🇩🇪🇪🇺🌐Az infomigrants.net portál szerint becslések alapján
7,1 millió választásra jogosult, vagyis minden nyolcadik német választópolgár bevándorlói háttérrel rendelkezik, ami azt jelenti, hogy ők vagy legalább az egyik szülőjük Németországba vándorolt‼️
Frederike Römer, a Német Integrációs és Migrációkutató Központ (DeZIM) szakértője, és társszerzője az intézet számára készített tanulmányban, amely a migrációs múlttal rendelkező polgárok mindennapi gondjait és pártpreferenciáit vizsgálja, rögzítette, hogy
⚠️ „Az összes vizsgált csoport közül a legnagyobb potenciállal rendelkező párt a
[balközép Szociáldemokrata Párt]”
Magyarországon hasonló állapotok lehetnek egy baloldali, brüsszelita kormány hivatalba lépése esetén és erre a helyzetre úgy tűnik felkészült a Magyar Helsinki Bizottság. Ugye, emlékszik mindenki a palesztinpárti tüntetésekre? Nem a büfészakos egyetemisták megmozdulásaira gondolunk, és nem a szélsőbaloldali LMBTQ+ közösség tudathasadásos tagjainak felvonulásaira, vagyis a Pride különkiadásaira, hanem azokra a riasztó eseményekre, amelyeket az ilyen-olyan módon Európába érkező migránsok szerveztek.
Amennyiben csak a magyarországi Helsinki Bizottságon múlna, akár itthon is lehetnének hasonlók, meg bármilyen „migráns demo” akármi miatt, mivel a Soros György bőkezű támogatását élvező szervezet munkája nem merül ki abban, hogy minden eszközzel segíti, támogatja a bevándorlást (és bevándoroltatást). A napokban került a szemünk elé az egyik kampányvideójuk.
A címe: „Jogtudatosítás menekültek és bevándorlók részére”
Ennek az elején a küldetésüket a következőképpen határozzák meg: „Segítünk a menekülteknek abban, hogy kiállhassanak a jogaikért, és hogy az új otthonukban és a politikai térben meghallják a hangjukat.”
Hogy ez miért fontos? A szervezet egyik munkatársa, Major Magda erre azt válaszolja, hogy bizony a migránsok is szavazhatnak a helyi választásokon, és sokan közülük élni szeretnének azzal a jogukkal, változást kezdeményezzenek a közösségeikben. „Ők is szeretnék megtapasztalni annak a felszabadító érzését, hogy másokkal együtt, beleértve a magyarokat, közösen cselekedjenek a nyilvános térben” – teszi hozzá.
Az érvelése annyiból mindenképpen sántít, hogy – a Helsinki egyik kedvenc terminusával élve – a „kínzástúlőlő menedékkérőről” például nehéz elképzelni, hogy olthatatlan vagy akár csak különösebb vágyat éreznének mondjuk a pártpolitika iránt… Ha már lakcímkártyát kaptak, mire járhat a fejükben inkább? Felejtés, otthonteremtés, munka, nem?
De valami hasonlót képzelnek el normális emberek a többi bevándorlóról, menekültről is: azt, hogy nyelvet tanulnak, dolgoznak, esetleg gyerekeket nevelnek. Ha valaki azért jött el a szülőföldjéről, mert ott nem akart vagy nem tudott a változásért küzdeni, az miért itt akarná elkezdeni? Ha meg itt akar „politikailag aktivistáskodni”, meg beleszólni abba, hogyan élnek a magyarok, akkor ott valami eleve nem stimmel – gondolhatjuk mi. A Helsinki Biztosság viszont minden jel szerint minket is és a migránsokat is arról akar meggyőzni, hogy ez nem így van.
A helsinkis Somogyvári Zoltán szerint eldöntötték, hogy nem csak a menedékügyi eljárásban fognak segítséget nyújtani az idegeneknek, hanem abban is, hogy „bátorítsák őket a mindennapi életük alakításában. El szeretnék érni”, hogy a migránsok „gyakorolják a jogaikat, például azt, hogy nyilvánosan megszólaljanak, a tiltakozáshoz való jogukat, és azt, hogy független csoportokat alakíthassanak.”
