A Hazajáró tizenöt éven át mutatta be a magyarságnak történelmi hazája tájait és közösségeit. A Tisza-kormány által átvett MTVA-nak pedig alig egy hónap elég volt rá, hogy szerződést bontson a műsort készítőivel, akikkel júliusban közölték, hogy sorozatukat – mindössze tizenegy résszel a tervezett befejezése előtt – menesztik a közmédiából. A bejelentést követően a készítők által szervezett közösségi gyűjtésnek elég volt kilenc nap, hogy a hátralévő epizódok gyártási költségét megteremtse. A sorozat mögött meghúzódó támogató összefogás egyúttal új távlatot is adott a Hazajárónak, amely közösségi mozgalomként folytatja útját a határokon innen és túl. Moys Zoltán főszerkesztő és Jakab Sándor műsorvezető lapunknak arról beszélt, milyen szellemiség válhatott kényelmetlenné az új közmédiában, miért nem lehet elhallgatni a külhoni magyarság fogyatkozását, és hogyan nőhet Kárpát-medencei mozgalommá a Hazajáró közössége.

– Hogyan érte önöket, amikor a Tisza-kormány által átvett MTVA közölte, hogy nem hosszabbítja meg a Hazajáró szerződését? 

Moys Zoltán: – Nem lepett meg. Kifejezetten számítottunk rá, hogy az új vezetés nem fog igényt tartani a Hazajáró által képviselt szellemiségre. Ezért már a döntés előtt elhatároztuk, hogy a fennmaradó tizenegy részt mindenképpen elkészítjük. Becsületből, a nézőinkért és azokért a tájakért, településekért, közösségekért, amelyeknek tizenöt éve tartozunk ezzel.

Téved, aki azt gondolja, hogy a Hazajárót egy tollvonással meg lehet szüntetni. Ahogy a hegyi patak állhatatos munkával utat vág magának a legkeményebb sziklák között, úgy az igaz szándék is célba ér. Ha kell, búvópatakként, de eljutunk a nézőinkhez.

Az elmúlt tizenöt évben a bejárt tájak sorsából azt is megtanultuk, hogy fizikailag sok mindent el lehet pusztítani: ki lehet vágni az erdőket, le lehet rombolni az épített örökséget, el lehet tüntetni egy közösség látható nyomait. A táj lelkületét és a hely szellemét azonban nem lehet elpusztítani. A Hazajáró sem csupán az alkotókat jelenti. Mi egy nálunk jóval nagyobb jelenség közvetítői vagyunk. A hazajárás életforma, gondolkodásmód és az ezeréves Magyar Királyság szerves közösségeiben kialakult világszemlélet. Ezért a Hazajáró útja végtelen, a lelke pedig halhatatlan.

Jakab Sándor: – Engem sem lepett meg a döntés. Sőt még szkeptikusabb voltam, mert arra számítottam, hogy már május végén megszüntetik a műsort. Ezek szerint a „tisztogatás” is időigényes műfaj.

– Előzte meg a döntést bármilyen szakmai egyeztetés? Kaptak azóta hivatalos indoklást?
M. Z.: – Semmiféle egyeztetés vagy indoklás nem volt sem előtte, sem azóta. Ez azonban szintén nem ért bennünket meglepetésként.

– Tarr Zoltán a parlamentben a Nagymagyarról szóló epizód egyik mondatát kifogásolta, amely egy tényközlés volt a felvidéki magyarság népességfogyásáról és demográfiai átrendeződéséről. Mit válaszolnak azoknak, akik megbélyegzőnek ítélték a megfogalmazást?
M. Z.: – A mai közéletben az igazság csak akkor fontos, ha valamilyen érdek fűződik hozzá. Ugyanez igaz a hazugságra is: gátlástalanul alkalmazzák, ha a politikai érdek úgy kívánja.

