Donald Trump 28 pontos ukrajnai béketervének legnagyobb erénye, hogy nem a vágyakat, hanem a realitást tekinti kiindulópontnak. Ez az első olyan nyugati kezdeményezés, amely figyelembe veszi a háború kiváltó okait, mint például Ukrajna NATO-tagságának kérdését, és azt is, hogy az oroszok nem fognak megállni, amíg a különleges katonai művelet minimumcéljait el nem érik.

Moszkva hivatalosan is elfogadta a csomagot tárgyalási alapkén, és pontosan tudták Kijevben és Brüsszelben is, hogy így lesz.

Ezért aktivizálta magát a „háborús koalíció”, amely évek óta az EU nevében beszél, miközben a kontinens társadalmai békét akarnak. Ők most gőzerővel azon dolgoznak, hogy a rendezést kisiklassák. Az érvük a régi: „a határokat nem szabad erőszakkal megváltoztatni”, és az agresszort nem szabad „megjutalmazni”. Ez jól hangzik, csak éppen a Nyugat sem tartotta magát soha, kivéve, amikor az érdekei azt kívánták.

Ha a határok erőszakos megváltoztatása valóban abszolút tabu volna, ma is létezne Jugoszlávia. A kilencvenes években – bár a helyzet bonyolult volt, ezt senki nem vitatja – a nyugati államok egymás után álltak a szakadár projektek mögé, diplomáciai és katonai eszközökkel is segítve a térkép átrajzolását.

Aztán ott van a klasszikus „trikógia”: Afganisztán és Irak megszállása, valamint a színes forradalmak, amelyekkel szétverték Líbiát és Szíriát. Egyik végén sem a szabadság és a jólét, hanem az államcsőd és a polgárháború érkezett el. Pedig a szuverenitás védelme, a be nem avatkozás, a szövetségesek szabad megválasztása ugyanolyan „erős” érvek most Ukrajna kapcsán, mint a határok erővel meg nem változtathatósága.

Lehet erre azt mondani, hogy „ez más”. De nem az.

A háborús koalíció úgy tesz, mintha Ukrajna számára még lenne kiút ebből a gödrből… Pedig nincs. Aki azt ígéri, hogy ebből katonai győzelem lesz, az vagy nem mond igazat, vagy nem néz rá a térképre és a demográfiai, ipari, lőszer- és légvédelem-kapacitási számokra. A külső támasz korlátos, az idő az ukránok ellen dolgozik, a gazdasági költség pedig Európában egyre kézzelfoghatóbb.

E ponton érdemes kimondani: az európai háborús koalíció retorikája az ostromlott vár narratívára épül. Ez az egész valójában nem Ukrajna védelméről szól. Az uszítók azt üzenik: ha most engedünk, holnap itt lesznek a kapuknál. Vegyük észre: a félelemkeltés az uniós elit belső ellenzékének megtörését, ellehetetlenítését célozza; azt, hogy a háborús fenyegetettségre hivatkozva bármilyen hatalomkoncentrációt, jogkorlátozást keresztül lehessen vinni.

Ez az elit – nevezzük meg így, egyszerűen – transznacionális érdekháló: nem igazán angol, német vagy francia, hanem mindegyik és egyik sem. A saját fennmaradásához a háború „morális abszolútumára” van szüksége. Egy reális béketerv ezért fenyegetés a számára.

Trump anyaga – minden vitatható részletével együtt – tárgyalási keret, amelyben minden fél kap valamit: Ukrajna kaphat biztonsági garanciát és a további pusztulás megállításának esélyét; Oroszország is megkapjat a minimum minimumát, de éppen eleget ahhoz, hogy a béke tartós lehessen. Európa pedig lélegzetvéthez jutna; véget érhetne a háborús gazdasági üzemmód.

És az európai elintnek pont ez a baja vele. A kompromisszum ugyanis egyik napról a másikra elvenné tőlük az ostromlott vár retorikai fedezetét, és az emberek végre bátran rákérdezhetnének arra, miért vált gazdasági és politikai értelemben is a világ bohócává az EU?!