Több hónapos vajúdást követően összeállt az Európai Bizottság névsora. Körbejártuk, kik a nyertesek, kik a vesztesek, és mit hozhat ki Magyarország a helyzetből.

Júliusban eldőlt, hogy győztek a fősodorbeli erők, 401 szavazattal újra megválasztották Ursula von der Leyent az Európai Bizottság elnökének. Ezt követően szinte azonnal kemény hatalmi harcok kezdődtek a biztosok személyét illetően. 

A bizottság elnöke megmutatná, hogy korlátlanul irányítása alá vette az Európai Unió politikáját.

A következő öt évre munkába álló bizottság tagjainak kiválasztása során Von der Leyen minden szinten üzenetet küldött. Az unió több vezető tagállamának hangzatos, ám kevés felelősséggel járó pozíciót osztott ki, s közben közel tartotta a barátait. A létrehozott struktúrában a tárcák átfedése azt biztosítja, hogy ő legyen a döntőbíró egy sor kulcsfontosságú kérdésben, például a költségvetés, a védelem, a zöldátállás és az éghajlatvédelem terén.

Von der Leyen aligha elítélhető módon a saját pártcsaládját hozta helyzetbe a biztosi helyek elosztásakor. Az Európai Parlament fő erejének számító Európai Néppárt (EPP) a 27 posztból 14-et betöltve uralja majd a testületet. A leg­nagyobb gesztust a Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége (S&D) iránt gyakorolta a bizottság elnöke, ugyanis a spanyol baloldali kormány által jelölt Teresa Ribera volt miniszterelnök-helyettes kapta a Von der Leyennek olyan kedves zöldátállásért, tiszta, igazságos és versenyképes átmenetért felelős portfóliót. Abban biztosak lehetünk, hogy Riberának beleszólása lesz az energiapolitikától kezdve az iparpolitikán keresztül a szállításig minden olyan kérdésbe, amelynek akár csak érintőlegesen köze van az Európai Unió energiafelhasználással és károsanyag-kibocsátással kapcsolatos céljaihoz.

Az EB-elnök ugyanakkor igyekezett mindenkivel a lehető legjobban elbánni. A Giorgia Meloni által vezetett Olaszország – annak ellenére, hogy alapító tag és a harmadik legbefolyásosabb tagállam – mindössze a kohézióért és reformokért felelős ügyvezető alelnöki pozíciót kapta meg. Persze a baloldalnak már ez is elég volt, hogy a „szélsőjobboldal” előretörése miatt kritizálja az Európai Bizottságot.

Ursula von der Leyen, úgy látszik, Emmanuel Macronnak sem bocsátott meg, hiszen miután a vele egyik legellenségesebb biztos, Thierry Breton lemondott, a bizottsági elnök a hangzatos, de annál kevésbé önálló pozíciót, a jólétért és ipari stratégiá­ért felelős ügyvezető alelnöki posztot osztotta ki a franciáknak.

Ebből a szempontból a legszerencsésebb talán Olaf Scholz német szocdem kancellár volt, aki megspórolta a vitákat azzal a kijelentéssel, hogy Ursula von der Leyen a bizottság elnökeként egyben Németország képviselője is az Európai Bizottságban.

A legnagyobb győztesek a balti államok, 

amelyek igazán befolyásos portfóliókat kaptak. A külpolitikáért, illetve a védelempolitikáért két korábbi miniszterelnök, az észt Kaja Kallas és a litván Andrius Kubilius felel majd. Az ukrajnai háború árnyékában ez persze nem meglepő – valószínűleg egyikük sem fog kiállni semmilyen békemisszió mellett.

A baltiak mellett nagy győztesek a lengyelek: Varsó megszerezte a költségvetési biztosi helyet. Az, hogy Lengyelország ilyen fontos pozíciót fog kapni, szinte garantálható volt azután, hogy a tavalyi választást Donald Tusk, az Európai Tanács korábbi elnöke nyerte meg, akinek pártja nem mellesleg az EB-elnök szövetségese az EPP-ben.

Kedvező helyet kapott a lett Valdis Dombrovs­kis és a holland Wopke Hoekstra is, akik már jó ideje dolgoznak a bizottságban, és megbízható eurokratának bizonyultak. Némileg meglepő, hogy a szlovák Maroš Šefčovič annak ellenére megkaphatta a Pozsony által igényelt kereskedelmi biztosi helyet, hogy a szlovák kormány és Brüsszel viszonya az utóbbi hónapokban meglehetősen viharos volt. Von der Leyen döntésében valószínűleg szerepet játszott, hogy Šefčovič 2009 óta tagja a bizottságnak, és hamarosan ő lesz a leghosszabb ideje biztosként dolgozó uniós politikus – tehát mindenképpen megbízható figura brüsszeli szempontból. Az elnök ezzel el tudta kerülni, hogy a Fico-kormány esetleg egy „problémásabb” biztosjelölttel rukkoljon elő.

Ausztria megszerezte a belügyi és migrációs biztosi pozíciót, amely szintén hangzatos, de a gyakorlatban nem sok haszna van. Az mindenesetre bizonyos, hogy Magnus Brunner jelölése jól mutat az Osztrák Néppárt választási kampányában.

Bukarest kudarcként élheti meg, hogy Roxana Mînzatu mindössze az emberekért, képességekért és készültségért felelős biztosi pozíciót kapta meg, spanyol párttársa viszont az egyik legfontosabb területért fog felelni.

Belgium, hiába ad helyet az unió szerveinek, szintén kénytelen volt beérni a felkészültségért, krízismenedzsmentért és egyenlőségért felelős biztosi pozícióval.

Ursula von der Leyen hatalmának megerősödése egyáltalán nem meglepő. 

