Volodimir Zelenszkij és Donald Tusk július 29-én Lublinban találkozott. Az ukrán elnök amerikai tárgyalásairól hazafelé állt meg Lengyelországban, ahol a légvédelem mellett a történelmi párbeszéd és a Lengyelországban élő ukránok biztonsága is napirendre került.

Lublinban a múlt is napirendre került

Zelenszkij és Tusk elsősorban a légvédelemről, az amerikai tárgyalásokról és Ukrajna további katonai támogatásáról egyeztetett. Az ukrán elnök szerint a ballisztikus rakéták elleni védelem közös érdek, hiszen Ukrajna légvédelmének megerősítése Lengyelország biztonságát is növeli.

A megbeszélésen ugyanakkor a „történelmi párbeszéd” is szóba került. Ez diplomatikus megfogalmazása annak a vitának, amely az Ukrán Felkelő Hadsereg, vagyis az UPA megítélése miatt robbant ki ismét Varsó és Kijev között.

Zelenszkij ezen a rövid lublini megállón nem találkozott Karol Nawrocki lengyel elnökkel. Ezt azonban túlzás lenne diplomáciai sértésként értelmezni: a két államfő három héttel korábban, a júliusi ankarai NATO-csúcstalálkozón több mint egy órán keresztül tárgyalt egymással. Akkor Nawrocki világossá tette, hogy az UPA jelképeinek és a volhíniai áldozatok emlékének kérdésében Lengyelország nem kíván engedni.

Az UPA neve feltépte a volhíniai sebet

A kapcsolatok májusban romlottak meg látványosan, amikor Zelenszkij az „UPA hőseiről” nevezett el egy ukrán katonai egységet. Az UPA számos ukrán számára a szovjet uralom ellen küzdő nemzeti ellenállás jelképe, Lengyelországban azonban elsősorban a lengyel civil lakosság ellen elkövetett tömeggyilkosságokhoz kötik.

A lengyel Nemzeti Emlékezet Intézete szerint az OUN és az UPA 1943 és 1945 között végrehajtott etnikai tisztogató hadjáratában mintegy százezer lengyel civil vesztette életét Volhíniában, Kelet-Galíciában és a környező területeken. Az áldozatok jelentős része nő, gyermek és idős ember volt.

Karol Nawrocki a katonai egység elnevezésére válaszul június 19-én megfosztotta Zelenszkijt Lengyelország legmagasabb állami kitüntetésétől, a Fehér Sas-rendtől. A döntés újabb diplomáciai válságot okozott, több ukrán tisztségviselő pedig tiltakozásul visszaadta saját lengyel kitüntetését.

A történelmi együttműködés ugyanakkor nem állt le teljesen. Júliusban lengyel és ukrán szakemberek újabb exhumálásokat kezdtek Ostrówki és Wola Ostrowiecka térségében. A tömegsírok feltárása és az áldozatok azonosítása az egyik kevés kézzelfogható lépés, amely közelebb viheti egymáshoz a két országot.

Távolodik a lengyel közvélemény

A történelmi vita azért is veszélyes, mert a lengyel társadalom viszonya már korábban romlani kezdett az ukránokhoz. A CBOS februári felmérésében a lengyelek 29 százaléka nyilatkozott rokonszenvvel az ukránokról, míg 43 százalék ellenszenvet érzett irántuk.

Egy júliusi CBOS-kutatás szerint a megkérdezettek 59 százaléka helyeselte Zelenszkij kitüntetésének visszavonását, 84 százalék pedig úgy vélte, Lengyelországnak reagálnia kell, ha más országok lengyelek elleni bűncselekményekért felelős történelmi személyeket dicsőítenek.

Ugyanennek a kutatásnak azonban volt egy másik, kevésbé látványos eredménye is: a lengyelek háromnegyede szerint Varsónak és Kijevnek az orosz fenyegetéssel szembeni együttműködésre kell összpontosítania, nem pedig a közöttük lévő viták elmélyítésére. A válaszadók 73 százaléka egyúttal úgy vélte, hogy mindkét ország politikusai saját céljaik érdekében szítják a konfliktust.

A feszültség már az utcákon is érezhető. A lengyel rendőrség 2026 első felében 180, ukránok elleni gyűlölet-bűncselekményről kapott bejelentést, ami harmincszázalékos növekedés az előző évhez képest. Donald Tusk a wrocławi ukrán pár elleni támadás után felszólított az idegengyűlölő erőszak megállítására.

Nemcsak a történelem választja el őket

A lengyel–ukrán viszonyt gazdasági érdekellentétek is terhelik. Az ukrán mezőgazdasági termékek vámmentes európai behozatala rendszeres tiltakozásokat váltott ki a lengyel gazdák körében. A tüntetők határátkelőket zártak le, kamionokat tartóztattak fel, és több alkalommal ukrán gabonát öntöttek a sínekre vagy az utakra.

A lengyel gazdák szerint az olcsóbb ukrán termékek lenyomják az árakat, miközben az ukrán vállalatokra nem minden esetben vonatkoznak ugyanazok az uniós termelési követelmények. Kijev viszont arra figyelmeztetett, hogy a blokádok jelentős gazdasági károkat okoznak, és a háborús utánpótlást is akadályozzák.

Mindezek ellenére Lengyelország továbbra is Ukrajna legfontosabb hátországi partnerei közé tartozik. A Rzeszów körül kialakított logisztikai központokon halad át a nyugati fegyverek, lőszerek és más katonai szállítmányok jelentős része. A térség védelmét NATO-légvédelmi rendszerek biztosítják, és Varsó politikailag is Ukrajna egyik legerősebb európai támogatója maradt.

A valóság tartja össze a szövetséget

Varsó és Kijev kapcsolata ma már kevésbé romantikus, mint 2022 tavaszán. A menekültek befogadását követő kezdeti szolidaritást fokozatosan felváltotta a társadalmi fáradtság, a gazdasági verseny és a történelmi sérelmek visszatérése.

A két ország azonban túl fontos egymás számára ahhoz, hogy könnyen hátat fordíthassanak a másiknak. Ukrajnának szüksége van a lengyel logisztikai útvonalakra, katonai támogatásra és uniós érdekérvényesítésre. Lengyelország számára pedig egy védekezésre képes Ukrajna jelenti a legfontosabb ütközőzónát Oroszországgal szemben.

A Lengyelországba zuhant orosz rakéta ezért rövid időre ismét közös nevezőre hozhatja Varsót és Kijevet. A volhíniai tömegsírokat, az UPA körüli vitát és a társadalmi bizalom elvesztését azonban egyetlen biztonsági incidens sem temetheti maga alá.