Műsorunk célja, hogy valósághűen bemutassa a Kárpát-medence magyar közösségeinek helyzetét, nem pedig az, hogy bármely etnikai csoportot megbélyegezzen. A Hazajáró az elszakított területeken megmaradt magyar közösségeket keresi fel, és látleletet ad a 21. század eleji Kárpát-medencei magyarság állapotáról. Ennek részeként minden utunkon igyekszünk feltérképezni az adott tájegység demográfiai viszonyait, hiszen azok nemcsak a helyi magyarság múltjáról és jelenéről, hanem a jövőjéről is árulkodnak.

Tényszerűen kellett megállapítanunk, hogy bizonyos településekről a magyarság teljesen eltűnt, máshol pedig kisebbségbe szorult. Amikor elhangzik, hogy egy faluban ma már más nemzetiségű vagy etnikumú lakosság alkotja a többséget, az nem minősítés, hanem demográfiai tény. Mi a magyarság fogyatkozása miatt aggódunk, nem más közösségek jelenléte miatt. Ha valaki elmegy Nagymagyarra, és beszél az ott kisebbségbe került magyarokkal, rájön, hogy a helyzet leírására a „szomorú valóság” enyhe kifejezés volt.

– Elképzelhetőnek tartják, hogy ez a mondat szerepet játszott a döntésben, vagy inkább a Hazajáró egész szemlélete válhatott kényelmetlenné?
M. Z.: – Biztos vagyok benne, hogy ennek a mondatnak nem volt köze a szerződés megszüntetéséhez. Inkább a Hazajáró által következetesen képviselt szellemiség jelenthetett problémát. Tizenöt éve sokszínű, de egységes történelmi és kulturális térként mutatjuk be a Kárpát-medencét, és komolyan ráirányítjuk a figyelmet az elszakított részek magyar közösségeire. A nézők erőt meríthetnek és tanulhatnak ezektől a közösségektől, az ott megőrzött értékekből és gondolatokból. Ez pedig veszélyt jelenthet a hegemóniára törő globalista gondolkodás számára.

J. S.: – Vannak tabutémák a magyar közbeszédben. A cigányságot érintő társadalmi problémák is közéjük tartoznak: szinte mindenki tisztában van velük, mégis „ősbűnnek” számít nevükön nevezni a dolgokat. Amikor viszont a műsorban elhangzott, hogy egy település elrománosodott vagy elszlovákosodott, az nemigen szúrt szemet senkinek.

– Számítottak arra, hogy mindössze kilenc nap alatt összegyűlik mind a tizenegy epizód gyártási költsége?
M. Z.: – Őszinte leszek: számítottam rá, mert közönségünk tizenöt év alatt valódi, élő közösséggé vált. A nehéz helyzetben vártam az összefogást, de ennyire elementáris visszhangra mi sem készültünk.

Amikor elkezdtem nézegetni a támogatók neveit, rádöbbentem, hogy több ezer olyan ember mozdult meg, akit személyesen nem ismertünk, és korábban nem volt láthatóan aktív körülöttünk. Évek óta ott voltak a háttérben, és amikor nehézség támadt, előléptek és cselekedtek. Ekkor tudatosult bennünk, hogy a Hazajáró körül sokkal szélesebb közösség létezik, mint amit addig láttunk. Különösen megérintettek az elszakított területekről érkező felajánlások és bátorítások. Az egyik leginkább szívet melengető megerősítést a rendkívül nehéz helyzetben lévő kárpátaljai magyar barátainktól kaptuk.

J. S.: – Engem nagyon meglepett a gyűjtés sikere. Úgy látszik, én vagyok a csapat szkeptikusa.

– Egyszeri mentőakció volt a gyűjtés, vagy hosszú távon is közösségi finanszírozásra épülhet a Hazajáró?
M. Z.: – Örömmel fogadunk minden támogatást. Akik ismernek bennünket, tudják, hogy minden fillért közhasznú céljainkra, közös értékeink népszerűsítésére és a Hazajáró új formában történő folytatására fordítunk. Hosszú távon azonban nem elsősorban az anyagi támogatásra, hanem arra a szellemi erőforrásra szeretnénk építeni, amely most megmutatta magát.

