Németország jelenlegi külpolitikája Vad tábornok szerint nem elfogadható. Mintha elfelejtették volna, hogy a külpolitika diplomáciát jelent, érdekegyeztetést, konfliktusmegoldást

Az EMMA nevű független német lap kezdeményezésére neves személyiségek még áprilisban nyílt levelet intéztek Scholz kancellárhoz. Felszólították, tegyen meg mindent, hogy Németország ne szállítson fegyvereket Ukrajnába, mert ezzel belekeveredhet a háborúba és akár a harmadik világháború kirobbanását is elősegítheti. A levelet a nyomaték kedvéért aláírta még félmillió német. Amilyen gyorsan csak lehet, fegyverszünetet kell kikényszeríteni, írták, olyan kompromisszumokat kötni, amelyek mindkét félnek megfelelnek. Ahogy lenni szokott, a békepárti aláírók megkapták a Putyin-barátja stigmatizáló megkülönböztetést.

Ha a civilekre nem hallgat a politika, mondjon szakember véleményt az orosz-ukrán háborúról! Ezért pár hete az EMMA megkérdezte a szókimondásáról ismert Vad tábornokot, hogy katonai szempontból értékelje a háborús folyamatokat. Erich Vad dandártábornok nem akárki, 2006 és 2013 között ő volt Angela Merkel német kancellár katonapolitikai tanácsadója. 2013-ban, ötvenhat éves korában – ma sem tudni miért – váratlanul nyugdíjba küldték. Szemre és szóra is igazi katona, azon kevesek közé tartozik, akik kezdetektől nyilvánosan felszólaltak az Ukrajnába irányuló fegyverszállítások ellen.

A tábornok szerint a frontokon mostanra olyan helyzet állt elő, amit katonailag nem lehet megoldani. Hiába a Nyugat minden támogatása, Ukrajna ezt a háborút nem nyerheti meg. Ami itt folyik az mindkét oldalról a totális kimerülésig folytatott háború. Olyan, mint az első világháborúban a „verduni vérmalom” volt, ami közel egymillió francia és német fiatal halálát okozta. A szemben álló felek akkor sem voltak hajlandóak leülni tárgyalni, ezért aztán világháború lett belőle, sokmillió ember halála. Ukrajnában – ha hinni lehet az információknak – eddig mindkét oldalon kétszáz-kétszázezer katona esett el. Ehhez jön még az ötvenezer civil áldozat és a sokmillió menekült.

Nemcsak Vad tábornok, hanem Mark Milley tábornok, amerikai vezérkari főnök és Eberhard Zorn tábornok, a Bundeswehr főfelügyelője szerint is az eszkalálódott helyzetben az egyetlen elfogadható magatartás, ha a háborúzó felek tárgyalóasztalhoz ülnek. A tárgyalás a háború megoldásaként viszont csak elvétve jelenik meg a német médiában és a média sugallta közgondolkodásban. Hiába figyelmeztetnek a tábornokok, hogy nem szabad túlbecsülni az ukránok nyári hónapokban végrehajtott, regionálisan korlátozott offenzíváit. A katonai szakértők – akik tudják, hogy mi folyik a hírszerző szolgálatok között, hogyan néz ki terepen, és mit jelent valójában a háború – ki vannak zárva a politikai diskurzusokból.

Az orosz inváziót el kell ítélni, ez nyilvánvaló, hiszen megsérti a nemzetközi jogot. Ukrajnát támogatni kell, de ugyanakkor meg kell akadályozni a katonai eszkalációt, véli a nyugalmazott német tábornok. A fegyverszállítások átfogó politikai és stratégiai koncepció nélkül pusztán militarizmust jelentenek. Nem világos, mit akar a Nyugat. Visszahódítani a Donbasszt és a Krímet? Vagy teljesen le akarják győzni Oroszországot? Fegyverekkel akarják az oroszok létszámbeli fölényét ellensúlyozni? Fegyverek, tankok szállításával akarnak tárgyalási hajlandóságot elérni? Az oroszok vagy az ukránok hajlandóságára várnak? Nincsen reális végső célkitűzése, nincsen átfogó politikai és stratégiai koncepciója a Nyugatnak. Szinte csak politikai döntések születnek a háború kérdésében. A politikusok mintha nem gondolnának rá, hogy Oroszország a világ legerősebb atomhatalma és nem foglalkoznak a legfontosabb kérdéssel, az atomháború lehetséges veszélyével.

Németország jelenlegi külpolitikája Vad tábornok szerint nem elfogadható. Mintha elfelejtették volna, hogy a külpolitika diplomáciát jelent, érdekegyeztetést, konfliktusmegoldást. Helyette háborús retorikát folytatnak, a valaha magát pacifistaként meghatározó zöld párt háborús párttá vált és ők diktálnak a kancellárnak is. A zöld külügyminiszter asszonyt nem érdekli, mi lenne a németek érdeke, sisakban és golyóálló mellényben sétálgat Kijevben, és minden támogatást megígér és ad is az ukránoknak. Ez a fajta felelőtlenség vagy egyszerű hozzá nem értés még a végén háborúba manőverezi Németországot!

