Összegyűjtöttük, hogy mit lehet tudni az új megtorló fegyverről, a Poszeidón nukleáris torpedóról.

A Londonnak szóló figyelmeztetéssel azt akarják Moszkvában elérni, hogy a britek ne támogassák az oroszok ellen harcoló ukránokat. Mivel Nagy-Britannia az Egyesült Államok után a legfontosabb fegyverszállítója Ukrajnának, nyilván komolyan befolyásolná a háború menetét, ha akárcsak mérséklődne is a brit segítség. Arról már nem is beszélve, ha London enged, akkor azzal a többi, sokkal kevésbé eltökélt európai NATO-tagországot is visszatartaná.

A Reuters számolt be arról, hogy elkészültek a Poszeidón torpedó első sorozat-gyártott példányai.

Erről a fegyverről hivatalosan 2015-ben beszélt először Vlagyimir Putyin, amikor bejelentette, hogy teljesen új eszközöket állít hadrendbe Oroszország. Az RSZ-28 Szarmat földrészközi atomrakéta és a Kinzsál hiperszonikus robotrepülőgép mellett a legnagyobb figyelmet a Poszeidón keltette Nyugaton. Állítólag ezzel a nukleáris meghajtású és atomrobbanófejjel felszerelt tengeri robottal akkora szökőárat lehet okozni, amely egész városokat, sőt talán szigeteket is radioaktív hullámsírba temethet.

Az orosz elnök meglehetősen határozott hangvételű újévi beszédében újból megerősítette:

Moszkva nem fog habozni ezek bevetésével, ha a Nyugat tevőlegesen is beavatkozik az ukrajnai háborúba.

A tenger istene

A Poszeidónról elnevezett új fegyver egyedülálló a maga nemében, bár az ötlet, hogy ilyet hozzanak létre, még a szovjet diktátor, Joszif Visszarionovics Sztálin idején született. Azt tervezték, hogy háború esetén víz alól indítható atomfegyverekkel pusztítják el az ellenséges hadiflottákat, kikötőket és part menti városokat. Mivel a technikai lehetőségek akkor még nem voltak adottak, a szovjetek végül elvetették az ötletet, és maradtak a repülőgépekről ledobható atombombák és a nukleáris csapásmérő rakéták mellett. Ám ahogy fejlődött és egyre hatékonyabbá vált az ezek elleni védekezés, a megtorlóképesség fenntartása érdekében Moszkvában újból elővették az évtizedekkel korábbi elképzelést.

Egy mélyen a tenger alatt indított, óriási sebességre képes, korlátlan hatótávolságú fegyver úgy szólván kivédhetetlen.

Főleg, hogy nemcsak tengeralattjáróról indítható, hanem akár az óceán fenekére is telepíthető, ahol évekig meglapulhat. Igazából tengeri drónnak tekinthető, mert képes teljesen önállóan tevékenykedni, navigálni, megkeresni a célpontját.

A Poszeidón jókora szerkezet: hossza több mint 20 méter, átmérője pedig 2 méter körüli lehet. Állítólag egy kilométeres mélységből indul és sebessége majdnem eléri az óránként 100 kilométert. Hatótávolsága elképesztő: akár tízezer kilométer is lehet. Mindezt annak köszönheti, hogy meghajtásáról egy 15 MW teljesítményű, folyékonyfém-hűtésű atomreaktor gondoskodik. Ebben víz helyett valamilyen olvadt fém (ólom-bizmut vagy nátrium-kálium eutektikum) kering és biztosítja a mag megfelelő hőmérsékletét. Korábban a szovjet Projekt 705(K) Lira/Alfa osztályú tengeralattjárókon alkalmazták ezt a megoldást, de a gyenge gyártási minőség miatt nem vált be. Egyszer használatos fegyverben viszont nyilván megállja a helyét.

A hatalmas torpedó hordozásához csak az erre átalakított tengeralattjárók alkalmasak. Az első (és eddig talán az egyetlen) a Belgorod, amely csak nemrég fejezte be a tengeri próbákat. A Poszeidónhoz ugyanis meg kellett hosszabbítani az egész hajótestet. A munka eléggé elhúzódhatott, mert egy tavaly májusi műholdfelvételen a hajó még szárazdokkban állt.

Az átalakított Belgorod akár hat darab Poszeidónt is képes magával vinni. Ellenben egy ekkora búvárnaszádot viszonylag könnyű felderíteni, főleg, hogy a kifutás pillanatától már nyomon követik az USA és a NATO műholdjai. Adott esetben akár az elpusztítása sem okozna nagy gondot, ezért tervezték úgy a Poszeidónt, hogy képes legyen hosszú ideig a tengerfenéken lapulni és onnan önállóan indulni pusztító útjára. Hónapokkal a nyílt konfliktus előtt egy tengeralattjáró észrevétlenül telepítheti ezeket a fegyvereket az óceán mélyén. Aztán, ha kell, akkor távolról aktivizálhatják a csapásmérőket.

