Több elemzés is azt mutatja, hogy a gazdák sem ússzák meg, hogy oroszlánrészt vállaljanak a 2030-ra és 2040-re kitűzött klímacélokból. Az sem titok, hogy Brüsszel emiatt azzal számol, hogy drágább lesz az élelmiszer. Az Európai Bizottság és a termelők közötti ellentétet az új agrárbiztos tompíthatja.

Az európai gazdák év eleji tiltakozáshullámára válaszul stratégiai párbeszédet kezdeményezett a termelőkkel Ursula von der Leyen. Az Európai Bizottság újraválasztott elnöke szeptember elején mutatta be azt az összegző jelentést, amely az agrár- és környezetvédő szervezetekkel folytatott eszmecsere következtetéseit tartalmazza. A dokumentum következtetéseit a bizottság elnöke beépíti új agrárprogramjába. Ennek részleteiről egyelőre nem sokat tudunk, de az már szinte biztosra vehető, hogy Brüsszel javaslatot tesz a Közös Agrárpolitika (KAP) 2028 utáni reformjára. Ennek részeként átalakítanák a közvetlen támogatások rendszerét és a területalapú támogatások és a termeléshez kötött kifizetések helyett jövedelemalapú kifizetéseket javasol, környezetvédelmi kreditrendszer bevezetése mellett.

Ez azt jelenti, hogy a környezeti célokhoz rendelné a forrásokat Brüsszel a termelés helyett. 

Noha Ursula von der Leyen ígéretet tett a termelőknek, hogy a stratégiai párbeszéd a jövőben is prioritást élvez, több arra utaló elemzés is napvilágot látott, amely szerint az Európai Bizottság továbbra sem tett le a Green Deal megvalósításáról.

Hűteni próbálja a kedélyeket az új agrárbiztos

Meghallgatta hétfőn az Európai Parlament Christophe Hansen, az Európai Bizottság leendő mezőgazdasági biztosának terveit. A 42 éves Hansen luxemburgi, gazdálkodó családból származik és a képviselők előtt felvázolt víziói között több olyan pontot is kiemelt, amellyel megnyerheti az EU döntéshozóiban csalódó gazdálkodókat. A néppárti Hansen a zöldpárti képviselők kérdésére világossá tette, hogy elutasítja a húsfogyasztás felülről irányított visszaszorítását. Emlékeztette a képviselőket arra is, hogy az EU károsanyag-kibocsátásának mindössze 11 százalékát adja a mezőgazdaság, az ágazaton belül 85 százalékos részesedéssel az állattenyésztés a vezető kibocsátó. Az új biztos éppen ezért kiemelte, 

az állattenyésztés szennyező hatását mindenekelőtt a technológiai vívmányokkal kell megpróbálni csökkenteni és nem az állatállomány kényszerű levágásával. Ez azért is fontos, mert az étrend fontos része az állati fehérje, amelyet nem lehet növényi fehérjeforrásokkal teljes mértékben kiváltani.

Hansen kitérő választ adott arra a kérdésre, milyen javaslatot tesz a Közös Agrárpolitika reformjára. Egyrészt megvédte a területalapú támogatásokat, amely több országban a termelők bevételi forrásának több, mint a felét adja. Magyarországon ez az arány alacsonyabb, mint 50 százalék. Másrészt nem utasította vissza Ursula von der Leyen azon törekvéseit, hogy a gazdák a közös kasszából a környezetvédelmi célok elérésének függvényében jussanak csak vissza nem térítendő támogatáshoz, egy új kreditrendszer keretében. 

Szintén nyitva maradt Ukrajna uniós csatlakozásának a kérdése és a mezőgazdaságra gyakorolt hatása. Hansen kitérő válaszában arra emlékeztetett, a 2004-es uniós bővítés előtt is attól tartottak a gazdák, hogy a kelet-európai országok csatlakozása a közös piachoz lenyomja az árakat, de az ezzel kapcsolatos félelmek alaptalannak bizonyultak. Hozzátette: nem csak a termelőkkel és NGO-kkal folytatott stratégiai párbeszéd alapozza meg az Európai Bizottság készülő agrárprogramját, hanem a Draghi és Letta-jelentések is fontos információkkal szolgálnak.

Komoly ellentétet szülhet ugyanakkor a termelőkkel, hogy Hansen kiáll az EU-Mercosur-megállapodás mellett. Ismert, leghevesebben Franciaország ellenzi a szabadkereskedelmi egyezmény ratifikálását, mivel a dél-amerikai országokkal kötött egyezség értelmében jelentős mennyiségű mezőgazdasági alapanyag – elsősorban állati termék, marhahús és baromfihús – érkezne az uniós piacra, kedvezményesen. A megállapodás életbelépése ellen a francia gazdák hónapokig tiltakoztak, végül nyomást gyakorolva Emmanuel Macron francia államfőre is.

