elvtárs is elkérné a receptet
Nem kisebb tragédiáról beszélhetünk Veszprémet illetően ma, a 21. század hajnalán, mint 1948-1950 körül. A különbség nagy és félelmetes, mert immár nem csak valamilyen belső pletykálkodó hírekből hallani az érsekség ügyeiről, hanem maga a nyugalmazott, és városából kiutasított érsek is megerősítette mindazt, ami eddig csak meg nem erősített hírtömeg volt.
(https://www.valaszonline.hu/…/marfi-gyula-udvardy…/)
A tragédia a vár „felújításával”, azaz rombolásával, valamint az érsek részéről tapasztalható folyamatos megbotránkoztatásról szól. A Pécsről oda ejtőernyőztetett Udvardy érsek hasonlatos a hírhedt Papp János elvtárshoz, aki mindent a maga képére és hasonlatosságára alakított, embereket, lelkeket, hitet és jövőt feláldozva, Moszkva parancsai szerint. Ma nem Moszkva, de Moszkvához igen hasonló diktatórikus (háttér)hatalom adja a parancsokat… Csak remélni tudja a halandó, hogy a Szentszék nem követi a hagyományt, és Erdő Péter Esztergom-budapesti érsekünk évek múlva esedékes nyugdíjazása után, nem nevezi ki esztergomi érseknek ezt a felforgató, megbotránkoztató és a múltat megsemmisítő, a híveket és elődjét is megalázó főpapot.
Udvardy már Pécsett sem volt a hívek és papsága egy részének kedvence. Veszprémben pedig, olyan felfordulást idézett elő, amely a Királynék Városának történelmében egyedülállónak is nevezhető.
A város védelmében civil szervezetek alakultak, mert hatalmas ellentétek merültek fel a székesegyház felújításának ügyében. Épp olyan rombolás terve került jóváhagyásra, mint amilyet a II. Vatikáni Zsinat után a szembe miséző oltárok helyének megépítése, és így, a korábbi építészeti emlékek lerombolása idején tapasztalt a katolikusság. Magyarországon évek óta dívik ez a rombolási hullám, különböző építészek és modernista teológusok ostoba elképzeléseit megvalósítva. Említhetők e sorban Vácot, Győrt, Mátraverebély-szentkút templomát, Esztelnek ferences templomának porondra emlékeztető egykori szentélyét vagy Pannonhalma liturgikus terét…
A veszprémi székesegyház védőszentjét, Szent Mihály arkangyalt ábrázoló ólomüvegablak és a szentély többi üvegablakának eltávolítása, a falfestés lemeszelése, a főoltár megszüntetése teljesen megváltoztatja a székesegyház hangulatát, amely az Istenhez való közelséget, az átszellemülés lehetőségét is megszünteti. A durva beavatkozás tervezőinek neve titokban maradt, s az érsek nem volt hajlandó a hívekkel és a város lakosságával szóba sem állni egy estleges kompromisszum lehetőségét keresve. Míg más egyházmegyékben, mint a sajátomban is, mind a püspök, mind a papság arra törekszik, hogy templomaiban otthon érezze magát a hívő nép, addig Veszprém érseke papokat küld vagy tilt el, helyez át, tesz lehetetlenné, de volt olyan plébános, aki a legnagyobb Covid járvány alatt volt kénytelen szolgálati helyét elhagyni, majd megkapva a betegséget, hazaköltözött Isten országába. A ferencesek balatonakarattyai tóparti miséi is veszélybe kerültek, de a hívek nyomásásának engedve, hosszas levelezgetés után, ezt újra engedélyezte az érsek.
