🇭🇷🇭🇺🇪🇺A horvát Janaf tegnap jogellenesen leállt a kőolajszállítással. Ez biztos, hogy ez az éves 2,1 millió tonnára vonatkozó hatályos szállítási szerződésbe ütköző, vagyis SZERZŐDÉSSZEGŐ MAGATARTÁS.‼️
Nos, nekünk állítólag rájuk kellene váltanunk, kizárólag rájuk bízva az olajellátásunkat a jelenlegi kétútvonalas ellátás helyett.
- Elégtelen kapacitás
Márpedig az orosz forrású szállítás azonnali megszüntetését és helyette a kizárólagos horvát szállításra váltást sürgetik rajtunk, immár brüsszeli és washingtoni irányból is. Az utóbbiak már fizetett cikkekben ajánlkoznak jó pénzért a horvát vezetékkapacitás felbővítésére, ezzel hiteltelenítve az ugyanezen újságokban a brüsszeliek által futtatott cikkeket, miszerint meg nem kell felbővíteni a horvát vezetéket, az csak magyar kifogás.
Szóval ezt a kizárólagos horvát szállítást kellene választanunk az Adria vezetéken, aminek a kapacitása – mint az amerikai “beszállást” előkészítő hvg-s meg hasonló cikkek leleplezik – ELÉGTELEN az orosz irányú behozatal, vagyis a Barátság kőolajvezeték kiváltására. Az Adria kőolajvezeték még soha nem tudott két óránál tovább a magyar fél által kért teljes kapacitással működni a tesztüzemek során. Egyszerűen a szivattyúkapacitása nem elég, hiába mismásolnak erről az álszakértők az ATV-n.
- Urals
Ez persze senkit nem érdekel. A parancs az, hogy felejtsük el az oroszokat, noha a MOL finomítóiba műszakilag 50%-ban még mindig orosz Urals olaj kell, legalább bekeverési célból. Azért, mert így épültek meg a finomítók (Pozsony: 1957, Batta: 1965), amikor senki se gondolta, hogy majd nem lesz szabad orosz Urals olajat finomítani. Az átállás folyik, de költséges és időigényes. De persze ez se érdekeljen senkit.
Az se zavarjon meg minket továbbá, hogy az Urals historikus adatsorokat nézve 20%-al olcsóbb mint a Brent. Nem baj, majd mi nyilván kifizetjük, a magyar embereknek ez nem nagy ár Brüsszel ideológiai meg Amerika gazdasági érdekeiért.
- Brutális felár
Vagy a horvátokéért. Mert hogy nem csupán az orosz Urals sokkal olcsóbb, mint az amerikai Brent. Az elvártak szerint azt a kizárólagos horvát tranzitot kellene választanunk, ami ötszöröse az EU átlagnak. Igen, ötszöröse a horvát tranzit, a horvátok ugyanis rajtunk akarnak meggazdagodni, kihasználva a brüsszeli nyomást. A jó szomszéd nem csak ígérget, be is tart. Hát a horvátok aztán jól betartanak nekünk.
Az EU persze hallgat, a Bizottság semmilyen versenyjogi aggályt nem lát. Hát persze. Bezzeg Magyarország erőművi szerződéseit szétcincálta az EU-s versenyhatóság (2008), ahogy a paksi bővítést is (2016), noha azoknak NEM VOLT SEMMILYEN HATÁRON ÁTNYÚLÓ HATÁSUK. A horvát zsarolásnak van, de az rendben van, hiszen csak Magyarországról van szó.
Ha már felár, azt már csak halkan jegyzem meg, a vezetékes szállítás mindig sokkal olcsóbb mint a tengerivel kombinált. Mindig.
- És végül: szerződésszegés
Ha az elégtelen horvát vezetéki szivattyúkapacitás, a finomítók oroszolaj-kényszere, az orosz Urals 20%-kal olcsóbb ára a Brenthez képest, az ötszörös horvát tranzitdíj meg a tengerivel kombinált szállítás örökös felára a csak csővezetékeshez képest nem elég, itt van még egy ok. A legújabb, a tegnapi.
A horvát szerződésszegés. Csak a kontextus kedvéért, ilyet az orosz irányból (Barátság kőolajvezeték) SOHA nem tapasztaltunk.
A horvátok persze hallgatnak a világos szerződésszegés kapcsán, az idegen érdekeket szolgáló sajtóban pedig már megy is a mismásolás. Pedig a kár és a baj is nagy, 90.000 tonna Arab Light kőolaj fog kiesni a finomításból a jogellenes horvát visszatartás miatt.
Elmondom hát, mi az ok valójában. A szerződésszegés valódi oka.
Az ok, hogy az amerikai szankciók lesújtottak a szerbiai NIS olajvállalatra. Ezzel viszont rántották magukkal a horvát Janafot is, akiknek a bevételeik 30%-a a szerb piac volt. A Janaf meg kellett hogy szüntesse a szerbek ellátását, és lezárva a forgalmat kiszállítani a a horvátok rendszerében még szerb tulajdonban lévő, vagyis a szerbek által még a szankció előtt megvásárolt mennyiségeket. Ezek leszállításához, iparági szlengben az áttoláshoz kellett a pozsonyi finomítóba szánt, megvett, leszerződött magyar olaj. A magyar, illetve pozsonyi volument használta a horvát a szerb tételek áttolásához, technológiai célra.
Ez pedig egészen elképesztő. Egyúttal mutatja, hogy ez a szankciósdi milyen dominóhatást vált ki, ahol nem áll meg a vágyott hatás az oroszoknál vagy például a szerbeknél, az rögtön húzza a horvátokat is, majd minket, végül az egész a szlovákokon csattan. Az energiaértékesítési láncok egy komplex hálózatot alkotnak, egy komplex adaptív rendszert, ami sajátos törvényszerűségekkel rendelkezik, nem alkalmas a leírásukra a redukcionista (marxista) logika. Olyan mint a befőtt: ha kiveszek egy barackot belőle, hiába csukom vissza, az egész megbuggyan. Ez volt a kutatási területe a második doktorimnak, de nem untatom ezzel a kedves olvasót.
- A konzekvenciák
Vonjuk le inkább a konzekvenciákat.
Azt, hogy a szankciósdi értelmetlen, mert a tovagyűrűző, komplex hatásaival mást talál el mint akinek szánják.
Azt, hogy az orosz leválás értelmezhetetlen, a kizárólagos horvát helyettesítés nem lehetséges.
Végül azt, hogy a horvát nem alkalmas rá, a szerződésszegése azt mutatja, hogy nem is megbízható ellátó, hogy KIZÁRÓLAG rájuk alapozzuk két ország teljes olajellátását. Márpedig ezt követelik tőlünk: egyoldalú függőséget.
Ne dőljünk be ugyanis az ilyen-olyan globalista beszélő fejek, álszakértők mantrájának arról, hogy Magyarország diverzifikáljon. Két ellátási út helyett egy ellátási út az éppen nem diverzifikálás, hanem a VALÓDI FÜGGŐSÉG. A függőség a horvát vezetéktől pedig a fenti kis irományom szerény érvei tükrében remélem belátható, hogy megengedhetetlen, ahol az utolsó pofon a Janaf szerződésszegése, a horvát visszatartás. Most komolyan:
RÁJUK KELLENE VÁLTANUNK?
Dr. Tóth Máté
Az energiajogász
