Kína újabb látványos technológiai kísérlettel válaszol a mesterséges intelligencia robbanásszerű terjedése miatt növekvő energiaigényre. A Guardian beszámolója szerint Sanghaj partjainál megkezdte működését a Lingang nevű víz alatti adatközpont, amelyet tengeri szélerőművek látnak el energiával.

A májusban elindított demonstrációs projekt teljesítménye 24 megawatt, a beruházás értéke pedig meghaladja az 1,6 milliárd jüant, vagyis nagyjából 236 millió dollárt. A központ Sanghaj partjaitól mintegy tíz kilométerre, tízméteres mélységben található. A projektet a HiCloud Technology és az állami China Communications Construction közösen valósította meg.

A tenger hűti a szervereket

A víz alatti adatközpontok egyik fő előnye, hogy a tenger természetes hűtőközegként működik. A kínai kormány adatai szerint az ilyen létesítmények akár 20 százalékkal kevesebb energiát fogyaszthatnak, mint a hagyományos szárazföldi adatközpontok.

Ez azért különösen fontos, mert a szerverparkok energiaigényének jelentős része nem közvetlenül az adatfeldolgozásra, hanem a hűtésre megy el. A szárazföldi adatközpontok esetében a teljes villamosenergia-fogyasztás 25–40 százalékát is a szerverek hűtése teheti ki.

Kína korábban, 2023-ban már üzembe helyezett egy kereskedelmi víz alatti adatközpontot Hajnan szigetén, a sanghaji Lingang-projekt azonban az első olyan rendszer, amely tengeri szélenergiával működik.

Az AI víz- és energiaéhsége is geopolitikai kérdés lett

A fejlesztés nemcsak technológiai, hanem környezeti és geopolitikai szempontból is figyelemre méltó. A mesterséges intelligencia terjedése világszerte új adatközpont-építési hullámot indított el, ezek a létesítmények azonban hatalmas mennyiségű áramot és vizet igényelnek.

A Guardian által idézett ENSZ-egyetemi intézet figyelmeztetése szerint 2030-ra az adatközpontok vízfogyasztása elérheti a 9,3 billió litert, ami már a Szaharától délre élő 1,3 milliárd afrikai ember háztartási vízigényével vethető össze.

A Lingang-projekttel tehát Kína azt próbálja megmutatni, hogy az AI-korszak infrastruktúráját nemcsak nagyobb kapacitással, hanem energia- és víztakarékosabb megoldásokkal is lehet építeni. Vajon a víz alatti adatközpontok különleges példák maradnak, vagy valóban új irányt nyitnak a globális digitális infrastruktúra fejlesztésében?