https://internetfigyelo.com/wp-content/uploads/2022/08/magyar_katolikus_egyhaz_feluton_ferenc_papa_es_orban_kozo-600×315-crop.jpgFerenc pápa és Udvardy György érsek, aki elűzte a városból elődjét, Márfi Gyula püspököt. Mindez természetesen nem történhetett volna meg pápai hozzájárulás nélkül (VM)
Fájdalmas hír volt, hogy a papi öregotthon lakóinak is menniük kellett a várbéli intézményből, és egy Zala megyei, állami idősotthonban találtak menedéket. Végül, az emeritus érsek is megkapta utódjától a nem várt levelet, amelyben tudatta vele az utód, hogy persona non grata-vá vált volt egyházmegyéjében. Noha a szívbeteg emeritus érsek egészségének is megfelelőbb lenne a megszokott környezet, de ennek klímája is a maradást követelné. Mégis mennie kell, mert Papp elvtárs veszprémi reinkarnációja így rendelkezett. Mit számít neki egy öreg, kiszolgált, magyar, konzervatív katolikus pap élete ebben a felgyorsult liberális világban… (A magam részéről bízom a kormányban, s el is várnám a keresztény magyar kormánytól, hogy megfelelő és méltó lakhatást biztosítson a történelmi egyházmegye egykori érsekének!)
Veszprémben tehát, nincs béke, nincs szeretet és nincs egyetértés. Mindezt pedig, az az egyházi méltóság generálja, akinek a békét, a szeretetet és az egyetértést kellene szorgalmaznia, mint egyházmegyéje főpásztorának. Mint országszerte teszik ezt püspökeink és papjaink.
Ha Udvardy érsek hiszi Jézus tanításait, ha követi az isteni parancsokat, akkor békét teremt. Ha nem, úgy minden így marad. Mert „hit nélkül sem élni, sem alkotni nem lehet…” csak rombolni, megbotránkoztatni és megalázni másokat. Parancsra vagy önszántunkból… mindegy!
Reméljük, hogy Isten kegyelméből, előbb-utóbb visszatalál a magyar kereszténység szellemisége, a hit és a krisztusi béke a veszprémi érsekségre, ahogyan ez évszázadokon keresztül természetes volt…(Stoffán György)
https://internetfigyelo.com/stoffan-gyorgy-a-veszpremi…/
A Szent Mihály-székesegyház védelmében
Hívők és nem hívők fogalmazzák meg kérdéseiket és kételyeiket a várnegyed felújításával, és különösen a Szent Mihály-székesegyház átalakításával kapcsolatban. Szerkesztőségünkbe most egy olvasónktól nyílt levél érkezett, amit változtatás nélkül közlünk.
Olvasónk nyílt levele dr. Udvardy György érsekhez:
Tisztelt Udvardy Érsek Úr!
Lassan két hete lesz, hogy levelet írtam Önnek, de nem érkezett válasz, még egy jelzés sem. Ezt megelőzően egy rövid levelet írtam az érseki irodának, s egy másikat az érseki főépítésznek az alábbiakat röviden érintve. Ők se méltattak válaszra. Ezért most a nyilvánosságot választom. Teszem ezt azért, mert sok veszprémivel beszélgettem, és mindenki felháborodással nyilatkozott, tiltakozott. Időközben az interneten megjelent petícióra beérkező tiltakozások száma is már megközelíti az 1500-at.
Szent Mihály Székesegyház – Képek, Leírás, Elérhetőségi információk kiránduláshoz A Szent Mihály székesegyház belseje, amelyet Udvardy György, Veszprémbe helyezett érsek szét akar veretni.
Véleményem szerint ehhez beleegyezését kellett adnia Ferenc pápának, Dr. Erdő Péter bíboros esztergom-budapesti érseknek, is. Ami pedig a legmegdöbbentőbb, hogy az ügyben hallgat a magyar kormány, a KDNP, Harrach Péter, Semjén Zsolt, Soltész Miklós, Azbej Tristan, és a hivatalos személyek közül mindenki sunnyog. Történik mindez, a kereszténységet, mint Európa megtartó erejét zászlajára tűző Magyarországon. (VM)
A vár, de főleg székesegyházunk az Ön rendelkezései szerinti átalakítása sok hívőt, de még több szakembert lep meg nem csak Veszprémben, hanem országunk különböző pontjain is. Van, aki úgy vélekedik, hogy ha ez valóra válik, akkor minek a városba jönni. (Az egyéb szóbeli megnyilatkozásokat hagyjuk.)
