Egy kiszivárgott e-mail-váltás azt mutatja: Már 2023 októberében tárgyalások folytak Washingtonban Kaja Kallas politikai jövőjéről – nemcsak NATO-főtitkárként, hanem “nagy uniós munkahelyekért” is. Néhány hónappal később az EU külügyi és biztonságpolitikai főképviselője lett. Véletlen egybeesés – vagy transzatlanti személyzeti politika a háttérben?

Az uniós személyzet transzatlanti felkészítése

2024 decemberében Kaja Kallas lépett hivatalba az EU külpolitikai vezetőjeként. A döntést Brüsszelben mutatták be – de az alapjait nyilvánvalóan sokkal korábban és máshol is lefektették: Washingtonban, a befolyásos amerikai agytröszt, a Council on Foreign Relations (CFR) legfelső köreiben.

2023. október 24-én Katrin Sibul az Egyesült Államokban működő észt nagykövetségről levelet írt a CFR-nek, hogy népszerűsítse Kallas november 13-i washingtoni látogatását:

“Már most szeretném megkérdezni az Ön indikatív véleményét arról, hogy a CFR-t érdekelné-e Kaja Kallas miniszterelnök fogadása ezeken a napokon…”

Reggeli formátumot terveztek moderált vitával és kérdezz-felelek szekcióval – klasszikus bemutató a nemzetközi jelöltek számára, akik Washingtonban “bemutatkoznak”.

Sestanovich: “Nagyon jó – nagy uniós munkahelyek lehetségesek”

Néhány órával később Stephen Sestanovich, a CFR régóta bennfentes és külpolitikai építésze Reagan és Bush alatt válaszol:

“Nagyon jó. És ha nem kapja meg a bólintást, hogy NATO-főtitkár legyen, akkor őt is fontolóra veszik – ő egy eljáró politikai figura.”

Az értékelés egyértelmű: Washington szempontjából Kallas transzatlanti szempontból megbízható, stratégiai potenciállal rendelkező személy – különösen a vezető uniós pozíciók kiosztásával összefüggésben. Ennek fényében aligha tűnik véletlennek, hogy egy évvel később pontosan ezt a “nagy uniós állást” kapja  meg.

Szesztanovics hozzáteszi, hogy a látogatás politikailag is jó helyen van:

“Az ukrán segélytörvény ezen a ponton még napirenden lesz, és sok mondanivalója lesz róla.”

Kallas kemény vonala Ukrajnával kapcsolatban nyilvánvalóan további bónusz volt – egy olyan hang, amelyet jól fogad Washington.

Sam Dunderdale a CFR-től szintén hajlandóságot mutat  a naptár átalakítására, hogy helyet adjon Kallasnak:

“Ezekben a napokban nincs sok szabad helyünk a naptárban, de tanácsot akartunk kérni arról, hogy van-e értelme megpróbálni átdolgozni a naptárat, hogy megpróbáljuk a miniszterelnököt DC-ben vendégül látni.”

Előkészítés kiválasztási folyamat helyett

Az események későbbi menete figyelemre méltó:

• 2023. november 13.: Kallas a washingtoni CFR-ben
• 2024: Kallast egyre inkább az EU vezető posztja várományosának tekintik
• 2024. december: Kinevezés az EU külügyi főképviselőjévé – az EU-n belüli ellenállás ellenére

A benyomás egyre nő: a döntést nem Brüsszelben hozták meg, hanem Washingtonban készítették elő. Kallas részt vett egy informális transzatlanti “casting” programban, amelyben a keményvonalas szerepét vállalta – Oroszországgal szemben, az eszkaláció menetében és szellemében.

Mint sok más politikus, Kallas is kompromisszumok nélküli álláspontot képvisel Oroszországgal szemben. Szóválasztásuk – “Moszkva stratégiai veresége” – már régóta hírhedt. Washington számára ezért  a geopolitikai Nyugat megbízható hangja az egyre makacsabb Európában.

A kiszivárgott e-mailek azt bizonyítják, hogy az EU vezető pozícióit nem pusztán demokratikus folyamatok, hanem a transzatlanti hálózat geopolitikai döntései formálják.

Kaja Kallas karrierje nem az európai szuverenitás kifejeződése, hanem egy olyan stratégiai partnerség eredménye, amelyben Washington dönti el, hogy Európa kit nevezhet ki.