„Nem pusztán a jelenlegi liberális felső osztály lerombolására, hanem egy új uralkodó osztály – sőt, egy elit – kialakítására” – teszi hozzá a politológiaprofesszor.

„Azok szemében, akiket uralnak, az uralkodó osztály ma egyre inkább illegitim elitnek tekinthető, amely az általa kormányzott emberek igényeivel egyre inkább ellentétes világot szervezett” – írta Patrick Deneen amerikai politológiaprofesszor a Compact Magazinban megjelent vélemény cikkében.

Deneen szerint „a libertariánus ethosz intézményesülése – mind a gazdasági, mind a társadalmi téren – globálisan tönkretette a munkásosztályokat, egyszerre hagyva őket a gazdasági bizonytalanság és a társadalmi szétesés állapotában”.

Az elitek egy olyan egyedi stratégiát találtak ki, amely tompítja az alulról jövő fenyegetést:

„Az egyenlőség előmozdítása nevében az uralkodó osztály a démosz kíméletlen erkölcsi elítélésében vesz részt,

különösen a rasszizmus, a homofóbia, a bigottság és az elkeseredett sértődöttség vádjával”.

Az elitek az egalitarizmus álcájába burkolóznak, és a baloldal történelmi elkötelezettségét az osztálypolitika mellett identitáspolitikával helyettesítik. Az uralkodó osztály uralkodó politikai napirendje figyelemre méltóan jól kalibrált arra, hogy a strukturális liberalizmust teljesen érintetlenül hagyja – fogalmaz Deneen. 

Deneen kritikával illeti a liberális jobboldaliakat is, mondván az ő „»éber« kritikáik is arra irányulnak, hogy a Republikánus Párt adományozói osztályának gazdasági előnyeit érintetlenül hagyják.” Ahelyett, hogy a „wokeizmus” az osztály- és státusz-önvédelem egyik formájaként értelmeznék, a jobboldali liberálisok inkább „kulturális marxizmusként” ábrázolják, mint olyan programként, amely a kapitalizmus fogyasztói felszabadítás alapértékeinek szívéből született, és amely inkább Milton Friedman, mint Karl Marx ethoszával mutat közös vonásokat – teszi hozzá. 

A jobboldali liberalizmus ravaszul megpróbálja leválasztani a társadalmi »határtalanságot« a gazdasági »határtalanságról«,

elhomályosítva azt a módot, ahogyan a kettő zökkenőmentesen együtt fejlődött”.

A teoretikus szerint a jelenlegi „alulról felfelé irányuló populista felkelés nagyrészt egy elitellenes ethosz vezérli, amely nemcsak a jelenlegi vezető réteg eltávolítását követeli, hanem az általuk irányított intézmények szétverését is”. Ennek a projektnek a vezérelve nagyrészt negatív, amelynek fő üzenete az „Elég!”. Hozzátéve, hogy az anti-wokeizmusra, a CRT-ellenességre és a kovászellenes zárlatokra való felhívások erőteljes energiát adtak a „tömegnek”, ami választási szempontból előnyös az olyan jobboldali-liberális republikánus jelölteknek. 

„A populista harag szítása nem elég” – írja Deneen. 

„Valódi rendszerváltásra van szükség, nem pusztán a jelenlegi liberális felső osztály lerombolására,

hanem egy új uralkodó osztály – sőt, egy elit – kialakítására”. Ez azt jelenti, hogy fel kell hagyni azokkal az elsődleges gazdasági és társadalmi elkötelezettségekkel, amelyek az elmúlt évszázad nagy részében a liberális pártokat irányították. Ez rendszerváltást jelent – nem csupán a kormányváltást, hanem egy alapvetően más életmódot, amely alapvetően más elkötelezettségeken alapul, mint amit a csődbe jutott liberális uralkodó osztály képvisel.

Forrás:Mandiner