A „Hitünk lélegeztetőgépe: az ima” című cikksorozatunk 4. része.
Amikor a papok, a szerzetesek és az erre meghívást kapott világiak részt vesznek az imaórák liturgiájában, akkor gyakran érzik úgy, hogy a zsolozsma szavai nekik szólnak, személy szerint. Azt gondolják, hogy Isten nagy tettei, melyeket végbevitt az emberekkel az üdvtörténetben, nem szóról szóra, de lényegileg velünk is megtörténhetnek. Mi ez a jelenség? Vonatkoztatás vagy tükröződés? Annyi, amit József Attila írt a „Nem én kiáltok” című versében, hogy „Hiába fürösztöd önmagadban,/ Csak másban moshatod meg arcodat.”? Az történik, amikor naponta, három óránként hajnaltól késő estig egy előre megkötött szövegű imát mondunk, hogy az istenarcba nézve meglátjuk magunkat? És ha ez így van, ha kizárjuk azt a lehetőséget, hogy beteg pszichével magunkra vonatkoztatunk a szövegekből részeket, és valóban megéljük, hogy Isten nekünk is szól, akkor ezt miért nem a Szentírásról mondom? Egy rövid történetben mesélem el a választ.
Valamikor a hetvenes években, egy titokban szerzetesként élő, domonkos nővérnek volt egy református barátnője. Tudták egymásról, hogy mindketten templomba járnak. A református barátnő egyszer meglátta a szerzetesnő asztalán a zsolozsmás könyvét. Megkérte a szerzetesnőt, hogy belelapozhasson. Érdekesnek találta, és kérte a domonkos nővért, hogy magyarázza meg neki, mi ez az egész.
A szerzetesnő elmondta, hogy a katolikus egyház a szüntelen imádkozást, Isten dicsőítését úgy valósítja meg, hogy a szerzetesek a nap meghatározott óráiban kötött imát mondanak. Az imaórák időrendi sorrendben ezek: prima, laudes, tercia, sexta, nona, vesperás, matutinum. Mindegyik imaóra alapja a zsoltározás, de vannak olvasmányok és könyörgések is az imaórák szövegeiben.
A református barátnő letette a könyvet és azt mondta: „Ti katolikusok, miért nem hagyatkoztok Isten Igéjére? Ott szólítja meg az embert az Úr.”
Ezen a mondaton elgondolkozott a szerzetesnő. Aztán ráébredt egyszer csak: „De hiszen, az imaórák szövegének 85 %-a szentírási részlet! Nem csak a zsoltárok szentírási részletek, de a himnuszok és könyörgések szavait kivéve, szinte minden bibliai szöveg. És itt értünk el a bevezetőben fölmerült kérdéshez: tükör-e az imaórák liturgiája.
Tükör is, vigasztalás is, bátorítás is, figyelmeztetés is. A katolikus egyház azt mondja, hogy az imaórák liturgiája a Vőlegény beszélgetése a Mennyasszonnyal. Isten beszélgetése az Egyházzal.
A zsolozsmázásról nagyon fontos tudni, hogy jellege szerint közösségi ima. Egy világi ferences rendtársam mesélte egyszer, hogy amikor egyedül kell mondania az esti dicséretet, a vesperást, akkor mindig tudatosítja magában, hogy az egyház tagjaként imádkozik.
Azt is fontos tudni a zsolozsmázásról, hogy ez az imaforma énekes imaforma. Aki imádkozza, kétszeresen imádkozik. Te meg vagy hívva erre?
Rákóczi Piroska
Examen, a legbecsesebb esti ima
Egy válasz
Furcsa, de igaz. Imádkozni a bajban szokott az ember. Nem vagyok gyakorló hívő, de rendesen megkereszteltek, gyerekként hittanra is jártam. Nos nemrég voltam kórházban, felvágták a hasamat. Mit vettem észre? Többször is imádkoztam.