A Hormuzi-szoros és a Bab el-Mandeb-szoros, a Vörös- és a Fekete-tenger, a Panama-csatorna és a Rajna egyszerre került nyomás alá – a szállítási költségek elszabadulása pedig nagyon könnyen a fogyasztóknál jelenhet meg, ahogy az lenni szokott!
A világgazdaság újabb, minden eddiginél összetettebb logisztikai sokkal néz szembe.
A tengeri és folyami szállítási útvonalakat egyszerre sújtják geopolitikai konfliktusok, biztonsági kockázatok, éghajlati szélsőségek és infrastrukturális korlátok, miközben a szállítási költségek több kulcsfontosságú útvonalon meredeken emelkednek.
Ennek pedig közvetlen következménye egy újabb globális inflációs hullám lehet.
A probléma azért különösen veszélyes, mert a világkereskedelem ma olyan mértékben függ néhány stratégiai tengeri és szárazföldi útvonaltól, hogy ezek tartós vagy egyidejű zavarai gyorsan végiggyűrűzhetnek a teljes ellátási láncon.
A Financial Times értékelése szerint a jelenlegi helyzet a tengeri szállítás történetének egyik legsúlyosabb zavarát jelentheti, amelynek hatása már a koronavírus-járvány idején tapasztalt logisztikai sokkot, illetve az ukrajnai konfliktus 2022-es kirobbanását követő zavarokat is felülmúlhatja.
5 stratégiai útvonal egyszerre került veszélybe!
A mostani helyzet egyik legriasztóbb sajátossága, hogy nem egyetlen útvonal problémájáról van szó. A globális kereskedelmi rendszer több kulcsfontosságú pontján jelentkeznek egyidejűleg zavarok:
- a Hormuzi-szorosban, amelyen keresztül a világ egyik legfontosabb energiaexportáló térségének olaj- és gázszállítmányai haladnak;
- a Bab el-Mandeb-szorosban és a Vörös-tengeren, amelyek az Ázsia és Európa közötti hajózás egyik legfontosabb útvonalát jelentik;
- a Fekete-tengeren, amely kulcsszerepet játszik az energia- és nyersanyag-kereskedelemben;
- a Panama-csatornán, amely az Atlanti- és a Csendes-óceán közötti globális kereskedelem egyik stratégiai kapuja;
- valamint a Rajnán, amely Európa egyik legfontosabb belvízi kereskedelmi útvonala.
Ezek a problémák egymást is erősíthetik. Ha egy hajózási útvonalon nő a kockázat, a hajótársaságok kerülőutakat választanak. A hosszabb út több üzemanyagot, több időt, magasabb biztosítási díjakat és nagyobb személyzeti költségeket jelent.
A végszámlát pedig előbb-utóbb valakinek ki kell fizetnie.
Már most látszik a szállítási költségek robbanása
A változás nem pusztán elméleti veszély, ugyanis a fuvarozási piac egyes szegmenseiben már látványosan megugrottak az árak.
A Rajnán közlekedő uszályos ömlesztettáru-szállítás díjai 2012 óta nem látott magasságba emelkedtek. Ez különösen fontos Európa számára, hiszen a Rajna nem egyszerű folyó, hanem a kontinens egyik legfontosabb gazdasági ütőere.
A folyó mentén és a hozzá kapcsolódó kikötőkben hatalmas mennyiségű ipari nyersanyag, energiaforrás és egyéb áru mozog. Ha a Rajna hajózhatósága romlik, vagy a fuvarozás költsége ugrik meg, az közvetlenül érintheti az európai ipart és az energiaellátási láncokat is.
Az olajszállítás ára is történelmi magasságokba emelkedik
Még súlyosabb következményekkel járhat az energiafuvarozás drágulása.
A Perzsa-öbölben és a Fekete-tengeren zajló olajszállítás költségei 2005 óta nem látott szintre emelkedtek. Ez azért különösen érzékeny pont, mert az energiaárak nemcsak közvetlenül jelennek meg a fogyasztók számláiban.
Az olaj drágulása végigfuthat szinte a teljes gazdaságon:
drágább üzemanyag → drágább szállítás → magasabb termelési költségek → drágább termékek → újabb inflációs nyomás.
Vagyis a logisztikai válság könnyen energiaár-válsággá, majd általános inflációs problémává alakulhat.