Több erős európai vezető meggyengült az idei választásokon, 

így Von der Leyen előtt megnyílt a tér a cselekvésre. Emmanuel Macron francia elnök a júniusi EP-­választáson megsemmisítő vereséget szenvedett el a jobboldaltól, aztán a nemzetgyűlési választáson a baloldali ellenzéke győzött, azóta permanens kormányválság van. Ennek következménye a francia biztos személye körüli kavarodás is. A német kancellár leginkább a túléléséért küzd a legutóbbi katasztrofális tartományi választási eredmények után, Donald Tusk a belpolitikával van elfoglalva, Giorgia Meloni olasz miniszterelnök pedig nem elég erős ahhoz, hogy európai szinten magához ragadja a kezdeményezést.

Az EB vezetőjének szerencséje van azzal is, hogy az Európai Tanács élére António Costa volt portugál miniszterelnököt választották az uniós vezetők. Lehet, hogy széles körben tisztelik a baloldali politikust, de nem várható tőle, hogy szembeszálljon Ursula von der Leyennel, mint ahogy Charles Michel, a tanács leköszönő belga vezetője tette.

A bizottság elnökének gyakorlatilag egy jelentős ellenfele maradt az Európai Unió intézményrendszerében: az Európai Parlament. Az EP már régóta elégedetlen Von der Leyennel, a frakciók most pedig lehetőséget kapnak, hogy borsot törjenek a bizottság elnökének orra alá. A mostani jelöléseket követően ugyanis minden jelöltnek az Európai Parlament elé kell állnia, ahol a képviselők fárasztó, többórás meghallgatásokon fogják őket faggatni tapasztalataikról és alkalmasságukról. A meghallgatások októberben kezdődnek, de a Zöldek – Európai Szabad Szövetség (Greens/EFA) szóvivője már a múlt héten kijelentette: a biztosi pozíciókra pályázóknak kemény meghallgatásra kell készülniük, és nem vehetik magától értetődőnek, hogy az EP támogatni fogja őket.

Ez persze attól is függ, hogy mennyire gondolják komolyan az egyes frakciók. A bal- és jobboldali képviselőcsoportok csatározása akár fordítva is szerezhet meglepetést: miután az Európai Néppárttól jobbra lévő pártcsaládokat szinte figyelmen kívül hagyták a pozíciók elosztásakor, most revansot vehetnek a biztosjelöltek megizzasztásával. Így akár az is elképzelhető, hogy a szokásos kozmetikai módosítások helyett valódi viták alakulnak ki a biztosok személye körül. Von der Leyennek persze ez esetben is jelentős befolyása lesz egy-egy országra azzal kapcsolatban, hogy lehetőleg minél gyorsabban keressen új jelöltet az adott posztra. Az optimista előrejelzések szerint az új testület akár november elején hivatalba léphet, a reálisabb forgatókönyvek ezt inkább decemberre teszik, a pesszimista előrejelzések szerint pedig csak az új évre lehet új bizottsága az Európai Uniónak.

Egészségügy és állatvédelem

Nagy várakozások övezték a magyar biztosjelölt, Várhelyi Olivér portfóliójának megnevezését. A kormány az utóbbi öt évhez hasonlóan ismét bővítési biztosnak jelölte, de számba véve a Budapest és Brüsszel közötti konfliktust, amely az unió részéről nemegyszer kicsinyes személyeskedésig fajult, nem volt várható, hogy Ursula von der Leyen kiemelt pozíciót szán a magyar biztosnak. Így kapta meg Várhelyi Olivér az egészségügyért és állatvédelemért felelős biztosi pozíciót. A döntést a fősodrú média vegyesen fogadta. Egyrészt igyekeztek lesajnálni a portfólió állatvédelmi részét – bár ez a progresszívoknak mindig is fontos téma volt –, másrészt pedig a balos EP-képviselők a bejelentés után szinte azonnal támadásba lendültek az egészségügyi résszel kapcsolatban. Catarina Martins többek között a bizottság elnökének szemére vetette, hogy olyan biztost akar kinevezni a portfólió élére, akinek nincs egészségügyi szakértelme – nem mintha bármely másik jelöltnek lett volna. Azt is kritikaként fogalmazta meg Várhelyivel szemben, hogy ő Izrael egyik legnagyobb támogatója az új bizottságban – hogy ennek mi köze az egészségügyhöz vagy az állatvédelemhez, azt már nem fejtette ki.

A hangos kritikák persze bizakodásra is okot adhatnak, de objektíven szemlélve sem mondható, hogy hazánk gyengébb posztot kapott uniós súlyához képest. Az egészségügyi portfólión belül található az oltások, a gyógyszeripar, a biotechnológia és még sok más nem elhanyagolható terület. Magyarország gazdaságának a Magyar Nemzeti Bank által is elismert egyik kitörési pontja lehet az egészségipar. Felidézhetjük azt is, hogy a legutóbbi két magyar Nobel-díjat elnyerő tudós kutatásai szorosan kapcsolódnak az egészségügyhöz, akár a vakcinákra, akár az újfajta diagnosztikai eljárásokra gondolunk.

Úgy tűnik, a sors fintora, hogy éppen a magyar biztoshoz került az a két terület, amely Ursula von der Leyen európai vezetői karrierjének két legnagyobb botrányát érinti. A Pfizer-ügy az egészségügyhöz kapcsolódik, az állatvédelem pedig Von der Leyen gyenge pontja: amióta az egyik póniját széttépték a farkasok, az EB-elnök nyílt harcot hirdetett a farkasok védettsége ellen, kiváltva az állat- és természetvédők haragját. Várhelyi Olivérnek talán ezzel kapcsolatban is lesz dolga, épp a főnöke számára érzékeny területen.