Fokozni kell a gazdák szerepvállalását

Noha a luxemburgi agrárbiztos világossá tette, hogy nem lenne helyes kiterjeszteni a gazdákra az EU kibocsátáskereskedelmi rendszerét, az ezzel kapcsolatos álláspontja nem volt teljesen meggyőző, mivel felvázolt egy olyan rendszert, amely a termelőket is arra kényszerítené, fizessék meg tevékenységük környezeti költségeit. Brüsszel jövőbeli javaslatától nem véletlen tartanak a gazdálkodók és az őket képviselő ernyőszervezetek. Korábban már kilátásba is helyezték, 

amennyiben Brüsszel trükközni próbál és a gazdákat megkerülve mégis megvalósítaná a Green Deal erőltetett, a gazdák versenyképességét, jövedelmüket veszélyezteti, újra traktorok árasztják el az EU fővárosainak utcáit. 

A Bruegel Intézet – amely a brüsszeli programok megalkotásában évtizedek óta fontos partnere az unió végrehajtó testületének – határozottan arra szólítja fel a bizottság leendő klímapolitikai és környezetvédelmi biztosait, hogy fokozzák a 2040-re kitűzött klímacélok teljesítését és a Fit for 90 elnevezésű programba vonják be a mezőgazdaságot.

A Fit for 90 kimondja, hogy az 1990-es szinthez képest 2040-re 90 százalékos károsanyagkibocsátás-csökkentést kell elérnie az EU-nak. 

A 2040-es klímacélok teljesítése érdekében be kell vonni a szigorodó rendszerbe az agráriumot és az élelmiszeripart is, ami azért is kifejezetten fontos, mert a 2030-as klímacélok teljesítése is veszélybe került a gazdák nyomásgyakorlása miatt 

– hívja fel a figyelmet a brüsszeli intézet. Megjegyzik azt is, hogy az elvárt, földhasználatot kímélő intézkedések miatt 

Európában drágább lesz az élelmiszer.

Erről eddig szó sem volt

A termelőkkel folytatott stratégiai párbeszéd következtetéseit tartalmazó dokumentum szöges ellentétben áll a Bruegel iránymutatásaival. Noha sejthető volt, hogy Brüsszel nem adja fel a Green Dealt a gazdák és a társadalom tiltakozása ellenére sem, az ígéretek szerint a termelőket 2029-ig minden stratégiai tervezésbe bevonja a bizottság.

A tanulmány is rámutat a Green Deal társadalmi elutasítottságára, egyben megjegyzi, hogy Európa a leggyorsabban melegedő kontinens, amelyet az elmúlt két év extrém hőhullámaival támasztanak alá.

Brüsszel ugyanakkor várhatóan nem követi el ugyanazt a hibát, mint a 2020 és 2024 közötti időszakban, vagyis nem próbálja meg látványosan a gazdákat felelőssé tenni a klímaváltozás, a túlzott földhasználat és az ajánlottnál jóval nagyobb mértékű európai húsfogyasztás miatt. Arra sem lehet érdemben számítani, hogy a bizottság fokozatosan lemondana a mezőgazdaságot érintő éghajlati ambícióiról, mivel nem csak az agrárlobbi súlya jelentős az EU végrehajtó testületében, de jelentős nyomás alá helyezi az unió vezetését a helyi és nemzetközi, többségében radikális környezetvédő szervezetek is, amelyek a nagyüzemi mezőgazdaság ellen tiltakoznak, az embereket pedig számos esetben manipulált, eltorzított videókkal és történetekkel próbálják a gazdák ellen hangolni – egyelőre kevés eredménnyel.

Ursula von der Leyen ráadásul amellett, hogy nem lopta be magát a gazdák és a környezetvédők szívébe sem, komoly akadályokba ütközhetnek törekvései a tagállamok agrárminisztereit tömörítő Mezőgazdasági és Halászati Tanácsban is. Az új Európai Bizottság lassú megalakulását kihasználva a magyar elnökség – Nagy István agrárminiszter vezetésével – kezdeményező szerepet vállalt és kihasználva az európai parlamenti választások következtében kialakult helyzetet, több javaslatot is tett az európai mezőgazdaság jövőjéről. A tagállamok ráadásul a gazdákat érintő kérdésekben többé-kevésbé egységesek, a legfajsúlyosabb kérdésekben ugyanazt az álláspontot képviselik.