Van másik út néven indított műsort a Védett Társadalom Alapítvány. A tízrészesre tervezett sorozat a gyermekvédelem különböző aspektusait járja körbe közismert szakemberek segítségével, arra keresve választ, van-e valós veszély, amitől meg kell védenünk a mai gyerekeket szexuális nevelés terén, valamint bemutatja, hogy létezik LMBTQ-ideológiától mentes szexuális felvilágosítás is.

A nyolcadik részben Antal-Ferencz Ildikó, a sorozat állandó műsorvezetője Uzsayné Pécsi Rita neveléskutatóval, az Apor Vilmos Katolikus Főiskola docensével és Máthé Zsuzsa történész-újságíróval, a Szent István Intézet vezetőjével beszélgetett. Rita elárulta: feleségként, anyaként, tanárként és pedagógiai kutatóként jelmondata “a nevelés az élet szolgálata”; ezt vallja, ennek módjait kutatja s mindezt leghitelesebben Josef Kentenich (a katolikus Schönstatt lelkiségi mozgalom alapítója) organikus pedagógiájában találta meg. Neveléskutatóként a személyiség hatékony fejlesztése, az érzelmi intelligencia humán tőkévé alakítása érdekli, vagyis az, hogy hogyan tanítsunk-neveljünk úgy, hogy ne csupán ismereteket, hanem életet alakító tudást és tapasztalatot adjunk át. A gyermekek szexuális nevelését a gyermeknevelés szerves részének, fontos szülői-pedagógusi feladatának, attól nem elválaszthatónak tekinti. Zsuzsa így mutatkozott be: négygyermekes édesanyaként és közélet iránt érdeklődő történész-újságíróként már régóta foglalkoztatja, hogyan lehetne a szülői kompetenciájukban elbizonytalanodott felnőtteket egyértelmű, világos útmutatásokkal segíteni. Mint mondta, a Szent István Intézet azzal a küldetéssel jött létre, hogy államalapító királyunk szellemi örökségét, a zsidó-keresztény társadalmi tanításokra épülő világképet, és azt a meggyőződést, hogy Isten van és általa küldetésünk van a jóra, a ma kihívásainak fénytörésében vizsgálja, így kutatásaikkal a tudományosság mércéjét szem előtt tartva vizsgálják a különböző társadalmi jelenségeket, a közbeszéd formálásával pedig e gondolatiság képviseletében kívánnak fellépni, és ha szükséges, reflektálnak a nyilvánosságban elhangzó ellentétes állításokra, leggyakrabban az élet-, család- és gyermekvédelem területén.

Az oktatás szinte minden szintjén dolgozó neveléskutató elmondása szerint mindenhol ugyanazzal a rendszerszintű problémával találkozik, ezért javasolja újragondolni az iskolarendszer értékelési szokásait,illetve az IQ helyett az EQ, azaz az érzelmi intelligencia fejlesztését, mert az nem fejlődik magától, sem feladatok útján, hanem sok-sok élmény, tapasztalat és érzelmi azonosulás révén. Beszélt arról is, hogy fontos lenne elérni, hogy a mai szülőknek és pedagógusoknak, valamint azok a gyerekeknek, akik majd szülők és pedagógusok lesznek, legyen erejük nemet mondani az újfajta ideológiai törekvéseknek. Popper Pétert idézve kifejtette, hogy a fejlődés során a külső fegyelem belső fegyelemmé változik, ezért a nevelés során a személyiség megtartó erejére van a legnagyobb szükség, hiszen a külső fegyelem által “összetartott” személyiség előbb-utóbb szétesik – és igaz mindez a szexuális fejlődésre is. Viszont mivel nem világos tartással és értékrenddel születünk, ezeket meg kell tanulni önneveléssel, mintaadással, példamutatással. Megerősítette: a felnövekvő nemzedéket csak egyértelmű, világos üzenetekkel védhetjük meg, a tévutakat pedig bátran le kell zárni.

A beszélgetőtársak egyetértettek abban is, hogy adottságainkat (beleértve a biológia/nemi adottságainkat) nem választhatjuk és nem változtathatjuk meg; és ahhoz, hogy gyermekeink fizikailag és lelkileg egészséges felnőtteké váljanak, kulcsfontosságú az életkornak megfelelő fizikai és lelki környezet, beleértve a megfelelő (szexuális) nevelést. Rita megerősítette: a szexualitás felfedezése nem a kisgyermekkorra, hanem a késői serdülőkorra tartozik; ha a gyermek túl korán találkozik vele, akár mesékben, csak összezavarodik. A beszélgetés végkövetkeztetése pedig az volt, hogy a rendszerszintű változásokhoz sok idő, kitartás és türelem kell, de a nagy változások, felfedezések, előrelépések mindig is az árral szemben jöttek létre, ezért nekünk is érdemes az árral szemben úszni, szülőként és pedagógusként is, vagyis “élesztővé kell válnunk” a fősodorral szembeni szellemi-lelki küzdelmekben, folyamatokban.