Az 1918. november 11-én függetlenné vált Lengyelország három hónap elteltével egy új ellenséggel volt kénytelen szembenézni a keleti határainál, amely fennmaradását veszélyeztette: a bolsevik forradalom exportjára törekvő Szovjet-Oroszországgal. A március 23-i lengyel-magyar barátság napján Csarnai Márk történész írását közöljük.
1920-ra a bolsevik vezetés úrrá lett az oroszországi polgárháborún, s a sikerektől megrészegült Lenin és cinkostársai már nyíltan hangoztatták céljukat, a kommunista világforradalom fegyveres exportját. Moszkva meg volt győződve arról, hogy a bolsevik csapatok segítségével a nyugati kommunisták átveszik a hatalmat az országaik felett. A Berlinbe, Párizsba és Londonba vezető út azonban Lengyelországon át vezetett. A „Világ proletárjai, egyesüljetek!” jelszó több volt mint szlogen. Valós cél, melynek megvalósításához Szovjet-Oroszország 1920 májusában hozzákezdett, mikor áttört a határon, és megindította offenzíváját Lengyelországgal ellen.
A szovjet támadás árnyékában a lengyel államiság forgott kockán, ám 1920 augusztusában döntő győzelem született Varsó mellett. A bolsevik csapatok rengeteg embert és hadifoglyot veszítve fejvesztve menekültek, s az ősz folyamán további vereségeket szenvedtek. A szovjet vezetés kénytelen volt fegyverszünetet kérni, s végül 1921. március 18-án aláírta a rigai békét.
Moszkva tévesen azt gondolta, hogy a Vörös Hadsereget felszabadítóként fogadják majd, s Lengyelországban is sikerül a kommunistáknak hatalomra jutniuk. A vörösökre azonban hódító ellenségként tekintettek, s az elfoglalt területeken a lakosság is megtapasztalta, hogy mivel jár a földek kollektivizálása és a magántulajdon kisajátítása.
A lengyel győzelem kivívásában nagy szerepe volt Magyarországnak is, amely a trianoni országcsonkítás ellenére fegyverrel támogatta a hősiesen küzdő Lengyelországot. A háború végkimenetele szempontjából a legfontosabb szállítmány 1920 nyarán indult el Csepelről. A magyar segítség 35 millió Mauser gyalogsági lőszert, 10 millió Mannlicher lövedéket, 13 millió Mauser lövedéket, 600 ezer Mannlicher tölténytárat, 240 főzőkonyhát, 200 főzőládát, 80 sütőkemencét és 40 millió Mauserhez való csappantyút jelentett. A muníciót szétosztották a Varsóban állomásozó katonai egységek között, melynek köszönhetően az augusztus 15-i visztulai csatában a lengyelek győzelmet arattak. Meghatározó, hogy a döntő csata arra a napra esett, amely Lengyelországban Szűz Mária mennybemenetelének napja.
A visztulai csatában tanúsított hősiesség nem csak igazolta Lengyelország létjogosultságát, s a lengyel nép erejét, valamint katolikus hitét, hanem megmentette Európát a bolsevizmustól is. Ennek köszönhetően Kelet-Európa egy negyed századon át védve volt a kommunizmus sötét rendszerétől.
A lengyel diadal ugyanolyan jelentős volt, mint Martell Károly poitiers-i győzelme 732-ben az arabok felett, vagy mint Nándorfehérvár védelme 1456-ban, amely közel 70 évre elhárította a török terjeszkedés veszélyét.
Ahogy a lengyelek 1848-1849-ben támogatták a magyar szabadságharcot, hetvenegy évvel később Magyarország úgy segítette meg a függetlenségét védő Lengyelországot.
Csarnai Márk
(a szerző történész)