Nukleáris cunami

Az orosz vezérkar főnökének, Valerij Vasziljevics Geraszimov tábornoknak tulajdonítják az úgynevezett “hibrid hadviselés” elméletét. Bár több szakértő szerint a tábornok erről országa elleni fenyegetésként beszélt és nem mint követendő módszerről. A gyakorlat mégis azt mutatja, hogy

az orosz hadvezetés nagyon is magáévá tette ezt az elméletet, és Ukrajnában széleskörűen alkalmazza is.

A hibrid háború lényege, hogy a győzelmet nem kizárólag katonai eszközökkel kell kivívni. Az ellenség haderejének pusztításánál is fontosabb a hátország, a kritikus infrastruktúra rombolása. Márpedig az oroszok éppen ezt teszik Ukrajnában. Miközben csapataik a frontokon harcolnak, tömeges légicsapásokkal igyekeznek tönkretenni az ukrán víz- és áramszolgáltatást. Abban bíznak, hogy a civilek előbb-utóbb rákényszerítik a politikai vezetést az ellenállás feladására.

Ebbe a stratégiába tökéletesen beleillik a Poszeidón,

amely egy hatalmas, víz alatti robbanással állítólag 500 méter magas szökőárat is képes létrehozni. Mindezt azzal tetézve, hogy ehhez nem hagyományos, hanem kobaltbombát használ.

Kobaltbomba

A hidrogénbomba feltalálója, a magyar származású Szilárd Leó 1950. február 26-án egy rádióinterjúban beszélt arról, miként lehetne fokozni az atombomba pusztító hatását anélkül, hogy a robbanóerőt növelnék. Szerinte, ha egy nukleáris fegyver külső burkolata kobaltból készülne, akkor az a robbanás hatására kobalt 60-as izotóppá alakulna át és erős gammasugárzóvá válna. Mivel ennek az anyagnak a felezési ideje 5,27 év, a fertőzött terület csak több mint 100 év múlva lehetne újból alkalmas az emberi életre. Bár még akkor is kiugróan sok lenne a rákos megbetegedések és a születési rendellenességek száma.

Eddig még senki sem épített ilyet, de a hírek szerint az új orosz megtorló fegyverbe ez került. Márpedig az oroszok azt hangoztatják, hogy ha egy kobaltbomba robbanásával fertőzött óriási szökőár söpörne végig a brit szigeteken, akkor az egész Nagy-Britanniát örökre eltörölné a Föld színéről.

Nem eszik olyan forrón a kását

A Poszeidón vélhetően félelmetes fegyver, bár a hatását nyilván alaposan eltúlozzák az oroszok. Legalábbis ez a véleménye több, vezető nyugati szakértőnek. Sidharth Kaushal, a RUSI brit védelmi és biztonsági kutatóközpont tengeri erővel és rakétavédelemmel foglalkozó kutatója szerint ha a Poszeidón egy kikötőben robbanna, akkor bizonyára lerombolná a közelben lévő településeket. Viszont ennél távolabbi pusztítás már eléggé valószínűtlen.

Egy, a szárazföldre mélyen behatoló szökőár létrehozásához egyetlen víz alatti atomrobbanás kevés lenne, még akkor is, ha az 100 megatonna erejű. (Vagyis a detonáció azonos lenne százezer tonnányi, hagyományos robbanóanyag erejével…) Az oroszok ugyanis azzal kérkednek, hogy ilyen bombát hordoz a Poszeidón. Sidharth Kaushal ezt teljesen képtelennek tartja, hiszen

ekkora fegyvert még senki sem épített.

A szovjetek 1961. október 30-án robbantották fel a történelem eddigi legnagyobb atomfegyverét, a Cár-bombát, de az is csak 50 megatonnás volt. Bár technikailag ma már talán tudnának ennél kétszer nagyobbat is építeni, de még egy ekkora robbanófej sem tudna olyan cunamit csinálni, amely elsöpörné a brit szigeteket és Írországot. Ilyen természeti csapásra az elképzelhető leghatalmasabb földrengés sem lenne képes.

Más kérdés, hogy a kobaltbombával olyan mértékben szennyezhetik a tengert, ami nemcsak Nagy-Britannia és Írország, hanem Hollandia és Franciaország atlanti partvidékét is hosszabb időre élhetetlenné tehetné.

Forrás:infostart.hu, Nyitókép: Twitter/ Terror Alarm