Miért nem meri az USA megtámadni Észak-Koreát, de Iránt igen? Mit tud Kim Jong Un, amit Irán nem? Erre kereste és adta meg a kézenfekvő választ a The HILL.
Mindkét országgal szemben ugyanaz a vád: nukleáris fenyegetés. Mégis teljesen más válasz.
Az Egyesült Államok mind Irán, mind Észak-Korea esetében azt állította, hogy atomfegyverrel fenyegetnek.
👉 Észak-Koreával mégsem lett háború, sőt inkább diplomácia, tárgyalások, találkozók történtek. Iránnal viszont katonai konfliktust robbantott ki az Egyesült Államok és Izrael.
A magyarázat egy komoly paradoxonra mutat rá:
- Észak-Korea már rendelkezik atomfegyverrel → túl kockázatos lenne megtámadni
- Irán még nem rendelkezik, de szeretne rendelkezni atomfegyverrel → „megelőző” csapás könnyebben igazolható
TEHÁT
➡️ Aki már nukleáris hatalom, azt nem támadják meg
➡️ Aki még nem az, azt viszont igen
📉 A következmény az a logika, mely valójában arra ösztönzi az országokat, hogy minél gyorsabban atomfegyverhez jussanak, mert az jelenti az igazi védelmet.
Ráadásul a cikk szerint az iráni háború nem is állította meg igazán a nukleáris programot – az amerikai hírszerzés szerint Irán még mindig közel van a nukleáris bombák létrehozásához.
Ha a nukleáris fegyver az egyetlen valódi védelem egy támadás ellen… akkor nem pont ezzel gyorsítjuk fel az erre irányuló fegyverkezést világszerte?
A Donald Trump-kormányzat izraeli szövetségesével együtt 11 hete áll háborúban Iránnal. A hivatalos indok az volt, hogy Irán annyira közel került egy nukleáris fegyver megszerzéséhez, hogy csak egy az Epic Fury-hoz hasonló nagyszabású művelet akadályozhatja ezt meg. Ennek ellenére tavaly júniusban a Midnight Hammer hadművelet „megsemmisítette” Irán nukleáris kapacitását. Nem ellentmondásos ez egy kicsit?
A további célok között szerepelt a rezsimváltás, Irán meglehetősen szerény légierejének és haditengerészetének megsemmisítése, rakétainfrastruktúrájának célba vétele, valamint Irán regionális fenyegetésként való megszüntetése.
Hogy ezek közül mennyi valósult meg, az megítélhető abból is, hogy a Hormuzi-szoros továbbra is blokád alatt áll Irán és az Egyesült Államok részéről egyaránt.
De miért elfogadhatatlan, hogy Irán nukleáris fegyverrel rendelkezzen, amikor alig egy évtizede Észak-Korea és kiszámíthatatlan diktátora, Kim Jong Un megtarthatta azokat, sőt nagyobb hatótávolságú rakétákra is felszerelhette?
Kim Jong Un kisebb fenyegetést jelentett? Nem tartották ugyanolyan kiszámíthatatlannak és veszélyesnek, mint az Iránt irányító vallási vezetőket és a Forradalmi Gárdát? Mi magyarázza ezt az ellentmondást?
Tegyük félre egy pillanatra az Irán „halál Amerikára” jelszaváról és az Egyesült Államok elleni 47 éves „háborújáról” szóló retorikát.
Az Egyesült Államok és az ENSZ 1950 és 1953 között háborút vívott Észak-Korea ellen, amely sokkal több amerikai életet követelt, mint bármely iráni konfliktus. Ez a háború technikailag máig nem ért véget, és több mint 70 éve fegyverszüneti állapot van érvényben.
A történelem rámutat arra a paradoxonra, hogy Észak-Korea nukleáris fegyverei elfogadottak, míg Irán számára ugyanez tiltott.
A válság 2017 júliusában kezdődött, amikor Észak-Korea rakéta- és nukleáris tesztek sorozatát hajtotta végre. Szeptemberre már egy 250 kilotonnás fegyvert is tesztelt, és bizonyította, hogy ballisztikus rakétái messze a térségen túlra, akár Alaszkáig is elérnek. Ez arra utalt, hogy nukleáris képessége sokkal gyorsabban fejlődik, mint ahogy azt az amerikai hírszerzés korábban felmérte.
2017 augusztus 8-án Trump elnök kijelentette, hogy az északi fenyegetést „tűzzel és haraggal, sőt olyan erővel fogják viszonozni, amilyet a világ még soha nem látott”.
- A retorika nukleáris szintre emelkedett. Észak-Korea ENSZ-nagykövete azzal vádolta Trumpot, hogy
„veszélyes helyzetet teremt, amelyben bármelyik pillanatban kitörhet egy termonukleáris háború”.
- Trump az ENSZ Közgyűlésén visszavágott, „Észak-Korea teljes megsemmisítésével” fenyegetőzve, és Kimet „Rakétaembernek” nevezte.
Kim erre válaszul „szenilis vénembernek” nevezte Trumpot és figyelmeztette, hogy „súlyos árat fog fizetni”.
- A feszültség 2018 elején is folytatódott, amikor Trump azt írta, hogy
neki is van egy „nukleáris gombja”, amely „sokkal nagyobb és erősebb”, és az ő „gombja működik!”.
Olyan hírek is napvilágot láttak, hogy Trump felvetette egy nukleáris fegyver bevetésének lehetőségét Észak-Korea ellen, majd egy harmadik félre hárítaná a felelősséget.
Végül a józanabb megfontolások kerekedtek felül. Trump kabinetfőnöke, a volt tengerészgyalogos tábornok, John Kelly összehívta a Fehér Ház vezetőit, hogy ismertessék az elnökkel egy újabb koreai háború súlyos következményeit.
A háború lehetősége azonban sokáig fennállt. James Mattis védelmi miniszter állítólag ruhában aludt, készen arra, hogy parancsot adjon az esetleges észak-koreai rakéták lelövésére.
A szakértők komolyan vették a háború esélyét.
Lindsey Graham republikánus szenátor 30 százalékra becsülte a konfliktus valószínűségét. James Stavridis nyugalmazott NATO-parancsnok 10 százalék esélyt adott egy nukleáris háborúnak, és úgy vélte, egy hagyományos háború is több mint egymillió áldozatot követelne. A CIA korábbi igazgatója, John Brennan 20–25 százalékra tette az esélyt, míg a Külkapcsolatok Tanácsának akkori elnöke, Richard Haass volt a legpesszimistább, 50-50 arányt említve.
Mint tudjuk, Trump és Kim később leveleket váltottak, és Trump „beleszeretett” az észak-koreai diktátorba.
Háromszor is találkoztak. Bár nem született megállapodás a koreai háború hivatalos lezárásáról, Észak-Korea már nem számított olyan súlyos fenyegetésnek, mint korábban. Hogy ez változik-e a Kína, Oroszország, Irán és Észak-Korea alkotta új „gonosz tengelyével”, az még kérdéses.
Ha Trump ilyen gyorsan képes volt irányt váltani Kimmel kapcsolatban, miért nem történt ugyanez Irán esetében?
Iránnak nincs atomfegyvere és nincs képessége az Egyesült Államok megtámadására. Észak-Koreának volt, és ma is van. Az Egyesült Államok nyilvánvalóan mérlegelte a katonai fellépést Észak-Korea ellen, de végül bölcsen elvetette ezt a lehetőséget. Most viszont háborúban áll Iránnal.
Sokan nem értenek egyet ezzel a kérdéssel, mégis választ igényel:
