Ha meg szeretnénk tudni, hogy Jánosnak mi volt a szándéka, amikor a Jelenések Könyvének ötödik fejezetét írta, akkor arra a kérdésre kell összpontosítanunk a figyelmünket, amely elhangozik benne. Az kérdés ez: „Ki méltó rá, hogy kibontsa a tekercset, feltörje pecsétjeit?” (Jel 5,2) S bár a válasz is megvan már az ötödik sorban, de ne menjünk el az olvasók fő kérdése mellett, hogy mi a tekercs? Mit jelképez? És miért kell kibontani? Mi lesz akkor?

A tekercs a megújulás felé haladó történelem

A történelmet sok filozófus próbálta sémákkal leírni. Volt, aki az állandó ismétlődés sémáját gondolta helyesnek, volt, aki a háborúk történetének látta, és ott vannak még a marxisták, akik a történelmet osztályharcnak látják.

A keresztény felfogás szerint a történelem az ember ártatlanságának elvesztésével kezdődött és a feltámadással ér véget. Ahhoz, hogy az ember az új földön boldogságban élhessen, valakinek meg kellett váltania. Isten Fia, azaz a Bárány tette ezt meg. Valóságos emberként Ő volt a Második Ádám. Ő méltó rá, hogy átalakítsa a történelmet, hogy föltörje a pecsétet. Ki értheti meg mindezt.

Ki értheti meg a Bárány történetét?

Minden embernek szüksége van egy őt szerető, de tőle független embernek az igenlésére. József Attila volt a magyar költők közül, aki ezt a legpontosabban megírta. „Hiába fürösztöd önmagadban, Csak másban moshatod meg arcodat.” – írja a Nem én kiálltok című versében. Az ember sokszor vár a másiktól megtisztulást. Arcának, azaz személyének felfrissülését. A személy megtisztulásának vágya ősi és minden korszakon át tart. A keresztény hitnek erre is van érvényes gondolata. Éppen a Jelenések Könyvében. Innen tudjuk, hogy megváltott ember az, aki megmossa ruháját a Bárány vérében. Vagyis, aki megkeresztelkedik. Akinek már nem hull a könnye, mert „…Íme, győzött az oroszlán Júda törzséből, Dávid sarja. Ő majd kinyitja a könyvet, feltöri hét pecsétjét.” (Jel 5,5) És mindezt látjuk.

A keresztény látásmód

Az ószövetségi felfogás szerint, meghal, aki látta Istent. Az újszövetségi tanítás szerint, meghal a bűnnek, aki látja Istent. Amikor János apostol arra vállalkozik, hogy látomásos könyvet írjon, akkor éppen ennek a hitnek az erejét akarja növelni. És nemcsak, hogy látunk, mert a szent szerző láttat, de milyen körülmények kellenek ahhoz, hogy belássuk, hogy a Bárány győzött.

Milyen körülmények között nyitja meg a könyvet?

Milyen körülmények között nyitja meg a könyvet, az, aki megnyitja? Milyen az a Bárány, aki megnyitja? Az egész jelenet egy természet fölötti hatalmas ünnep. Nem csak az ember, hanem a kozmosz ünnepe. Ennek a „filmnek” a láttán érhetjük meg jobban, amit Pál apostol ír. „¹⁹Maga a természet sóvárogva várja Isten fiainak megnyilvánulását. ²⁰A természet ugyanis mulandóságnak van alávetve, nem mert akarja, hanem amiatt, aki abban a reményben vetette alá, ²¹hogy a mulandóság szolgai állapotából majd felszabadul az Isten fiainak dicsőséges szabadságára. ²²Tudjuk ugyanis, hogy az egész természet (együtt) sóhajtozik és vajúdik mindmáig.” (Rom 8, 19-22)

Az egyik nehézség, ami a Jelenések Könyvének megértésében, és Pál leveleinek helyes értelmezésében van ugyanaz. Az ember időben él. Aki az Élet, fölötte áll az időnek. Ezért, ha meg szeretnénk mondani, hogy de mikor jön el az új ég és új föld, azt mondhatjuk, hogy majd eljön, és azt kell mondanunk, hogy már itt van. De a Bárányról még nagyon sokat tanulhatunk, ha tovább szemléljük János apostol képeit… (Folytatjuk.)

Rákóczi Piroska