Az elmúlt évtized során folyamatosan figyelemmel kísértem a francia gyarmatbirodalom kizsákmányolását, majd lázadását és belső fegyveres konfliktusait. Íme a legfrissebb cikk ezek sorában!
A nyugat- és közép-afrikai országokban a francia befolyás csökkentését célzó közös valutareform késedelembe ütközik.
Az elmúlt évtized során folyamatosan figyelemmel kísértem a francia gyarmatbirodalom kizsákmányolását, majd lázadását és belső fegyveres konfliktusait.
Miközben a Száhel-övezet államai, Mali, Niger és Burkina Faso – amelyek tavaly szeptemberben megalakították az új AES szövetséget – igyekeznek leküzdeni gyarmati múltjukat és Franciaország neokolonialista befolyását, a devizától való függőségük egy szorosabb felülvizsgálatot igényel.
A francia frankövezet (CFA frank, Communauté financière africaine) tartós utóhatása a nyugat- és közép-afrikai országokban példaként szolgál arra, ahogy idegen valuták ‘megvetették a lábukat’.
A francia frankövezet tartós hatása jól példázza az összetett történelmi események hatását Afrika gazdasági függetlenségére.
A gyarmatosítás előtti Afrika változatos gazdasági rendszerekkel büszkélkedhetett, egyes régiók gazdag mezőgazdasági, politikai és kereskedelmi struktúrákkal virágoztak.
A gyarmati korszakban azonban az afrikai gazdaságok alapvetően átalakultak.
⛔ Az európai gyarmatok a saját országaik számára előnyös erőforrások kiaknázását helyezték előtérbe, elhanyagolva az infrastruktúrába és a mezőgazdaság diverzifikálásába történő beruházásokat.
A gyarmatosítás végét követően az afrikai országoknak még mindig komoly kihívásokkal kellett szembenézniük a gyarmati hatalmak általi erőforrás-fosztogatás, valamint a neokolonializmus és a szigorú feltételekkel terhelt adósságok hatásai miatt.❌
Bár a CFA frank euróhoz való kötése nagyobb stabilitást kínál a dollár ingadozásához képest, aggodalomra ad okot a tagállamok korlátozott ellenőrzése monetáris politikájuk felett.
Ez a rendszer a rögzített árfolyamával korlátozza a monetáris ellenőrző intézkedéseket, a kulcsfontosságú döntéseket is nagyrészt két intézmény ellenőrzi
a Nyugat-Afrikai Gazdasági és Monetáris Unióhoz (WAEMU, vagy francia rövidítéssel UEMOA) és a Közép-Afrikai Gazdasági és Monetáris Közösséghez (CAEMC, vagy CEMAC).
- A WAEMU-t Benin, Burkina Faso, Elefántcsontpart, Bissau-Guinea, Mali, Niger, Szenegál és Togo alkotja,
- míg a CAEMC-t Kamerun, a Közép-afrikai Köztársaság, Csád, a Kongói Köztársaság, Egyenlítői-Guinea és Gabon.
TÖRTÉNELEM:
ℹ A CFA frankot 1945. december 26-án vezették be a francia gyarmatok közötti stabilitás javítása érdekében a második világháború után.
📍 Franciaország a CFA frankot a gyarmatain használt francia nyugat-afrikai frank helyett hozta létre és az egységes valuta eszközként szolgált Franciaország számára, hogy továbbra is fenntartja befolyását az övezet országainak gazdasága és közigazgatása felett.
● A kezdetben a francia frankhoz rögzített árfolyamon kötött gyarmatokat megvédték az alulteljesítő francia valuta hatásaitól, ami olcsóbbá tette a Franciaországból származó importot, de hátrányosan érintette globális versenyelőnyüket.
● Az 1950-es években a CFA frank teljes mértékben a francia nyelvű afrikai gyarmatok közös valutájává vált és a francia frankhoz rögzített árfolyamot tartott fenn.
● Az 1960-as években a függetlenség elnyerése ellenére a legtöbb ilyen ország a Franciaországgal kötött új megállapodások alapján megtartotta a CFA frankot valutaként.
A CFA frank ezután két különálló valutára vált szét:
- a nyugat-afrikai CFA frankra (amelyet a nyugat-afrikai országok használnak)
- és a közép-afrikai CFA frankra (amelyet a közép-afrikai országok használnak), mindegyiknek saját központi bankja van.
● Az 1970-es években, a Bretton-Woods-rendszer összeomlását és a főbb valuták leértékelődését követően a CFA-frank rögzített árfolyamát fenntartották.
A gazdaságpolitikát és a szabályozást továbbra is Franciaország befolyásolta, amely garanciákat nyújtott a CFA frank francia frankra, majd később euróra való átválthatóságára.
❓ A CFA-franc ezekben az évtizedekben viták tárgyát képezte az afrikai gazdaságokban betöltött szerepe, a Franciaországhoz való kötődése, valamint a WAEMU és a CAEMC tagországai által a monetáris szuverenitásra irányuló felhívások miatt.❓
● 1994-ben a CFA frank jelentős leértékelésen ment keresztül a gazdasági kihívások kezelése érdekében, ami intenzívebb vitákat váltott ki a frank szerepéről és Franciaországhoz való kötődéséről.
● Az euró 1999-es bevezetésével a CFA frankot az euróhoz kötötték, folytatva a rögzített árfolyamrendszert.
A CFA-frank övezet a gazdasági függetlenséget saját korlátok közé szorítja. Az övezeten belüli egyes országok nem tudják leértékelni valutájukat, hogy vonzóbbá tegyék az exportot, ami akadályozza a gazdasági növekedést. A CFA-zóna keretében folytatott egységes monetáris politika nem teszi lehetővé, hogy az országok megfelelően reagáljanak egyedi kihívásaikra. Az exportösztönzést célzó politikákat kihívást jelenthet végrehajtani, ha azok nincsenek összhangban az övezet átfogó célkitűzéseivel.
❗ Az euró felértékelődése megdrágítja az exportot, ami gyakorlatilag tönkreteszi a piaci versenyképességet. ⛔ Ez dominóhatást idéz elő, ami a gazdaságokat bizonyos nyersanyagoktól függővé teszi, és végső soron más ágazatokban gyenge termelékenységhez vezet.
A CFA frank korábbi követelményét 1948-ban a monetáris rendszer részeként állapították meg.
❗ A követelményt kezdetben a devizatartalékok 100%-ában határozták meg, ami azt jelentette, hogy az afrikai országoknak az összes devizatartalékukat a francia államkincstárnál kellett letétbe helyezniük.
● A tartalékolási kötelezettséget 1973-ban 65%-ra, majd 2005-ben 50%-ra csökkentették.
● A tagállamok, amelyek devizatartalékaik jelentős részét a francia államkincstár által kezelt közös poolban tartották, korlátozták valutájuk leértékelésének lehetőségét, ami versenyképesebbé tehette volna az exportot.
🔴 2019. december 21-én jelentették be a Macron-Ouattara-kezdeményezést, amelyet Franciaország és Elefántcsontpart elnökeiről, Emmanuel Macronról és Alassane Ouattaráról neveztek el és amelynek célja a nyugat-afrikai CFA-frank korszerűsítése és a francia befolyás csökkentése volt.
A reform három legfontosabb változtatása közé tartozik
- a valuta átnevezése “Eco”-ra,
- a WAEMU-országok azon kötelezettségének eltörlése, hogy tartalékaikat a francia államkincstárban helyezzék letétbe,
- valamint a francia képviselők kivonása a WAEMU központi bankjának – francia rövidítéssel BCEAO (Banque Centrale des États de l’Afrique de l’Ouest) – igazgatótanácsából.
