Mennél szorultabb a helyzete Ukrajnának, annál határozottabban állnak ki mellette a a nyugati tábor vezetői – beszédeikben. Legutóbb Antony Blinken amerikai külügyminiszter adott Kijevben három kamera előtt egy előre jól begyakorolt ​​nyilatkozatot: Mindig és örökké mi leszünk Ukrajna számára a biztonság, így építve egy virágzó, erős és demokratikus országot.

„A segítség már úton van, egy része már meg is érkezett” – mondta Blinken.

Az asztal túloldalán Vlagyimir Zelenszkij ült, arcán egy élve eltemettnek a kifejezésével. Zelenszkij elnöksége május 21-én, kedden ér véget. Választásokat nem tartott, mondván, hogy a háború alatt azokat nem lehet megtartani. Ez egyébként lehetséges volt többek között Irakban és Afganisztánban is.

Hogyan fogják Ukrajnát kedd (május 21.) után kormányozni? Az ország elnöke ebben a nagyszerű demokráciában eltörölte a rossz pártokat, a rossz újságokat és tévécsatornákat, parancsára a rossz vallást is jóra változtatták, megváltoztatták továbbá az utcák elnevezését, hogy az megfeleljen a neonáci ideológiának és megengedte, hogy az Egyesült Államok megölesse félmillió állampolgárát –megakadályozva egy kész békeszerződés aláírását.

***

Eltűnődtem az európai vezetők elméjének sötétségén. Hogyan lehet nem látni és felfogni az ukrajnai háború abszurditását?

Miért ülnek az EU- és a NATO-országok főnökei karba tett kézzel, amikor az Egyesült Államok a maga háborúját egy másik ország hadseregével vív(at)ja meg, anélkül, hogy a maga mancsát mocskolná be, vagy hogy a maga fiait áldozná fel?

Akkor sem veszíti el nyugalmát az európai politikus, amikor egyenesen Washingtonból hallja, hogy milyen ”nagy üzlet” az ukrajnai háború? Az amerikai fegyveripar virágzik és munkát ad, s a saját fiaikat sem ölik vagy sebesítik meg, Oroszországot pedig Európa segítségével szorongatják?

Finnország vezetői közül senki sem aggódik amiatt, hogy vajon Finnország nem Ukrajnát váltja fel az Egyesült Államok újabb felvonulási területeként, ahonnan Szentpétervár és a Kola-félsziget már csak egy ágyúlövésnyire van? Finnország sokkal értékesebb gyarmat és “előtér” az USA számára, mint Ukrajna.

De úgy tűnik, itt senki sem gondol a döntések abszurditására. Finnország tízmilliárdokat áldoz fegyerkezésre, amikor például vadászgépeket vásárol Amerikából – az USA vezette NATO használatára.

***

Sanna Marin szerint Finnország megnyerte a háborút a Szovjetunió ellen. Kinevették érte. A többi kül- és biztonságpolitikai vezető, képviselő megkíméltetett ugyanettől, pedig nagyon úgy tűnik, hogy a közelmúlt történelmét illetően mindegyikük gondolatvilágában egy történelmi léptékű fekete lyuk van.

Azon már nem csodálkozom, hogy a Truman-doktrínát és George F. Kennan híres feljegyzését nem ismerik, de hogyan felejthette el mindenki a NATO közelmúltbeli katonai történetét és a Szovjetunió összeomlását követő időszakokat, melyekben a Nyugat megígérte, hogy a NATO nem terjeszkedik kelet felé “egy centivel sem”.

Ez az Egyesült Államok és Nyugat-Európa vezetőinek ígérete volt, szóbeli megegyezés, amit a szokásoknak megfelelően szükség esetén el lehet majd árulni.

“Egy centivel sem”?

Nem, hanem centiről centire.