234 százalékkal drágult az egyik kulcsfontosságú konténeres útvonal
A leglátványosabb változás a konténeres szállításban figyelhető meg. A Távol-Keletről az Egyesült Államokba irányuló konténeres szállítmányok ára 234 százalékkal emelkedett.
A konténerszállítás a modern világgazdaság egyik alapvető infrastruktúrája. Az elektronikai termékektől a ruházaton és ipari alkatrészeken át egészen a fogyasztási cikkekig megszámlálhatatlan termék jut el a gyártótól a fogyasztóig konténerekben.
Ha ezek szállítása több mint kétszeresére, egyes esetekben pedig ennél is jelentősebben drágul, annak előbb-utóbb meg kell jelennie az árakban.
A vállalatoknak három lehetőségük maradt
A növekvő szállítási költségeket a vállalatok rövid távon háromféleképpen kezelhetik.
- Az első lehetőség, hogy lenyelik a többletköltséget és csökkentik saját profitjukat.
- A második, hogy hatékonyságnöveléssel és olcsóbb beszállítók keresésével próbálják ellensúlyozni a drágulást.
- A harmadik – és hosszabb távon aligha elkerülhető – megoldás, hogy áthárítják a költségeket a vásárlókra.
Ez utóbbi pedig újabb inflációs nyomást generál, ezért a jelenlegi logisztikai válság nem csupán a hajótársaságok, kikötők vagy importőrök problémája.
A hatása végül megjelenhet a boltok polcain, az üzemanyagárakban és a háztartások kiadásaiban is.
Ez már nem egy újabb átmeneti szállítási zavar
❌ A legnagyobb probléma azonban éppen az, hogy a jelenlegi helyzet nem feltétlenül oldható meg néhány hónap alatt.
A koronavírus-járvány idején kialakult ellátási lánc-válságot követően sokan arra számítottak, hogy a világkereskedelem fokozatosan visszatér a korábbi, kiszámítható működéshez.
Az elmúlt évek eseményei azonban éppen az ellenkező irányba mutatnak.
A globális kereskedelmi útvonalakat egyszerre fenyegetik háborúk és katonai konfliktusok, geopolitikai szembenállások, biztonsági kockázatok, klímaváltozásból fakadó szélsőséges időjárási események, valamint a kritikus infrastruktúrák kapacitásproblémái.
A világkereskedelem pedig rendkívül koncentrált rendszer.
Kevés olyan szűk keresztmetszet van – mint a Hormuzi-szoros, a Bab el-Mandeb, a Panama-csatorna vagy éppen a Rajna –, amelynek tartós zavara ne okozna komoly következményeket.
A világgazdaság új problémája: a „drága globalizáció”
A globalizáció évtizedeken keresztül éppen arra épült, hogy a világ különböző pontjain előállított termékeket a lehető legalacsonyabb költséggel lehessen eljuttatni a fogyasztókhoz.
Az olcsó tengeri szállítás a globalizáció egyik legfontosabb motorjává vált.
Most azonban ennek az ellenkezője történik:
A globális kereskedelem egyre drágábbá és kockázatosabbá válik.
A vállalatoknak egyre többet kell fizetniük azért, hogy ugyanazt az árut ugyanoda eljuttassák. Ez pedig azt jelenti, hogy a korábbi évtizedek egyik legfontosabb gazdasági előnye – az olcsó és kiszámítható globális logisztika – fokozatosan erodálódhat.
És ha ez tartós folyamatnak bizonyul, akkor nem egyszerűen egy újabb inflációs hullámról beszélünk. A világgazdaság működésének költsége emelkedik meg strukturálisan.
Valakinek meg kell fizetnie az árat
A Financial Times által felvázolt helyzet legfontosabb következtetése ezért egyszerű, ugyanakkor súlyos:
a növekvő szállítási költségeket valakinek meg kell fizetnie.
- Ha nem a hajózási vállalatok, akkor az importőrök.
- Ha nem az importőrök, akkor a gyártók.
- Ha nem a gyártók, akkor végül a fogyasztók lesznek azok.
A globális logisztikai rendszer jelenlegi zavarai ezért könnyen egy újabb inflációs spirál kiindulópontjává válhatnak.
A valódi kérdés most az lesz, hogy meddig képes még a világgazdaság elnyelni a geopolitikai konfliktusok, az éghajlati változások és a stratégiai kereskedelmi útvonalak sérülékenységének egyre magasabb költségét – anélkül, hogy azt végül minden egyes fogyasztó megérezné a pénztárcáján?
