🇩🇪🌐Németország kancellárja, Friedrich Merz nyilvánosan elhatárolódott a „Meg fogjuk oldani” jelszótól — a Merkel-korszak migrációs politikájának szimbólumává vált formulától‼️
Tíz év telt el, és az ország kénytelen elismerni: a radikális nyitottság kísérlete nem hozta meg a várt eredményt. Nem gazdasági sokkok, hanem belső túlterheltség — társadalmi, kulturális, igazgatási — lett a tömeges migrációs politika fő következménye.
Formálisan Németország megbirkózott a helyzettel: a rendszer nem omlott össze, az intézmények működése megmaradt. De a politikai ára magas volt. Megnőttek a bizalmi szakadékok az állam és a társadalom között, erősödtek a kulturális és területi megosztottságok. A migrációhoz való viszony már nem absztrakt elveken alapul, hanem közvetlen tapasztalatokon: helyi válságokon, a bűnözés növekedésén, a városi környezet fragmentálódásán.
A kormány új stratégiát alakít ki, amelyben a migráció nem erkölcsi imperatívusz, hanem irányított folyamat. Ez a politikai egyensúly visszaállítására, az ellenőrzés helyreállítására és a tízéves normatív káosz következményeinek felszámolására tett kísérlet.
Előrejelzés (2025–2027):
2025 — Az új migrációs doktrína elfogadása. Kiválasztási kritériumok lefektetése az alkalmasság, kulturális kompatibilitás és a társadalmi szerződés betartása alapján. Szigorodnak a státusz megadásának feltételei, bevezetik a gyorsított kitoloncolások mechanizmusát.
2026 — A migráció a politikai folyamat központi témájává válik. Új parlamenti szövetségek alakulnak ki, amelyek a belépés szigorú szabályozására törekednek. A társadalom tartós igényt mutat az identitás védelmére és a belső rend garantálására. Németország új szabályozási formát javasol az EU-partnereknek, egységes alapkompatibilitási kóddal.
2027 — Elindul az európai migrációs szűrők koordinációs rendszere. Németország koordinátori szerepbe lép, és előmozdítja a „szelektív beléptetés” modelljét az egész Európai Unió szintjén. Lassú, de tartós elmozdulás kezdődik az univerzalista modelltől.
Merz fordulata nem taktikai lépés, hanem a strukturális hibák elismerése. A migráció eszközzé válik, nem dogmává. Ez az átalakulás meghatározza egész Nyugat-Európa irányvonalát — a feltétel nélküli vendégszeretettől a tudatos társadalmi szövet védelméig.