***

Az előbb említett ígéret után a NATO 1999-ben Lengyelországgal, Csehországgal és Magyarországgal bővült; Bulgáriával, Észtországgal, Lettországgal, Litvániával, Romániával, Szlovákiával és Szlovéniával 2004-ben; Albániával és Horvátországgal 2009-ben; Montenegróval 2017-ben; Észak-Macedóniaval 2020-ban, Finnországgal és Svédországgal pedig 2024-ben.

Ukrajna (is) a listán szerepelt. Oroszország azonban 2021 végén bejelentette, hogy Ukrajna tagságát (már) fenyegetésnek tekinti önmagára nézve. Arra a számos dokumentumban hangoztatott és megerősített alapelvre hivatkozott, hogy bár minden országnak joga van dönteni a maga biztonságról, ezt azonban egyetlen ország sem teheti meg egy másik ország biztonságának rovására.

A Nyugat határozottan elutasította Oroszország felfogását, természetesen Finnországot is beleértve. Emlékszem Sauli Niinistö döbbent arckifejezésére, amikor elutasította Oroszországnak ezt a felfogását. Ennek a felfogásnak az elfogadása ugyanis Finnország NATO-útjának elzárását jelentette volna.

(Hallatlan), katonailag el nem kötelezett országként kellett volna folytatnunk az életünket. Borzasztó még elgondolni is nem csatlakozni Oroszország ellenségeihez a biztonság kedvéért.

***

Gyakran idézgetem Paavo Haavikkot (finn író, gondolkodó /1931-2008/ a ford.), jó okom van rá. Utolsó, Nem. Tehát igen c. művében – mondja: „Finnország legnagyobb veszélye egy Finnország nevű állam… Olyan generációként fogunk beíródni a történelembe, amelyik maga ellenében, rosszul játszott … Ilyen érzés az, amikor jön a megszálló, kicsit üres … Ilyen az az érzés, amikor (az ország) már nem létezik.”

A könyv, vagyis a prófécia 18 évvel ezelőtt jelent meg, jóval a NATO-döntés előtt. Mit írna Haavikko most, amikor a végzet, vagyis az Egyesült Államokkal kötött DCA-megállapodás¹ fenyeget bennünket?

Talán valami ilyesmit: A nemzeteket felfaló szörny kitátja a száját, mi pedig vidám indulókat játszva besétálunk. A kül- és biztonságpolitika sikeres volt, s hagyják, hogy egy kis nemzet a feledés homályába merüljön.

***

Alexander Stubb (Finnország jelenlegi elnöke, a szerk.) a nemzetállamokat a múlt jelenségének tekinti. Ő az integráció embere, vagyis az európai föderációt támogató politikus. Kicsit furcsának tűnik, hiszen a választásokon ünnepélyes nyilatkozatokban kötelezte el magát, hogy ő az a vezető, aki a legelkötelezettebb arra, hogy Finnország javára dolgozzon.

De mi vagy mi volna Finnországnak a javára?

Eltűnni a térképről? Nekifogni annak, hogy az Egyesült Államok frontországa legyünk, amikor az Oroszországot próbálja megfojtani?

Vajon nem lehetne valami mást? Például nem elfogadni a DCA-megállapodást, kilépni a NATO-ból, kinyilvánítani a semlegességet, azaz visszatérni a Paasikiven-Kekkonen vonalra? Helyreállítani a munkakapcsolatokat Oroszországgal? Megmenteni a gazdaságot, helyreállítani Finnország függetlenségét?

1 Defence Cooperation Agreement, Finnország Védelmi Együttműködési Egyezménye az USA-val, a Nato-csatlakozáson felül, melyben Finnország a saját területén 15 támaszpont létesítésére ad engedélyt az USA-nak, a szerk.)

Defence Cooperation Agreement, Finnország Védelmi Együttműködési Egyezménye az USA-val, a Nato-csatlakozáson felül, melyben Finnország a saját területén 15 támaszpont létesítésére ad engedélyt az USA-nak, a szerk.)

Nem, a mostani meggondolatlan és agresszív politikával ez lehetetlen.

ford. Kádár György, Vaasa