A világgazdaságban egyre látványosabban tolódik el a súlypont a nyersanyagoktól és az összeszereléstől a tudás, a technológia és a szellemi tulajdon felé. A TV BRICS elemzése szerint az oktatás és a tudomány ma már nem pusztán munkaerő-képzési eszköz, hanem az új gazdasági növekedés egyik legfontosabb alapanyaga.

A folyamatot jól mutatja India példája. Az ország teljes áru- és szolgáltatásexportja 2025 végére elérte a 860,09 milliárd dollárt, ami 4,22 százalékos éves növekedést jelentett. Újdelhi célja, hogy 2030-ra a kivitel értéke elérje a 2 billió dollárt. A növekedést már nem csupán a hagyományos iparágak, hanem a gépgyártás, az elektronika, a gyógyszeripar, a vegyipar, valamint az informatikai és üzleti szolgáltatások húzzák.

A szolgáltatásexport különösen fontos: India 2025-ben 418,31 milliárd dollár értékben exportált szolgáltatásokat, ezek több mint fele pedig az IT-hez és az üzleti szolgáltatásokhoz kapcsolódott. Ez azt jelzi, hogy a technológiai, mérnöki és digitális kompetenciák közvetlenül exportképes gazdasági erővé váltak.

A szabadalom lassan többet ér, mint a gyár

A TV BRICS által idézett szakértők szerint a világgazdaság új ciklusába lép, ahol a döntő kérdés már nem pusztán az, hogy ki rendelkezik nyersanyaggal vagy olcsó munkaerővel, hanem az, hogy ki képes tudást technológiává, technológiát pedig exportképes termékké alakítani.

Ez különösen a szabadalmi aktivitásban látszik. Kína 2024-ben a Szellemi Tulajdon Világszervezetének adatai szerint messze a világranglista élén állt a szabadalmi bejelentések számában. A kínai állami vállalatok 2025-ben 1,1 billió jüant, vagyis több mint 160 milliárd dollárt fordítottak kutatásra, fejlesztésre és innovációra.

India szintén gyorsan zárkózik fel: a 2025–2026-os pénzügyi évben rekordot jelentő 143 723 szabadalmi bejelentést regisztráltak, ami több mint 30 százalékos növekedés az előző évhez képest. Oroszországban 48 327 találmányi és használatiminta-bejelentést nyújtottak be, Brazíliában pedig 2025-ben 29 557 szabadalmi kérelmet rögzítettek, ami 2016 óta a legjobb eredmény.

A tendencia világos: a hozzáadott érték egyre nagyobb része nem a kitermelésben vagy a tömeggyártásban, hanem a fejlesztésben, a tervezésben és a technológiai rendszerek irányításában keletkezik.

A BRICS egyszerre óriási lehetőség és belső verseny

A BRICS-országok együtt a világ népességének mintegy 40 százalékát adják, vagyis a csoport a globális emberi tőke egyik legnagyobb koncentrációja. A kérdés azonban az, hogy ezt a tudás- és munkaerő-potenciált sikerül-e valódi gazdasági előnnyé alakítani.

A különbségek jelentősek. Kína integrált modellt épített ki, amelyben a kutatás, az ipar, a szabadalmi rendszer és az export egymást erősíti. Az országban több száz állami szintű kutatás-fejlesztési platform működik, és több mint egymillió ember dolgozik közvetlenül K+F-területen.

India más utat követ: tömeges mérnökképzésre, informatikai szolgáltatásexportra és elektronikai gyártásfejlesztésre épít. Az ország a korábbi összeszerelési modellből fokozatosan mozdul el a bonyolultabb technológiai termelés és alkatrészgyártás irányába.

Oroszország, Brazília, Dél-Afrika és Egyiptom esetében a fő gond más jellegű. Ezekben az országokban léteznek erős tudományos iskolák, de a kutatási eredmények nem mindig fordulnak át tömeges technológiai exporttá. Oroszországban a tudomány és az ipar közötti hidak gyengék, Brazíliában a nyersanyag-alapú exportszerkezet korlátozza a technológiai áttörést, Dél-Afrikában pedig visszaesett a K+F-ráfordítás aránya.

Az oktatás önmagában még nem elég

Az elemzés egyik fontos megállapítása, hogy az oktatásba és tudományba irányuló befektetés önmagában nem garantál gazdasági áttörést. Ha nincs megfelelő ipari és technológiai kereslet, akkor a képzett munkaerő nem a hazai gazdaságot erősíti, hanem könnyen azokba az országokba áramlik, ahol a tudás monetizálására már kiépült az intézményi és vállalati háttér.

A szakértők szerint ezért a kulcs az oktatás, a kutatás és az ipar összekapcsolása. Az egyetemeknek, műszaki intézeteknek és vállalatoknak közösen kell olyan képzési és innovációs rendszert létrehozniuk, amelyben a végzettek gyakorlati készségei találkoznak a modern gazdaság igényeivel.

A mesterséges intelligencia ezt a folyamatot még gyorsabbá és kíméletlenebbé teszi. A rutinfeladatokra épülő irodai, adatbeviteli vagy egyszerű könyvelési munkák értéke csökken, miközben nő az analitikus gondolkodás, a kreativitás, a szoftverfejlesztés és az AI-rendszerek tervezésének jelentősége.

Új hierarchia alakulhat ki a Globális Délen

A BRICS-en belül ezért új törésvonal rajzolódik ki. Az egyik oldalon azok az országok állnak, amelyek képesek saját technológiát létrehozni, szabadalmaztatni, iparba vinni és exportálni. A másik oldalon azok, amelyek továbbra is főként nyersanyagokat adnak el, vagy külső technológiai központok gyártási és logisztikai hátországaként működnek.

A jövőbeli erőviszonyokat egyre inkább a szabadalmi aktivitás, a magas technológiai export aránya, a kutatás-fejlesztési ráfordítás és a tudás globális piacosításának képessége határozhatja meg. A félvezetők, a digitális azonosítás, a mesterséges intelligencia, a fintech, a biotechnológia és a kiberbiztonság már nem pusztán iparágak, hanem a technológiai szuverenitás új mérőszámai.

Az Egyesült Arab Emírségek és Indonézia például nem feltétlenül régi tudományos hagyományokra, hanem infrastruktúra- és beruházási ugrásra épít. Etiópia digitális stratégiával próbál kitörni az alacsony bázisról, miközben afrikai fintech-startupok már most is mesterséges intelligenciával igyekeznek bevonni a pénzügyi rendszerből korábban kimaradó tömegeket.

A TV BRICS által megszólaltatott szakértők szerint a következő gazdasági ciklusban azok az országok kerülhetnek előnybe, amelyek folytonos rendszert tudnak építeni az egyetemi képzéstől a laboratóriumokon át az ipari alkalmazásig és a világpiaci értékesítésig. Vagyis az oktatás és a tudomány nem egyszerűen a jövő gazdaságának előfeltétele lesz: egyre inkább maga válik a gazdasággá.