Az elmúlt hetek legfontosabb tanulsága, hogy létezik egy hatalmas, részben láthatatlan közösség, amely ugyanazokat az alapvető értékeket tartja fontosnak, mint mi, és szükség esetén cselekedni is képes értük. A most felszabadult közösségi energiát ezért nem szeretnénk veszni hagyni. A kérdés immár az, hogyan köthetjük össze egymással a magyar jövőért tenni kész embereket és közösségeket.

A televíziós műsor előtt is hazajárók voltunk, és utána is azok maradunk. Nemcsak akkor kell büszkén járnunk a hazát, amikor fut a szekér, hanem akkor is, amikor nehezebbek a körülmények. Ezt tanultuk a szórványban élő honfitársainktól is. Hiszek benne, hogy a magyarság kitartó magjának makacssága menti át nemzetünket a nehéz időszakokon.

– Mit jelent majd a gyakorlatban a Hazajáró közösségének szorosabb összekapcsolása?
M. Z.: – Még szorosabbra szeretnénk fűzni kapcsolatunkat a nézőkkel, szereplőinkkel és mindenkivel, akinek fontos a Kárpát-medencei magyarság jövője. Történelmünk arra tanít, hogy a Jóistenen és egymáson kívül senki másra nem számíthatunk. Nem fogják helyettünk megoldani sem egyéni problémáinkat, sem nemzeti sorskérdéseinket. Nekünk kell megvívnunk a harcainkat, mindenekelőtt saját gyengeségeinkkel és kicsinyhitűségünkkel.

A Hazajáró közössége védőernyőt adhat minden tagjának. Aki közénk tartozik, tudhatja, hogy nincs egyedül a küzdelmeiben. Olyan embereket szeretnénk összekötni, akik nemcsak beszélnek a magyar jövőről, hanem saját környezetükben tenni is készek érte. Ha valahol egy magyar közösség segítségre szorul, legyen kihez fordulnia. Ha valaki értéket teremt, segítsünk neki láthatóvá válni. A Hazajáró egymással együttműködő, cselekvő helyi közösségek hálózatát szeretné tovább építeni.

Aki úgy érzi, hogy egyedül maradt az értékeivel, vagy belefáradt az online világ féktelen zajába, kapcsolja ki a gépeket, térjen vissza a valóságba, és tartson velünk. Fedezzük fel együtt a Kárpát-medence értékeit!

– Milyen lesz ismét bakancsot húzni annak tudatában, hogy az új epizódokat közvetlenül a nézők áldozatvállalása teszi lehetővé?
J. S.: – Nagyon jó érzés lesz. Reméljük, új színt és lendületet tudunk vinni a hátralévő részekbe. Hatalmas erőt ad majd a Hazajáró mögött felsorakozó példaértékű támogatás és összefogás.

– Mely tájak szerepelnek a hátralévő epizódokban?
J. S.: – Felvidéki és erdélyi helyszínek maradtak hátra. Olyan térségekbe és hegységekbe térünk vissza, amelyeken már jártunk, de továbbra is sok bemutatandó értéket rejtenek. Ilyen a Magas- és az Alacsony-Tátra, a Gutin és a Torockói-hegység.

– Mely visszatérések alkalmával érzékelték a legdrámaibban egy magyar közösség fogyatkozását?
J. S.: – Teljes eltűnést nem tapasztaltam a Hazajáró tizenöt éve alatt. Találkoztunk nehéz sorsú, fogyatkozó mikroközösségekkel, de olyan településre nem emlékszem, ahol két forgatás között teljesen megszűnt volna a magyar élet. Hozzáteszem, számos korábbi helyszínünkre még nem tértünk vissza forgatni.

