Franciaországban megjelent egy könyv arról, hogyan lehet összeegyeztetni az iszlámot a Köztársasággal. A kezdeményezés a párizsi nagymecsettől indult, amely az ország egyik legfontosabb muszlim vallási központja. A csaknem 900 oldalas kötet címe: Muszlimok Nyugaton – változatlan vallásgyakorlat, alkalmazkodó jelenlét.

A könyv célja kettős. Egyrészt meg akarja mutatni a franciaországi muszlimoknak, miként élhetnek úgy az országban, hogy közben hűek maradnak vallásuk alapelveihez. Másrészt azt üzeni a nem muszlim többségnek – legyen szó katolikusokról, protestánsokról, zsidókról, buddhistákról vagy ateistákról –, hogy az iszlám nem azonos az iszlamista fenyegetéssel.

A párizsi nagymecset rektora, Semsz-Eddin Hafiz már 2020 óta dolgozott a projekten. Szerinte az elmúlt évtized terrortámadásai és az identitás körüli viták miatt az iszlám Franciaországban a „vádlottak padjára” került. A cél ezért az, hogy „megmagyarázzák az iszlámot a Köztársaságnak, és megmagyarázzák a Köztársaságot a muszlimoknak.”

Válasz az „reiszlamizációra”

A kezdeményezés részben válasz arra a jelenségre, amelyet francia közvélemény-kutatók „reiszlamizációnak” neveztek. Egy tavaly év végi felmérés szerint a fiatal muszlimok 87 százaléka vallásosnak tartja magát. 59 százalék támogatná a saría alkalmazását nem muszlim országokban is, 57 százalék pedig az iszlám normáit a Köztársaság törvényei fölé helyezné. A megkérdezettek közel fele ellenzi a másik nem felé irányuló, világi udvariassági gesztusokat.

A kutatók egyfajta „ellentársadalom” kialakulásának jeleit vélték felfedezni, amely saját normák mentén szervezi a mindennapokat. A nagymecset könyve erre próbál reagálni: olyan „közlekedési szabályokat” kíván felvázolni, amelyek egy világi államban is lehetővé teszik a vallási hűséget.

Vallás és jog: nincs ellentmondás?

A kötet kimondja, hogy a polgári házasság a vallási házasság előfeltétele. A házastársak kölcsönös beleegyezése kötelező. A férfiak és nők jogegyenlőségét a Koránra hivatkozva hangsúlyozza. A szerzők szerint nincs kibékíthetetlen ellentmondás a muszlim előírások és a polgári törvények között.

A politikai és társadalmi részvétel nemcsak megengedett, hanem kifejezetten ajánlott. A könyv egy prófétai mondást is idéz: „A hazaszeretet a hit része.” Ezzel azt kívánja üzenni, hogy a francia állampolgári lojalitás nem ellentétes a vallásos meggyőződéssel.

Fejkendő, burka, dzsihád?

Az érzékenyebb kérdésekben a hangnem óvatos. A fejkendő viselését személyes döntésnek tekinti, ugyanakkor emlékeztet az állami intézményekben érvényes semlegességi elvre. A közterületen tiltott burkát nem tekinti feltétlen vallási kötelezettségnek.

Az antiszemitizmust egyértelműen elítéli, mint az igazságosság és a társadalmi tisztelet alapelveivel ellentétes jelenséget. A terrorizmust az iszlám háborúfogalmának „teljes eltorzításaként” határozza meg. A dzsihádot pedig nem fegyveres harcként, hanem belső, önmagunk feletti erőfeszítésként értelmezi.

Szimbólum vagy valódi fordulat?

A kötet célja tehát az, hogy a kölcsönös vádaskodás helyett racionális érvek jelenjenek meg, és az iszlámot a francia társadalom természetes részeként mutassák be. A könyv ugyanakkor nem maradt kritika nélkül.

Egyesek hiányolják belőle a Muszlim Testvériség említését, amelyet a francia hatóságok az utóbbi években a politikai iszlám egyik forrásaként kezelnek. Mások a párizsi nagymecset algériai kapcsolataira hívják fel a figyelmet, és arra, hogy az intézmény a több mint kétezerötszáz franciaországi imádkozóhely csupán százat képvisel.

Felmerül az a kérdés is, hogy kihez szól ez a 900 oldal? Vallásos családokhoz, akik generációs feszültségekkel küzdenek? A fiatalokhoz, akik inkább TikTokon és YouTube-on keresnek vallási válaszokat? Vidéki imámokhoz? Vagy a nem muszlim franciákhoz, akik szeretnék megérteni, mit jelent valójában a saría?

A mindössze kétezer darabos példányszám egy 5,7 milliós franciaországi muszlim közösség számára semmitmondónak tűnik, és sokan kételkednek abban, hogy egy vastag, nyomtatott könyv képes lehet versenyezni a közösségi médiában terjedő rövid videókkal és az önjelölt prédikátorok üzeneteivel. Az idő fogja eldönteni, milyen hatással lesz.