A böjtölés erőfeszítés, de mégsem teljesítmény. A böjtöt a böjtölő szándéka teszi eredményessé. Jézus is figyelmeztet minden böjtölőt, hogy ne úgy böjtöljön, hogy az látsszon rajta. A böjt tehát az intimitás területe. Intimitás két személy kapcsolatában lehet. Ezért kell bezárni az ajtónkat, amikor imádkozunk. Nincs szüksége egyikünknek sem harmadik személyre. Jézustól tudjuk, hogy Isten, aki a rejtekben is lát, majd megjutalmaz bennünket. A jutalom, maga Isten.

Azt se feledjük, hogy amikor a Mester a helyes böjtölésről beszél, akkor a helyes adakozásról is tanít. Mert a böjt, az igazi, eltökélt és végbe is vitt önmegtagadás, olyan istenélményhez vezethet, amelyből emberszeretet fakad. És akkor megszületik az adás utáni vágy. Aminek helyes módja, ha nem tudja a jobb kéz, mit csinál a bal. Ez a mondás látszatra az ember szétesését dicsőíti, azt az állapotot, amikor nem koordináljuk saját tevékenységünket. De nem így van. Ez csak a látszat. Akkor sem tudja az ember jobb keze, hogy mit csinál a bal, ha az ember kilépett saját önzéséből.

Nem ezért, mert ez egy feladat, hanem azért, mert Isten utáni vágya kivezette őt a dolgok, elismerések és teljesítmények megszerzésének vágyaiból.

Egy jezsuita szerzetestől olvastam egy történetet egy Indiai katolikusról. Az indiai ember halálos beteg volt, rákos. Olyan szegénységben élt, hogy esélye sem volt gyógykezelésre. De azt tudta, hogy utolsó hónapjaiban szüksége lesz több pénzre, mint amennyit addigra össze tud spórolni. Ezért még életében eladta a saját csontvázát. És boldogan készült a Mennyországba. A jezsuita azt állapította meg róla, hogy szabad ember volt. Az igazi nagy cél lebegett a szeme előtt. Nem voltak teljesítményt követelő tervei.

Nos, a böjt ilyen szabaddá tud tenni bennünket. Nem akarunk többé teljesítményekben gondolkozni. A böjt megtanít legalább magunkról megfeledkezni, és igazán szeretni azokat, akiket addig csak úgy a magunk módján szerettünk. Ma elkezdhetsz böjtölni…