A CFA frankkal mint gyarmati reliktummal szembeni tartós kritikák, a nagyobb gazdasági autonómia iránti politikai nyomás és a korszerű monetáris keretrendszer szükségessége vezérelte ezt a reformot.
Franciaország azért egyezett bele a reformba, hogy újradefiniálja a volt gyarmataival való kapcsolatát.
A végrehajtás a Covid-19 világjárvány és a tagállamok eltérő gazdasági helyzete miatt késedelmet szenvedett. ❌
Az Eco-ra való áttérésre irányuló erőfeszítések folytatódnak, és a folyamatban lévő tárgyalások alakítják a végleges végrehajtást. A reformot a Franciaország és a WAEMU-országok közötti kétoldalú megállapodások, a WAEMU belső szabályai és a konkrét változásokat és határidőket ismertető hivatalos közlemények keretezik.
Öt évvel később a reformmal kapcsolatos vélemények továbbra is megoszlanak.
Egyes aktivisták úgy vélik, hogy Franciaország aláásta az afrikai kormányok reformkísérleteit, mivel a haladás megrekedt.
Luigi Di Maio, Olaszország korábbi miniszterelnök-helyettese és jelenlegi külügyminisztere provokatív nyilatkozatával újra fellobbantotta a CFA frank Afrika fejlődésére gyakorolt hatásáról szóló vitát:
“Franciaország egyike azoknak az országoknak, amelyek azzal, hogy 14 afrikai állam számára pénzt nyomtatnak, akadályozzák gazdasági fejlődésüket és hozzájárulnak ahhoz, hogy menekültek hagyják el az országokat, haljanak meg a tengeren, vagy érkezzenek a partjainkhoz”.
Mohamed Keita, az Emberi Jogi Alapítvány vezető politikai tanácsadója, aki a CFA frankövezet két országában, Szenegálban és Maliban élt, úgy véli, hogy a CFA-övezet polgárainak segítése a külföldi befolyás leküzdésében az ő szemszögéből nem pusztán Franciaország bírálata, hanem döntő lépés a teljes dekolonizáció felé.
A francia kormány azonban fenntartja, hogy betartotta az alku rá eső részét.
Stephane Sejourne, Franciaország Európa- és külügyminisztere megismételte ezeket a nézeteket, kijelentve, hogy Franciaország többé nem avatkozik be az említett országok kormányzásába.
Franciaország megnyugtató kijelentései a CFA frankkal kapcsolatos megújult viták közepette történtek, amelyet sokan gyarmati valutának és a francia uralom eszközének tartanak❗️
🚨 A régióban a közelmúltban több katonai puccs is összefüggésbe hozható ezekkel az érzésekkel, és néhány leváltott kormány kilépett a Nyugat-afrikai Államok Gazdasági Közösségéből (ECOWAS), miközben utaltak a CFA-frank rendszerből való kilépésre.
A 2019-es reformot követő néhány pozitív eredmény ellenére annak fő céljai továbbra is elérhetetlenek és bár a változások várhatóan 2027-re lépnek hatályba, egyes kritikusok szerint ezek csak szimbolikus jelentőségűek lesznek és nem garantálják a régió számára a teljesen szuverén monetáris politikára való átállást.
Bár a történelmi kontextus és a jelenlegi rendszerek, például a CFA-zóna jelentős akadályokat jelentenek, a gazdasági autonómia felé egyre nagyobb a mozgás.
Számos ígéretes megoldás létezik, többek között a regionális integráció, a diverzifikáció és a pénzügyi integráció.
Az afrikai nemzetek közötti fokozott gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok nagyobb, rugalmasabb piacot alakíthatnak ki. Az autonómia kiépítésében döntő fontosságú az egyetlen exportárutól való túlzott függőségtől való elfordulás. Az infrastruktúrába való befektetés és a változatos iparágak fejlesztése lehetővé teszi az afrikai nemzetek számára, hogy a világpiacok ingadozásait átvészeljék.