– Követhető modell lehet más patrióta médiaműhelyek számára is a Hazajáró közösségi finanszírozása?
M. Z.: – Az alulról építkező, organikus kezdeményezésekben hiszek. A Hazajáró mögött tizenöt év munkája áll. Nem mi találtuk ki, hogy közösségi gyűjtést indítunk: az emberek kezdték kérdezni, hogyan segíthetnének, mi pedig felkaroltuk és formát adtunk ennek az akaratnak.

Ha más nemzeti műhelyek is veszélybe kerülnek, és élő közösség áll mögöttük, az képes lehet fenntartani őket. Ez azonban csak akkor működhet, ha valódi munka és hiteles emberek vannak mögötte, nem pedig anyagi vagy pártpolitikai érdekek.

– Milyen látleletet ad majd a 440 epizód a 21. század eleji magyarságról?
M. Z.: – Vegyes képet: küzdelmet és feladást, hanyatlást és megújulást. Amilyen egyedülállóan mozaikos a Kárpátok formakincse, olyan sokszínű a benne élő magyarság is. Ha a tizenöt év teljes képét nézzük, elmondhatjuk: megfogyva bár, de törve nem, még mindig a magyarság a legmeghatározóbb nemzet történelmi hazánkban, a Kárpát-medencében. Nemcsak számszerűen, hanem szellemi és kulturális értelemben is.

A műsor egyik legnagyobb erénye, hogy egyszerre vizsgálta évezredes történelmi távlatból a magyar sorskérdéseket, és hallgatta meg egy világvégi falu utolsó magyar emberét. Faluról falura öleltük magunkhoz történelmi hazánkat. Nem a pillanatnyi korszellemnek, hanem az örökkévalóságnak dolgozunk. Olyan látleletet készítettünk, amely egyszerre 21. századi pillanatkép és időtálló értékek gyűjteménye.

J. S.: – Látjuk a kedvezőtlen folyamatokat, a műsorban mégis a pozitív látásmódot részesítjük előnyben. Akadt, aki ezt kritikaként rótta fel nekünk, de ez is az alkotói szabadság része. A nézők többsége éppen ezért szereti a Hazajárót.

– Hogyan folytatódik a Hazajáró végtelen útja a 440. epizód után?
J. S.: – Az utóbbi években felmerült a Mária Út vagy az Országos Kéktúra végigjárásának ötlete is. Meglátjuk, mit hoz az élet. Hagyom magam meglepni.

M. Z.: – A 440. epizóddal lezárul egy televíziós sorozat, de a Hazajáró útja nem ér véget. Sőt úgy érezzük, most kezdődik csak igazán. Az elmúlt hetekben emberek és közösségek sokasága keresett meg bennünket azzal, hogy már nemcsak nézői, hanem részesei is szeretnének lenni történetünknek. A mi felelősségünk, hogy meghalljuk ezt az igényt, és formát adjunk az alulról érkező kezdeményezéseknek.

Mindenkit arra hívunk, hogy csatlakozzon a Hazajáró Kárpát-medencei mozgalmához, és tartson velünk végtelen utunkon. Várjuk azokat, akik nemcsak az online térben, hanem a valóságban, saját településükön és közösségükben is tenni szeretnének a magyar jövőért.

Mindig magunkért, soha mások ellen

– írta Dsida Jenő a Tükör előtt című költeményében. Nem felforgatni akarjuk a világot, és nem új eszméket szeretnénk kitalálni. Egyszerűen vissza akarunk térni örökségünkhöz, hagyományainkhoz, családi és közösségi értékeinkhez, hitünkhöz és magyarságunkhoz. A Hazajáró tizenöt éven át mutatta be a magyarságnak történelmi hazája tájait és közösségeit. A következő évtizedekben az lesz a küldetése, hogy ismét összekösse a magyarokat egymással. Erre az útra hívunk most mindenkit. Mert összetartozunk – lélektől lélekig.