Húsvét vasárnap a vajdasági Magyarkanizsánál, a Török Áramlat nyomvonalának közvetlen közelében nagy mennyiségű robbanóanyagot találtak, a felhasználásukhoz szükséges eszközökkel együtt. Az esetet a szerb hatóságok időben felderítették, így a támadás meghiúsult.

Mivel az oroszokat is érinti az ügy, a Kreml részéről Dmitrij Peszkov is megszólalt. Ő hangsúlyozta, hogy nincs bizonyított elkövető, ugyanakkor emlékeztetett arra, hogy a vezeték más szakaszait korábban ukrán támadások érték, és a helyzet „potenciálisan rendkívül veszélyes”.

A szerb parlament nemzetbiztonsági bizottságát vezető Milovan Drecun szerint a történetnek „nemzetközi jellege” van. Állítása alapján a feltételezett végrehajtó nem szerb állampolgár, hanem egy migránscsoporthoz köthető személy lehetett, ami arra utal, hogy a végrehajtó és a megrendelő nem feltétlenül azonos. Kiemelte azt is, hogy a robbanóanyag amerikai gyártású, de ez nem azt jelenti, hogy Washingtonból rendelték meg az akciót.

A Srbijagas vezetője, Dušan Bajatović még egyértelműbben fogalmazott: ez nem „politikai színház”, hanem valós fenyegetés. Szerinte már néhány kilogramm robbanóanyag is elegendő lett volna ahhoz, hogy a vezeték működése leálljon, és a helyreállítás hosszú időt vegyen igénybe. Megjegyezte azt is, hogy a célpont nem feltétlenül Szerbia volt, hanem Magyarország és Szlovákia.

Ami tehát biztos: valaki komolyan fel akarta robbantani a vezetéket.

És nem lehet eléggé kiemelni, hogy mindez akkor történik, amikor Magyarország választásokra készül, amikor az Európai Unió évek óta próbálja rákényszeríteni a tagállamokat az orosz energiahordozókról való leválásra, és amikor a globalisták hazai ügynökei hetek óta különféle összeesküvés-elméleteket terjesztenek arról, hogy a kormány „önmerényletre készül”.

Ezek a bemondások eddig egyik alkalommal sem igazolódtak, viszont kellően általánosak voltak ahhoz, hogy adott esetben bármire rá lehessen fogni: „igen, ez az, erről beszéltünk”.

És tessék, megjelent egy konkrét, fizikailag is bizonyított fenyegetés, amire egyből rárepültek a Panyi Szabolcsok, Rácz Andrások és Buda Péterek – nem is beszélve a diákhitel központ volt igazgatójáról… Azt állítják: hetek óta tudták, hogy ez fog történni, csak nem akarták elmondani. Ezzel egyébként – ha igaz lenne – bűncselekményt követtek el, hiszen semmibe vették a feljelentési kötelességet.

Persze, nyilvánvaló, hogy nem erről van szó, hanem arról, hogy szokás szerint hazudnak, és ebből a szempontból teljesen mindegy, hogy meggyőződésből vagy pénzért. A lényeg az, hogy ezek az idegenszívű semmirekellők most egy olyan helyzetből próbálnak politikai hasznot kovácsolni, ami minden magyar vérére és pénztárcájára megy!

Nem azt állítjuk, hogy valamelyik európai hatalom áll a háttérben. Nem azt állítjuk, hogy Ukrajna. Nem állítunk semmit, amire nincs bizonyíték. De egy dolgot igen: ilyen esetekben a felelős magatartás a kritikus infrastruktúra védelme. Pont.

És amikor ezt a védelmet egyesek „hisztériakeltésnek” nevezik, akkor nem egyszerűen politikai vitát folytatnak – hanem aláássák a nemzetünk biztonságát. A nemzetét, ami nekik talán semmit sem jelent, vagy nem többet egy gazdatestnél, de nekünk igen is számít!

Nézzük meg, mi történt volna, ha ez a támadás sikerül. A Török Áramlat ezen szakasza kulcsfontosságú a régió számára. Egy sikeres robbantás nemcsak Szerbiát, hanem Magyarországot és Szlovákiát is érintette volna, gazdasági és politikai következményekkel.

Egy ilyen akció nemcsak Magyarországon ütött volna nagyot, hanem Vučićon is. Még az sem kizárt, hogy ő volt az elsődleges célpont: Szerbia, ahol nem rég már megpróbálta átvenni a hatalmat a globalista hálózat. A legvalószínűbb viszont az, hogy ez egy regionális destabilizációs kísérlet, amely során mindhárom ország célpont volt.

És itt jutunk el a legfontosabb kérdéshez. Lehet vitatkozni energiapolitikáról. Lehet vitatkozni külpolitikáról. Lehet vitatkozni kormányokról.

De amikor valaki nulla tudással elkezdi azt sugallni, hogy az egészet egy grandiózus, több országon átívelő, abszurd önmerénylet – hogy Orbán Viktor, Szijjártó, Lavrov, Putyin, Vučić és még ki tudja ki, valami groteszk koordinációban robbanóanyagot helyeztet el egy gázvezeték mellett –, akkor ott már nem politikai vita zajlik.

Ez a színtiszta gonoszság!

És az ilyen gonoszság nem egyszerűen amorális. Ez egy kockázat.

Ez az ügy nem arról szól, hogy ki mit gondol Oroszországról, az EU-ról vagy a kormányról. Ez az ügy arról szól, hogy meg tudjuk-e különböztetni a valós fenyegetést a politikai zajtól. És hogy végre valahára lesz-e következménye a zavarkeltésnek. Hogy eljutunk-e oda, amikor nemcsak beszélnek a tavaszi nagytakarításról, hanem mindnyájunk végre is hajtják azt!