Vad tábornok az interjúban áttekintette, hogyan eszkalálódott egy regionális konfliktus vég nélküli véres háborúvá. Kezdetben, 2014-ben még csak belpolitikai vita volt Ukrajnában, egyfajta polgárháború a helyi oroszok és az ukránok között. 2022-ben Oroszország inváziója után vált a konfliktus két ország közötti háborúvá, amely most már Ukrajna függetlenségéért és területi integritásáért is folyik. Tudomásul kell venni, hogy ez egyúttal proxy-háború az USA és Oroszország között, és a fekete-tengeri térségben nagyon konkrét geopolitikai érdekek forognak kockán. 

Nem szabad figyelmen kívül hagyni, figyelmeztet Vad tábornok, hogy a fekete-tengeri térség ugyanolyan fontos az oroszok és fekete-tengeri flottájuk számára, mint a Karib-tenger vagy a Panama körüli térség az USA számára. Ugyanolyan fontos, mint Kína számára a Dél-kínai-tenger és Tajvan. Ugyanolyan fontos, mint Törökország védelmi zónája, amelyet a nemzetközi jogot megsértve a kurdok ellen hoztak létre. Ennek tükrében és stratégiai okokból az oroszokat is meg kell érteni. Ha a Nyugat masszív beavatkozása arra kényszerítené őket, hogy kivonuljanak a Fekete-tenger térségéből, akkor minden bizonnyal nukleáris fegyverhez folyamodnának. A tábornok naivnak tartja azt a gondolatot, hogy az oroszok ezt a lépést soha nem tennék meg.

Ha tovább tart a háború, az senkinek sem jó. Több százezer újabb halottat és Ukrajna további pusztulását fogja jelenteni. Nem szabad megengedni, hogy egy ilyen agresszív háború folytatódjon az európai térségben! Jelezni kell az oroszoknak: eddig és ne tovább! A konfliktus megoldásának kulcsa nem Kijevben, nem Berlinben, Brüsszelben vagy Párizsban, hanem Washingtonban és Moszkvában van. Nevetséges azt állítani, hogy ezt Ukrajnának kell eldöntenie.

Meg kell kérdezni a térségben, azaz a Donbasszban és a Krímben élő embereket, hogy kihez akarnak tartozni. Számolni kell azzal, hogy egy krími népszavazáson a lakosság minden bizonnyal Oroszország mellett döntene. Vissza kell állítani Ukrajna területi integritását, bizonyos nyugati garanciákkal. És az oroszoknak is szükségük van biztonsági garanciára. Arra, hogy Ukrajna nem lesz soha a NATO-tagja. A 2008-as bukaresti csúcstalálkozó óta egyértelmű, hogy ez a vörös vonal az oroszok számára.

Úgy kell adagolni az Ukrajnának szánt katonai támogatást, hogy ne csússzunk bele egy harmadik világháborúba. 1914-ben Európa nagy lelkesedéssel indult háborúba, de utólag már senki sem gondolta, hogy ez helyes döntés volt – figyelmeztet a német tábornok. Ha független Ukrajnát akarunk, akkor azt a kérdést is fel kell tenni, hogy milyen legyen az új, Oroszországot is magában foglaló európai rend. Mert Oroszország nem fog egyszerűen eltűnni a térképről. El kell kerülnünk, hogy az oroszokat a kínaiak karjába hajtsuk, és ezzel Németország és Európa hátrányára toljuk el a többpólusú világrendet. Oroszországra, mint egy soknemzetiségű állam vezető hatalmára is szükségünk van, hogy elkerüljük az újabb harcok és háborúk kirobbanását. Azon meg el kell gondolkodni, van-e Ukrajnának egyáltalán helye az EU-ban. Mert Ukrajnában, akárcsak Oroszországban, nagy a korrupció és az oligarchák uralma. Amit Törökországban – jogosan – elítélünk a jogállamiság tekintetében, az Ukrajnában is legalább akkora probléma.

Erich Vad dandártábornok úgy véli, ha mindezt nem gondoljuk át és nem tesszük meg, akkor egy reggelre a harmadik világháború kellős közepén találjuk magunkat.

Ez itt nem a hivatalos német álláspont, csak egy katonai szakértő helyzetelemzése. Kérdés már csak az, hogy Erich Vad dandártábornok átgondolt szavai eljutnak-e a politikai döntéshozókig, és azok észreveszik-e, hogy a tűzzel játszanak. Olyan tűzzel, ami egész világunkat lángba boríthatja.

A szerző történész

Rab Irén

Forrás:Magyar Hírlap