Igen, a XXI. századról van szó. A nukleáris fegyverek, lézertechnikák koráról, ahol a digitális világ már-már ördögi megoldások irányába fordul, amikor a mesterségesen létrehozandó ember víziójával kacérkodik. Pár évtizede, egészen pontosan harminc évvel ezelőtt a világbéke idealizált korát láttuk magunk előtt, mivel éppen akkor szűnt meg a kétpólusú világ.
A CIA és a KGB utódszervezeteinek operatív tisztjei közös asztal mellett fabrikáltak új célpontokat – terrorizmus, szervezett bűnözés –, elkerülendő, hogy ellenség hiányában munkanélküli-segélyért kelljen sorba állniuk. A nemzetközi politika a társadalom, a polgárok szintjéről nézve valóban kitisztultnak tűnt. Ennek egyik érzékelhető távlata volt, hogy az Atlanti- és a Csendes-óceán közötti térség virágzásnak indult. Nálunk, Magyarországon is a szocializmus idején sokat látott öreg pesti vagányok, az utca nélkülözhetetlen megmondóemberei erősen törték a fejüket, hogyan kerülhető el a nagy kibékülést magában hordozó „totális unalom”. Kikről szólnak majd a politikai viccek, kabarétréfák?
Tiszta sor, gondoltuk, hisz a törvények és szabályok, vagyis a társadalmi trendek beláthatóbbá váltak. Majd jött a sokkoló kijózanodás a korábban jól működő vészjelzőink standby állapotba kapcsolása miatt.
A 2008-as bankválságot néhány nagyravágyó, magáról megfeledkezett, csaló bankár számlájára írtuk. Még akkor sem értékeltük túl a helyzetet, amikor kiderült, sokkal komolyabb következményekkel jár, mint ahogy indult.
De a remélt világbékére az igazi csapást az orosz–ukrán fegyveres konfliktusként indult, a NATO és Oroszország közötti háború jelenti és mindaz a folyamat, ami abból a felismerésből származik, hogy semmi sem az, aminek látszik vagy aminek a politika láttatja és kommentálja.
Vegyünk hát néhány példát a nagypolitikai játéktér időnként ordenáré, de századunkban egyre gyakrabban jelen lévő silány átveréseiből.
Első eset: Az Egyesült Államok szigorítja az egyébként NATO-szövetségese, Magyarország állampolgárainak vízumkiadását 2023-ban Amerika nemzetbiztonsági érdekére hivatkozva. Amit viszont a demokrata kormányzat nem tart biztonsági kockázatnak, hogy naponta több száz, útlevéllel és vízummal nem rendelkező illegális bevándorló lépi át az USA déli államainak határait.
Második eset: Magyarország antidemokratikus, idegengyűlölő társadalom, ahol „külföldiül” senki meg se szólaljon, ha jót akar magának – terjed a nemzetközi közbeszédben. Eközben már lassan alig látható magyar felirat Budapest főváros utcáin az angol nyelv térhódítása miatt. A szórakozóhelyeken a pincérek előbb szólalnak meg idegen – angol, német, olasz vagy bármilyen más – nyelven, mint magyarul, abból kiindulva, hogy a kedves vendég bizonyosan a hozzánk látogató, egyre nagyobb számú turisták közül való. Ugyanakkor
természetesen nem kérünk az identitás nélküli illegális bevándorlásból – amit az Európai Unió erőltet –, ezért állítják hát be idegengyűlölő nemzetnek hazánkat. 2019-ben, a Covid előtt volt az ideihez hasonlatos külföldi turistainvázió Magyarországon.
Ráadásul az EU bürokratáinak fejében fel sem merül egy apró kontraszt, mely a szintén EU-tag – így a Nyugat barátságát és támogatását egyértelműen élvező – Lettországban vált gyakorlattá az elmúlt hetekben. Történetesen az a valóban idegengyűlöletre hajazó megoldás, hogy több ezer orosz nemzetiségű lett állampolgárt erőszakkal deportálnak Oroszországba, mivel nem tudják/akarják letenni a lett nyelvvizsgát.
Egyébiránt ilyen nyelvvizsga-kötelezettség a Lettországba illegálisan érkezett migránsoknak nincs előírva. Nyilvánvalóan azért, hogy Brüsszel érzékenységét meg ne sértsék.
Harmadik eset: erőteljesen fújják az amerikai, francia és egyéb európai országok harci kürtjeiket a Nigerben végrehajtott katonai puccs miatt. Követelik, hogy az egyébként francia pénzzel és támogatással, vagyis demokratikusan megválasztott Niger elnökét, Mohamed Bazoumot a puccsisták helyezzék vissza az elnöki székbe. Különben – szól a dörgedelem – kénytelenek lesznek katonai erővel érvényt szerezni akaratuknak az antidemokratikus puccskísérlettel szemben. Nem lehet egyetérteni azon politikai módszerrel, hogy a nép által (mindegy is, hogy kinek a pénzén) megválasztott elnököket holmi puccsra hajlamos erőterek leváltogassák.
De!
Akkor mi történt 2014-ben Kijevben, a Majdan téren? Ahol – ezt már azóta senki nem is tagadja – amerikai és más nyugati országok politikai támogatásával puccsisták elűzték az egyébként demokratikusan megválasztott korábbi ukrán elnököt, és még fegyveres támogatással is hatalmon tartják a puccsisták „leszármazottait”.
Létezne demokratikus és antidemokratikus puccs, mert máskülönben hogyan lehetne értelmezni ezt a kettősséget, amely arcátlan módon tárul a szemünk elé?
Rossz érzés, amikor minket, a társadalom tagjait, választókat, fogyasztókat, a gondolkodó embert a világot uralni akaró gazdasági erőterek – karöltve a politikai elit behódoltjaival – ostobának tartják, figyelmen kívül hagyva azt a tényt, hogy hatalmuk csak bizonyos időre szóló mandátum. Ezzel szemben a társadalom civil tömegeinek ideje sosem jár le a világbékére várakozva.
Földi László
Forrás:Magyar Nemzet