Ezért tiltakozom mások nevében is: az Ön várral kapcsolatos intézkedései nem csak a hívő személyek számára elfogadhatatlanok. Az ilyen rombolás taszít mindenkit, akik ismerték a megsemmisített, vagy arra váró értékes megoldásokat, képeket, oltárokat.
Érsek Úr! Ön valahol hivatkozott Ferenc pápa rendelkezéseire, az Anyaszentegyház törvényeire. A II. Vatikáni Zsinat szövegét tanulmányozva nem akadtunk olyan részre, amelyben utalás lenne egy ősi, történelmi székesegyház ilyen durva, hitet megalázó átalakításaira. Kérem, idézze ezeket szó szerint, hogy értelmezhessük!
A Szent Mihály székesegyház ősi épületét miért kell kiüresíteni? Ön csak Isten szolgája itt. Ehhez a romboláshoz nincs joga. Ez a templom a város polgáraié, a hívőké. Ha van egy közmegegyezés a felújítás módjáról, akkor tehető, de csak akkor. Önkényesen nem!
Ezt a bazilikát rangos, művelt, istenfélő püspökök építették, bővítették. Mi, veszprémiek reméltük, hogy Ön ezek sorát óhajtja folytatni. Említhetném Klempa Sándor veszprémi püspököt, 1959-től apostoli kormányzót, aki a II. vatikáni zsinaton képviselte a veszprémi egyházmegyét, s kulturális értékeink megóvására kapott megbízást. Most Ön az elődjei Európa-szerte híres műveit egy tollvonással áthúzta. Mindszenty oltár mehet, Gizella ereklye oltára szintén, értékes freskók, díszítések meszelő alá! Tabernákulum a falhoz! És az egyházzenei, több évszázados kottatár (XVIII–XX. század) hová lett? Úgy tudom, a művekről készült kötetek UNESCO védelem alatt állnak!
Íme, ez itt Veszprém, a királynék városa történelmünk nagybecsű értékeivel! Gazdag múlttal, nagyszerű volt és jelenlegi lakóival együtt. Vétek ezekkel, a határainkon kívül is híres várbeli műemlékekkel így elbánni! Én nem vagyok pap, csak hívő, aki csupán – úgy tűnik ilyen dolgok miatt is – távolodik az egyháztól. Legalábbis az ilyen irányzattól, mert a vezetői képtelenek látni és láttatni az Istent. Gondolja végig Érsek Úr, kik voltak az elődei, ha csak az utóbbi éveket nézzük is! Szendi érsek hozta létre a Hittudományi Főiskolát, az Ön – Magyarországon kívül is jól ismert – Elődje (nagy e-vel) pedig a Szaléziánumot alapította! Ők évtizedeken át építették azt, amit Ön most – rövid idő alatt – megszüntetett (a Szaléziánumot pár éve újították fel). Pedig az egy ékkő volt!
Visszatérek a templombelsőre. A fehér, csupasz falak kinek a „gazdag” gondolatait tükrözik? Kérem, szíveskedjék a régi festést, mintázatot, freskókat felújítással megőrizni! Ezek nem csak esztétikai élményt jelentenek, hanem a freskók, a stációk a hívők bibliai ismereteit is bővítik. Ilyen fehérre meszelés csak reformátusoknál vagy egyes nem keresztény egyházaknál szokás! A kommunisták a vallásos freskókat valóban lemeszelték, de a szenteket ábrázoló üvegablakokat még ők is meghagyták. Minden templomnak van védőszentje. A Szent Mihály székesegyháznak is. Mindez évszázados hagyomány. Ma erre nincs szükség?
