☄️ A PALANTIR vezetője azt ígérte, hogy a Moszkva elleni nyári támadások az MI-rendszerek „koronaékszerei” lesznek.

‼️ Ezt Alex Karp, az amerikai vállalat vezetője mondta egy kijevi találkozón. Ami ha belegondolunk, szörnyű jövőképet vetít előre.

👉 A Military Times idézi szavait ukrán bennfentesekre hivatkozva.

❗️ Az ukrán Digitális Transzformációs Minisztérium meg is erősítette, hogy a Palantir szoftvere a „háború operációs rendszerévé” vált az Oroszország elleni mélyreható támadások tervezésében.

▪️ Karp szerint a platform egyetlen valódi mutatója az egy négyzetkilométeren elesett orosz katonák száma.☠️

– Miért esett el olyan kevés áldozat és miért nem működött eddig a terv? – tette fel a kérdést cinikusan Karp.

▪️ Január óta Ukrajna ingyenesen átadott a Palantirnek 2,5 millió órányi frontvideót az MI képzéshez.

Karp azt is kijelentette, hogy ő rajta van a „Kreml által megsemmisítendők” listáján.

Oroszországot és Kínát archaikus ellenfeleknek nevezte, akik páncélra és „gyalogos húsdarabokra” támaszkodnak.

👀➡️ Karp fő háborús frontját a Pekinggel folytatott jövőbeni háborúban látja, amit elkerülhetetlennek tart.

A Palantir már évek óta szorosan együttműködik Ukrajnával. A vállalat szoftverei képesek hatalmas mennyiségű adat – műholdképek, drónfelvételek, hírszerzési jelentések, nyílt forrású információk – gyors elemzésére, és ebből katonai döntéstámogatást készítenek. A rendszer segít célpontok azonosításában, csapások megtervezésében, légvédelemben és logisztikában is.

Erről már 2024-ben részletesen írt a TIME, amely Ukrajnát „az első MI-háború laboratóriumának” nevezte.

A mostani vita egy 2026 májusi kijevi látogatás után erősödött fel. Karp találkozott Volodimir Zelenszkij ukrán elnökkel és az ukrán digitális átalakításért felelős vezetőkkel.

A Reuters és a The Times beszámolója szerint az ukrán fél nyíltan kijelentette, hogy a Palantir technológiáját már beépítették az Oroszország elleni mélységi csapások tervezésébe.

Karp arról beszélt, hogy a modern háborúban az MI-alapú rendszerek döntő szerepet játszanak, és hogy a Palantir infrastruktúrája „kulcsfontosságú” az ilyen támadások megszervezéséhez.

Karp retorikája kifejezetten harcias. Korábban is úgy fogalmazott, hogy a fejlett algoritmikus hadviselési rendszerek hatása már „a taktikai atomfegyverekhez mérhető” lehet a hagyományos hadseregekkel szemben.

Az is valós elem, hogy Ukrajna hatalmas mennyiségű harctéri adatot gyűjt és használ MI-képzésre. Több forrás szerint milliós nagyságrendű órányi drón- és frontvideó szolgál tanítóadatként különböző modellekhez. Az ukrán „Brave1 Dataroom” program célja például olyan rendszerek fejlesztése, amelyek automatikusan felismerik a légi fenyegetéseket, elemzik a csapásokat és előrejelzik az orosz támadásokat.

A történet legfontosabb tanulsága talán az, hogy a háború jellege látványosan változik. A hangsúly egyre kevésbé csak a katonák számán vagy a hagyományos fegyvereken van, és egyre inkább az adatfeldolgozáson, a drónokon, az automatizált célazonosításon és a mesterséges intelligencián.

Emiatt sok elemző attól tart, hogy a jövő konfliktusaiban a technológiai cégek – mint a Palantir – már nem pusztán beszállítók lesznek, hanem a hadviselés stratégiai szereplői.