Ha forgatókönyvíró lennék, akkor az evangéliumról szóló filmet azzal a jelenettel kezdeném, amikor a főpapok elhatározták, hogy Jézus vesztére lesznek. És azzal folytatnám, ahogy János próféta utasítást ad a megkereszteltek három csoportjának.

Mit mond János evangéliuma az első jelenetről? Mindez az után történt, hogy Jézus feltámasztotta Lázárt. „⁴⁷Erre a főpapok és a farizeusok összehívták a főtanácsot, és azt mondták: „Mit csináljunk? Ez az ember ugyanis sok csodajelet művel. ⁴⁸Ha hagyjuk ezt neki, mindnyájan hinni fognak benne. Akkor eljönnek a rómaiak, és elveszik tőlünk földünket és népünket.” ⁴⁹Egyikük pedig, Kaifás, aki abban az esztendőben főpap volt, azt mondta nekik: „Ti nem tudtok semmit, ⁵⁰s arra sem gondoltok, hogy jobb nektek, ha egy ember hal meg a népért, mint ha az egész nemzet elvész!” ⁵¹Ezt pedig nem magától mondta, hanem főpap lévén abban az esztendőben, megjövendölte, hogy Jézus meg fog halni a nemzetért, ⁵²és nemcsak a nemzetért, hanem hogy az Isten szétszórt gyermekeit egybegyűjtse. ⁵³Attól a naptól tehát elhatározták, hogy megölik őt.” (Jn11, 47-53.) Ez lenne, tehát, az első jelenet. Miért?

A horizont

Mikor egy nép, egy etnikum elitje egyszerre vallási és világi vezető, akkor a nép ügyéért tartják magukat felelősnek, ez a horizont, ameddig látnak. Tudjuk, hogy a farizeusokkal éppen az volt a baj, hogy ezt a felelősséget gyakran csak fedőtörténetként használták ahhoz, hogy személyes hatalmukat óvják. A történelem azonban elhaladt ezen társadalmi berendezkedés felett és az egyházat és államot elválasztotta egymástól.

A kettős látásra kényszerült egyház

Miután korunkban az egyházak mind jogi, mind pénzügyi szempontból külön álló intézmények a nemzeti intézményektől, így az egyházi vezetők horizontja a hívek sokasága lett, nem az egész népé. Ugyanakkor van egy világi hazájuk is, és ezért érezhetnek úgy, hogy nemzeti kötelességeik is vannak. Így a modern demokráciákban kettős látásra kényszerülnek. Megszólalásaik világi ügyekben éppúgy lehetnek prófétaiak, mint amilyen árulkodó a hallgatásuk. A bibliai szerepek szerint az újkorban a keresztségben kapott küldetésükből sokkal inkább a prófétai, mint a királyi küldetésüket van lehetőségük megélni. Ezért tenném ebben a képzeletbeli moziban a második helyre keresztelő Szent János történetét. Mit mondott a Keresztelő Szent János a Jordán partján? „¹⁰Ekkor megkérdezte őt a tömeg: „Mit cselekedjünk tehát?” ¹¹Ő ezt felelte nekik: „Akinek két köntöse van, ossza meg azzal, akinek nincsen; és akinek ennivalója van, hasonlóképpen tegyen.” ¹²Odajöttek a vámosok is, hogy megkeresztelkedjenek, és megkérdezték tőle: „Mester! Mit cselekedjünk?” ¹³Ő ezt válaszolta nekik: „Semmit ne követeljetek azon felül, ami elő van írva nektek.” ¹⁴Megkérdezték őt a katonák is: „Hát mi mit cselekedjünk?” Azt mondta nekik: „Senkit se bántalmazzatok, ne zsaroljatok, és elégedjetek meg a zsoldotokkal.” (Lk3, 10-14) Voltaképpen ez a pár sor a kereszténység társadalmi tanításának az alapvetése. És vegyünk itt észre valamit! A társadalmi csoportok tagjai kérdeznek.

Ha a politikusok részéről jön a kezdeményezés

Emlékszem a kovid idejéről egy tudósításra. Böjte Csaba atyának megjelent egy új könyve. A könyvet az operatőrnek annak a budapesti kórháznak a fala előtt mutatta fel, amelyben sikeresen meggyógyították a vírustól kapott betegségből. A riporter kérdésére válaszolva azt mondta, hogy ezt a kötetet azért írta, hogy „…ne csak védjük, de ismerjük is hitünket!”

Az egyházhoz az elmúlt 16 évben sokan érkezetek a politikából azzal a szándékkal, hogy segítsenek. Több felekezet ezeket a kezdeményezéseket el is fogadta. Akkor is elfogadta, ha tudata, hogy a közeledő ember, akinek döntési körébe anyagiak is tartoznak, nem képzett vallási szempontból. Ezek az emberek sokat adtak, sokat építettek, rengeteg templomot újítottak fel, támogatták a hitoktatást, a közel-keleti üldözött keresztényeknek teremtettek élhető körülményeket. Most nem adhatnak többet, mint az imáikat és a barátságukat. Velük kapcsolatban az áprilisi választás után a helyzet megváltozott. Hivatalos minőségben nem kereshetik a főpapokat. A főpapok viszont papként kereshetik a „bukott” politikusokat. Hogy ezt meg teszik, megtették-e, arról nem tudhatunk. A sajtón keresztül pedig nem érkezett hozzánk arról információ, hogy hálára indítónak tartják-e egyházukra nézve az elmúlt 16 évet.

A történelem néha másképp ismétli magát

Magyarországon már ismerjük az új kormány egyházi ügyekkel foglalkozó államtitkárának nevét. Heidl György filozófiatörténész, egyetemi tanár. Kutatási területe az ókori és koraközépkori kereszténység. Neki nem kell majd nagy hirtelen hittan könyveket elolvasnia, teológiából képzett ember. De, hogy Heidl György nevét, aki a pride-ot a körmenetek méltóságába emelné hányan fogják és milyen imákba foglalni, azt nagyjából másfél év múlva már pontosan tudni fogjuk.

Írta:
Rákóczi Piroska