Románia schengeni „csatlakozása” kiválóan mutatja: lehetsz te éltanuló, simulhatsz az EU-s fősodorhoz napestig – kiterítenek úgyis.
Románia és Bulgária márciusi hatállyal a létező legértelmetlenebb módon lesznek a schengeni határmentes övezet tagjai:
megkapnak mindent, ami nem számít, és egy grammot sem abból, ami számítana.
A vízi határok eltörlésével szabadon léphet majd be Magyarországra a Maros, a Körös és a Szamos közepesen jelentéktelen hajóforgalma (a Tiszáé és a Dunáé ugye nem, mert előbbi Ukrajnán, utóbbi Szerbián keresztül éri el Romániát), az uniós repterek között cikázva pedig eggyel kevesebbszer kell megmutatniuk a személyijüket – hip, hip, hurrá.
Marad viszont a tökéletesen értelmetlen várakozás oda-vissza az összes szárazföldi határon, és maradnak a méretes kamionsorok is, melyeknek köszönhetően Konstanca továbbra sem lesz versenyképes alternatívája Rotterdamnak.
Történik mindez úgy, hogy az Európai Bizottság értékelése szerint a két ország tizenkét éve teljesíti a schengeni tagság összes feltételét, csak hát sajnos mindig közbejött valami. Itt egy csupor holland kikötőlobbi, ott meg egy csipetnyi osztrák választási kampány, amelyben a tizennyolcadik éve változatos koalíciókban kormányzó Osztrák Néppárt
most épp a románokon meg a bolgárokon veri le, hogy már egy jó évtizede gyáva nyúl tisztességes bevándorláspolitikát csinálni.
Semmilyen mértékben nem Románia és Bulgária hibája, hogy az osztrák városok belefulladnak a sok migránsba, és semmilyen mértékben nem segít ezen, hogy az EU továbbra is másodrangú állampolgárokként kezeli a 2007-ben csatlakozott két balkáni országot – meg a szárazföldön az EU-tagállamok közül egyedül Bulgáriával határos Görögországot is. Az pedig egyenesen az álságosság csimborasszója, hogy a migrációs szempontból Romániánál és Bulgáriánál messze kitettebb Horvátországot csont nélkül felvették teljes jogú Schengen-tagnak,
csak mert Karlheinz Schpindoktorl kikutatta, hogy a kedvenc adriai üdülőhelyére azért szívesen eljutna sorbanállás nélkül az osztrák választóközönség a migrációtól való rettegés közben.
(Félreértés ne essék, a román és a bolgár Schengen-tagság mellett érvelek, nem a horvát ellen.)
Eddig az obligát dohogás azon nem túl eredeti felismerés farvizén, mely szerint a politika pragmatikus álságosságától értékalapú, dicső szövetségünk sem véd meg senkit. De más mondanivalóm is volna. Tetszenek emlékezni, hányadik sorban csücsült az elmúlt években Románia és Bulgária a nagy uniós csatákban? Az utolsóban, bexanaxozva-horkolva, bizony. Lakosságuk igényeit semmibe véve az első pillanattól kezdve éltanulóként fegyverezték fel Ukrajnát, lepattantak az orosz gázról – sőt, Bulgária meg is próbálta megsarcolni azt –, szankcionáltak, mintha nem lenne holnap, bevándorlásügyben tíz éven át nem volt egy rossz szavuk, Orbán Viktor pedig Romániától tavaly olyan kioktató demarsot kapott, hogy a svéd külügy a tíz ujját megnyalta volna utána.
Pedáns, eminens, hibátlanul fésült, padból kiesve jelentkező szövetségesei voltak a nyugati fősodornak balkáni barátaink.
Erre mit kapnak, mikor nekik kell valami? Először vétót, aztán meg kapcarongyot a szájukba. Épp csak a lényegétől megfosztott schengeni csatlakozást, meg azt, hogy az az amerikai ESTA-vízummentesség, amit a magyaroknak tavaly szűkített az Egyesült Államok, nekik soha nem is állt rendelkezésükre.
A román és bolgár „schengeni csatlakozás” megmutatja: kiterítenek úgyis
Laposkúszásban külpolitizálni egyszerűen nem éri meg; ezt legkésőbb most beláthatják mindazok, akiknek Orbán Viktor túl harcias. Azt gondolná az ember, hogy a nyugati fősodorba való belesimulást nevezett fősodor a szép szavaknál valamelyest tartalmasabban honorálja. Háttal nem kezdünk mondatot, de hát olyan nyilvánvaló: nem teszi. Ebből pedig politikai cselekvésnek kellene következnie.
Nem mondom én, hogy tessék beállni Orbán Viktor mögé – lehet, szabad, természetes a világról és Európa jövőjéről mást gondolni. De a migráció vagy a háború ügyében kár a semmiért, a lenézésért és megalázásért cserébe megtagadni a népakaratot. Dinamikus, fejlődő ország mind Románia, mind Bulgária, az EU-csatlakozás legnagyobb nyertesei közé tartoznak. Van tengerük, iparuk, jövőjük, gazdasági erejük.
Kiállhatnának magukért, avagy magunkért néha, mondjuk a második féléves magyar elnökség alatt –
hátha a valódi Schengen is könnyebben összejön, s nem válik a bécsi kávéházak intrikáinak túszává.
Forrás:Mandiner