A bazilikában megváltozhatnak az akusztikai viszonyok, nem csak az oltár, berendezési tárgyak eltüntetése, de a mikro-felületek megváltozása miatt is. A kiváló orgonista és kórusvezető szenvedni fog, ha egyáltalán Ön igényt tart majd az ő művészi munkájára.
Persze az is kérdés, hogy mennyi hívő lesz. Most sokan fogadkoznak, hogy nem mennek oda többé. Lesz ebben majd megszokásból eredő elfogadás, bár a számuk csökkenni fog. Ez is felelősség! Ők alkotják a nyájat! A nyáj pásztorolása és a kapcsolattartás a főpásztor elsődleges feladata! Nem magaslatról, hanem közöttük, velük. Ön nem válaszol aggódó kérdéseikre sem szóban, sem írásban. Ez megalázó, nem gondolja? Pedig fontos lenne. Inkább megparancsolja, hogy ne is olvassák az ilyen anyagokat? Mert azok talán a sátán művei? Nos, erről is lehetne beszélni!
Érsek Úr! Ön nem ismeri Veszprémet, nem ismeri annak múltját, lakosainak lelkét, szellemét, a város „zenéjét”! Próbáljon közeledni az Önre bízott lelkekhez!
Dicsértessék a Jézus Krisztus!
Név és cím a szerkesztőségben
https://www.veszpremkukac.hu/a-szent-mihaly-szekesegyhaz…/
A módszerek változtak, de a lényeg maradt. Ez pedig nem más, mint szétverni, felszámolni Európa utolsó keresztény kultúrájú társadalmát, mint ahogy azt szabadkőműves módszerekkel a francia forradalom óta végzik. (VM)
“”
Én csak annyit mondanék. “egyházi méltóságok “?? v vmi hasonlók. LOL és dühítő.
Te szerencsétlen.
Ebben a bejegyzésben nincs egyetlen link sem, egy fikarcnyi lehetőség sem, hogy az esetlegesen gyanakvó olvasó ellenőrizhesse, ki írt ilyeneket és milyen kontextusban. Az “a hit nem más, mint ordenáré buzizás”. ha google-val rákeres az ember, nem ad ki mást, mint ezt a cikket, meg Tóta W. Árpádnakazt az írását, amelyben – mint kiderül, nem ok nélkül – magára vette ezt a vádaskodást: Csak éppen az is kiderül belőle, hogy nem pont ezt írta. Egy pici szócskával mást: “a hit nem VOLNA más, mint ordenáré buzizás”. És hogy amögött a kis “volna” mögött milyen feltétel van, az is világos lesz. Meg az is következik belőle, hogy a név nélkül célbavett újságíró nagyon is képes tisztelni olyan embereket, akik a keresztyén hitet a maguk módján – nem a cikk írójára emlékeztető módon – képesek reprezentálni a nyilvánosság előtt. Meg a többi “idézetről” is kiderül, hogy hazugság, sározás – vagy szó sincs benne keresztyénekről, vagy árnyéka sincs benne annak, hogy “a” keresztyénekre általánosítana, és így tovább. Én se általánosítok, ez az egy példa semmi alapot nem ad arra, hogy a keresztyénekben általában nótórius hazudozót, rágalmazót lássak, akik a keresztyénséget ért – többnyire nem valós – sértésekből kovácsol fegyvert a nem istenhívőket – megint nem a keresztyénektől általában, de EGYES keresztyénektől – folyamatosan érő sértegetéshez, degradáláshoz a keresztyén erkölcs – ILYEN erkölcs, mint doktor Szabó Krisztináé? – egyedüli érvényességének hirdetéséhez.
MIlyen érdekes, hogy a linket Tóta W. facebook-bejegyzéséhez aa gép rögtön ki is vette a hozzászólásomból.