Szinte megállás nélkül bocsátjuk fel az újabbnál újabb űreszközöket, legyen szó teleszkópokról vagy különböző célú műholdakról. Ennek azonban súlyos ára van, amelyet hamarosan megfizetünk; olyan mennyiségű űrszemét halmozódott fel a bolygónk körül, hogy annak katasztrofális következményei lesznek. Mi az a Kessler-szindróma és miért hozhatja el az internet és számos más civilizációs vívmány végét?

Az űrkutatás az emberiség egyik legizgalmasabb kalandja, amely több mint fél évszázada zajlik. Az űr felfedezése új ismereteket és technológiai áttöréseket hozott, de egyúttal komoly kihívásokkal is szembesített minket. Az egyik ilyen nagy megoldandó probléma a Kessler-szindróma, amely egy rendkívül aggasztó forgatókönyvet fest le a modern társadalom számára, hiszen életünket teljesen átformálhatja, és akár a kőkorszakba is visszaküldhet minket. A Kessler-szindróma elhozhatja többek között az internet és a mobiltelefon-használat megszűnését, ami egyúttal a civilizáció összeomlását is előidézné.

Mi az a Kessler-szindróma, amitől összeomolhat az internet?

A Kessler-szindróma gondolatát először 1978-ban fogalmazta meg a NASA két kutatója, Donald Kessler és Burton Cour-Palais. 

A jelenség lényege, hogy ha az emberiség továbbra is ilyen ütemben küldi a műholdakat és a kutatóeszközöket az űrbe, a Föld körüli pálya túlzsúfolttá válik, növelve az esélyét annak, hogy az űrszemét más tárgyakkal ütközzön.

Az űrben keringő elhasználódott rakéták, inaktív műholdak és más maradványok már most is növeli az ütközések kockázatát, az ilyen karambolok pedig újabb törmelékeket hoznak létre, ami egy láncreakciót indíthat el. Ez a folyamat végső soron az úgynevezett “ütközési kaszkád” létrejöttéhez vezethet, amely lehetetlenné tenné az újabb műholdak és űreszközök pályára állítását.

Elérhettük azt a pontot, ahonnan nincs visszaút?

Kessler szerint idővel elérünk egy olyan kritikus tömeget, amely során már újabb űreszközök felbocsátása nélkül is bekövetkeznek az ütközések. A tudósok egy része úgy véli, ez a rémisztő forgatókönyv már bekövetkezett; John L. Crassidis, a Buffalo Egyetem professzora és űrszemét szakértője szerint a Kessler-szindróma elkerülhetetlen: „Ha az ütközés valószínűsége olyan nagy, hogy már nem tudunk műholdakat felküldeni, akkor hatalmas bajban vagyunk.”

Jelenleg több mint 10 000 műhold kering a Föld körül, és ott van még mellettük körülbelül 100 billió elhasználódott űreszköz-maradvány, amelyek komoly gondokat okozhatnak.

Bár ezek egy része idővel belép a Föld légkörébe és elég, sok másik továbbra is potenciális veszélyt jelent.

A Kessler-szindróma drámai következményei

Ha a Kessler-szindróma bekövetkezik, az életünk számos területén komoly fennakadásokat okozhat. 

Az űrszemét által előidézett láncreakció miatt a műholdak működése megszűnhet, ami súlyos hatással lenne 

• az internetre, 
• a televízióra, 
• a telefonos kommunikációra, 
• valamint a GPS-
• és a meteorológiai rendszerekre.

Ez jelentős fennakadást jelentene a modern gazdaság és a mindennapi élet számára.

A GPS-rendszerek összeomlása például óriási befolyással lenne a közlekedésre és a logisztikára, a meteorológiai műholdak kiesése pedig veszélybe sodorná az időjárás-előrejelzést, ami az olyan ágazatokban, mint a mezőgazdaság vagy a halászat, apokaliptikus károkat okozna. Emellett a katonai és felderítési műholdak meghibásodása biztonsági kockázatokat is felvet.

Lehetséges megoldások

A Kessler-szindróma elkerülése érdekében számos megoldást fontolgatnak a tudósok és az űripar szereplői. Amrith Mariappan és John L. Crassidis 2023-as tanulmányukban hangsúlyozzák, hogy az űrszemét újrahasznosítása lehet a hosszú távon fenntartható stratégia. Az űreszközök deorbitálása, vagyis a Föld légkörébe történő visszairányítása szintén egy lehetőség, bár ez környezeti problémákat okozhat, például károsíthatja az ózonréteget.

Az Európai Űrügynökség (ESA) célja, hogy 2030-ra „űrszemét-semlegessé” váljon, vagyis ne növelje tovább az űrben keringő törmelék mennyiségét. Továbbá az ESA 2050-ig az űreszközök újrahasznosítását is célul tűzte ki.