Amikor a világ örült, hogy megölnek egy Jézus nevű fölforgatót, akkor Isten éppen megölte a halált. Amikor egy egyedülálló férfi Auschwitz-ban föláldozta magát egy családos emberért, akkor a táborparancsnok örült. Azt gondolhatta, hogy „mindig voltak őrültek, önjelölt mártírok, hát legyen”. De amikor ez az „őrült” rávette mindegyik társát, hogy a pincében, ahová éhen halni küldték őket, zsoltárokat énekeljenek és imádkozzanak, akkor a német parancsnoknak rá kellett jönnie, hogy vesztett. Hogy ezt elkerülje, ezt a kivégzési módot soha többet nem alkalmazta. De hogy jön ez a szabadsághoz?

Aminek mindenki foglya

A szabadság nagyon jó dolog. Mikor átéljük, végteleníteni szeretnénk. De mennyi kis szabadságról mondunk le azért, mert félünk a haláltól? Egy generáció mondott le arról, hogy templomba járjon, föladta a vallásszabadságot, mert féltette az életét és a testi egészségét az ÁVÓ-tól. Lehet ezt elítélni, de az vesse erre a generációra az első követ, aki bűntelen. Ezt azért mondtam el itt, hogy lássuk, hogy a szabadság legnagyobb ellensége nem a rabság, hanem a félelem a szenvedéstől és a haláltól. Ezért mondja Jézus, hogy „az igazság szabaddá tesz titeket”. Szabaddá tesz, megszabadít a félelemtől, legfőképp a halálfélelemtől. Jézus mondja, hogy az igazság tesz szabaddá, az a Jézus, aki máskor azt mondta, hogy ő az Igazság. Vagyis Jézus tesz szabaddá bennünket.

Kinek van a legnagyobb szabadság élménye?

A legnagyobb szabadságélményei azoknak szokott lenni, aki megszabadulnak a szabadságjogokkal való visszaélés következményeitől. Amelyik országban szabad a drogozás, ott előbb-utóbb rengeteg rabja lesz a szernek. De, akik Isten segítségével fölszabadulnak, azok mindig arról számolnak be, hogy a legnagyobb élmény a tiszta fej, az igazi érzelmek átélése és az, hogy ráébrednek, hogy szerethetők és ők is tudnak szeretni. A drogtól megszabadultak önvallomásait hallgatva az ember arra gondol, hogy a szabad élet egyszerűen a normális élet.

Szabadság és szabályozók

A drogliberalizáció olyan folyamat, ami tökéletesen megmutatja, hogy vannak olyan szabadságok, amelyek csak első ránézésre azok. Aki él a szerek fogyasztásának lehetőségével, az egy idő után már csak nagyon nehezen tud leszokni róla. Ez a rabság rámutat egy általános igazságra. Ha eltörlünk minden szabályozót, akkor nem leszünk szabadok. De miért akarunk szabadok lenni?

Isten szeretet

Az ember Isten képmása. Az egyetlen földi teremtmény, akire ez igaz. Ennek a lényege, hogy az ember szeretni tud. Szeretet csak szabadon adható. Nem szeretet az, ami annak belátásából fakad, hogy ki vagyok szolgáltatva valakinek, ezért betartom a parancsait. Ezért van, hogy Isten megengedi a legsötétebb bűnöket is. Ha nem engedné meg, akkor nem szeretetéért szeretnék, akik szeretik, hanem függőségük következtében. Viszont Isten mindenkit szeret. Azt is, aki egy másik embert megbánt, és azt is, akit megbántottak. Minden olyan tette, amit valaki büntetésként él meg, azért létezik, mert akit a megbüntetett korábban bántott, az védelmet kell, hogy kapjon azzal szemben, aki őt bántotta. De ezek a büntetések mindig hívások is, Istentől jövő hívások. Vagyis a büntetés is szeretet. Szeretet a sértett félnek, és szeretet a sértő félnek, mert egyikük számára igazságszolgáltatás, másikuk számára fölszólítás a szeretetre. És a szabadság éppen az, hogy bármelyik szerepet választhatod: lehetsz sértő és lehetsz sértett. A megváltásban éppen az a csodálatos, hogy a Fiú a sértett szerepét választotta.

Ahol szerep, ott játék

Játék a szavakkal, ami most következik. De kicsit több annál. Ahol az ember választhat magának szerepet, ott szabadság van. A szeretetet a legsötétebb helyzetben is választhatod. Soha nincs tolongás a sértett személy szerepéért, de akik ezt választják, azokat Jézus barátainak nevezi. A barátok pedig szeretik egymást. Istennél pedig senki nem tud jobban szeretni.

Írta:
Rákóczi Piroska