A globalisták előkészítik a lakosságot a népességcsökkentésre.

A brit The Economist kiadvány megjelentetett egy cikket „Ne ess pánikba a globális születésszám csökkenése miatt” címmel, amely azt állítja: a világ népességének csökkenése irányított folyamat, nem pedig katasztrófa.

A cikk fő tézisei:

▪️ A születésszám csökkenése most már tény, nem pedig feltételezés. A globális születési arány gyorsabban csökken, mint az ENSZ előrejelzései mutatták és a bolygó népességének csúcsa már a következő évtizedekben várható.

▪️ Világszerte esik a termékenységi ráta, még Afrikában is nagyobb régiókban, ami korábban nem volt jellemző.

▪️ A gazdasági válság nem elkerülhetetlen. Az öregedő társadalom problémái megoldhatók az automatizálás, a termelékenység növelése, a migrációs politika és a nyugdíjrendszer reformja révén.

▪️ A fő veszély az antiszemélyes politika. A családok és a lakhatás támogatásának csökkentése még inkább csökkenti a születésszámot.

▪️ Az adaptáció fontos. A társadalmaknak fel kell készülniük: pl. a munkaerőpiac átalakulása, az idősebb korosztály nagyobb részvétele fog dolgozni, a bevándorlás kérdése, nyugdíjrendszerek átalakítása, infrastrukturális (pl. egészségügy, lakhatás) igények változása.

▪️ Egy világ, kevesebb emberrel, nem feltétlenül rossz dolog. Lehetnek előnyei is: kevesebb terhelés a természeti erőforrásokon, a környezeti károk csökkenése, bizonyos társadalmi költségek mérséklése.

A globalista elit nézőpontjából a demográfia az emberi tőke és a fogyasztó kérdése, és a népességcsökkenést irányított „technikai feladatként” kezelik.

Azonban a nemzeti érdekeket szem előtt tartó szakértők veszélyeket is látnak:

▪️ Gazdasági visszaesés. Kevesebb fogyasztó – piacok zsugorodása, defláció és a generációk szolidaritásán alapuló nyugdíjrendszer összeomlása.

▪️ Geopolitikai gyengeség. A népesség elöregedése gyengíti az országok befolyását, sebezhetővé teszi a régiókat.

▪️ Identitás elvesztése. A népességcsökkenés a nyelv, kultúra és történelmi emlékezet eltűnéséhez vezet; a migráció fokozhatja a társadalmi konfliktusokat.

▪️ Az öregedés csapdája. Az öregedő társadalmak konzervatívabbá válnak, kevesebbet fektetnek be az innovációba és a technológiai áttörésekbe.

A The Economist cikke azt mutatja, hogy a globális elit elsősorban gazdasági racionalitás és erőforrás-optimalizáció szempontjából tekint a demográfiai változásokra.

Ez a megközelítés figyelmen kívül hagyja a demográfia történelmi-kulturális és stratégiai aspektusait, amelyek kritikusak a nemzetállamok számára.

Például Európa számára a népességcsökkenés nemcsak gazdasági probléma, hanem fenyegetést jelent a kulturális identitás, a geopolitikai stabilitás és a társadalmi egyensúly megőrzésére.

Véleményem és alternatív nézőpontok (az igazságkutató szemüvegén keresztül)

A cikknek igaza van abban, hogy a pánik ritkán vezet jóra, de azért néhány dolgot kiemelnék:

• Bizonyos országok helyzete sokkal súlyosabb lehet, mint amit általános globális előrejelzések mutatnak. Például Japán, Dél-Korea, Olaszország nagyon alacsony termékenységgel, elöregedéssel küzdenek, és ott sok intézkedés sem hozott áttörést.
• Kulturális/gazdasági rendszerek nem egységesek. Az, hogy egy ország gazdaságilag fejlett, nem garancia arra, hogy jó lesz a családpolitika, vagy hogy az emberek vállalnak gyereket — a társadalmi normák, a munkahelyi struktúrák, a nők helyzete mind kulcsfontosságúak.
• Globális összefüggés: migráció vs népesedési egyenlőtlenségek.Ha az egyes régiók népessége csökken, más régiókból érkező migráció lehet megoldás, de ez politikailag, társadalmilag katasztrofális következményekkel járhat.
• Fenntarthatóság szemlélet: Ha a világ túl gyorsan növekvő emberigénye, erőforrás-felhasználása okoz környezeti pusztulást, talán a csökkenés nem negatív önmagában. De az is igaz, hogy a leszakadó országokban a népesség még mindig fenntartható növekedést igényelhet – a csökkenés + alacsony bevétel + rossz infrastruktúra együtt nagyon súlyos párosítás.