Az oligarchiáknak sikerült nemrég megpuccsolnia egy amerikai elnököt.

Most úgy tűnik, hogy a másodikat is sikerülni fog.

Joe Biden esete a Mocsárral sok szempontból tragikusabb, mint Trumpé.

Mikor az ellenfeledet puccsolod meg, az politikai hadviselés és egy külteleki tolós pofon az ellenfeled szavazóinak.

Mikor a saját pártod vezetőjét puccsolod meg, akkor az egy külteleki tolós pofon a saját szavazóidnak.

Most még megpróbálunk úgy tenni, mintha a két esetnek semmi köze sem lenne egymáshoz. Az egyik a Narancshitler bukása, a másik egy demokratikus aparátus önkorrekciós mechanizmusa.

De a lelkünk mélyén teljesen tisztában vagyunk azzal, hogy mindkét puccs ugyanarról szól.

Arról, hogy nehogy már az képzelje az a mosdatlan csőcselék, hogy ők fogják eldönteni, hogy kinek a kezébe kerüljön a gyeplő.

Ès nehogy már azt képzelje egy öltönyös-nyakkendős politika-bohóc, hogy csak azért mert néhány szavazógép felkrákogta a helyes választ, ő fog itt dönteni a dolgokról.

Nem kell aggódni.

Az a bizonyos gyeplő megbízható kezekben van. És egyre gyakrabban látjuk azt, hogy az a bizonyos megbízható kéz habozás nélkül hajlandó beletenyerelni a pudingba.

A Szabad Világban a hatalom rendezett átadása egyre inkább a szavazóurna megkerülésével, jogi és médiapuccsokon keresztül történik.

A demokráciát persze minden áron meg kell védeni.

Elsősorban tőled.

A szavazatodtól.

Groteszk fintora a sorsnak, hogy az erényes puccsokráciák dzsihádját az ázsiai diktatúrák ellen innen már egy vihogó némber fogja vezetni, kevesebb legitimitással mint amit a csecsen despota mondhat a magáénak.

Forrás:Facebook – Robert C. Castel