2024.május 21.
Konstantin, András

A magányos farkas szimbólumértéke

Facebook
Email
Telegram
Twitter
VK
Nyomtat
wolf g521ea4037 1280

Adja hozzá a VDTA friss híreit a Google hírfolyamához

„Már megint a magyarok!” – zúdul a felháborodott nemzetközi kommentek sokasága Magyarországra. Elítélendő – aktuális bűnünk –, hogy egy Svájcból magyar területre tévedő, jóhiszemű bevándorló, azaz magányosan kóborló farkast halálos atrocitás ért egy meggondolatlan fegyvert használó részéről. Röviden, mint már azóta kiderült, egy amatőr vadász lelőtt egy egyébként védett ragadozót.

Sajnálatos, de az eset tele van rejtett szimbólumok tömegével. Legfőképp a média reakciója jellemző korunkra. Hosszú napok óta főhelyen, kiemelt hírként elemzik a jobb sorsot érdemlő farkaskoma történetét. A kilövés úgy felborzolta a kedélyeket, hogy már lassan kormányválság kerekedhet az ügyből, ha az éberebb politikai ellenzék interpellációt nyújtott volna be a Parlamentben. 

Helyette kimerítő beszámolók láttak napvilágot a farkas Magyarországra érkezésétől, bolyongásán keresztül egészen elpusztulásáig. Hogy aztán valóban értelmetlen kilövésének tragédiája lesöpörjön minden más nemzetközi történést, mintha enélkül nem lenne borzalmakkal tele a médiatér.

A magyarországi közösségi hálón megszólalók egyike szégyenét fejezte ki, hogy magyarnak született, mivel ilyen galádság – egy ártatlan állat megölése – megtörténhetett szülőhelyén. 

Valóban ártatlan és ráadásul védett állatról van szó. Olyan fajról, amelynek életterét és a természetes táplálékaként fellelhető helyeit az emberi civilizáció felszámolta. Különben miért választotta volna a festői szépségű svájci hegyek helyett a bizonytalan és veszélyekkel teli migrációt. S ha már így tett és még nyomkövetőt is viselt, az érte aggódó megfigyelői visszairányíthatták volna szülőföldjére. Hiszen várható volt, nem lesz jó vége az idegen világban való bolyongásnak.

Elpusztítása különösen sajnálatos, mivel a kóborló négylábú nem támadott emberre, és mai tudásunk szerint háziállatokat sem tizedelt meg vándorlása közben. Mégis, mielőtt sok százezer aláírás összegyűlne a nyilvánvalóan meggondolatlan vadász, akár bírósági hercehurcát is kikerülendő börtönbe zárását követelve, meg kell állni egy vagy több szóra. Azok az állatok is védtelenek, akik az ember akarata szerint élnek házainkban, majd jutnak sintér kézre, ha egyik pillanatról a másikra a „megunt státus” jut osztályrészükként. 

De miről is beszélünk egy olyan világban, ahol a farkashalál árnyékában emberek tucatjai pusztulnak el, fegyverekből kilőtt, irányított, nem eltévedt lövedékek becsapódása miatt. Olyan világban háborgunk a kétségtelenül védendő ordas miatt, ahol politikusok egymást túllicitálva vásárolják és küldik a pusztításra alkalmas fegyvereket oda, ahol az elsütőbillentyűt meghúzni kész katonának álcázott „embervadászok” hozzák működésbe azokat.

Legyünk persze igazságosak, hisz szerencsére egyre többen vannak közöttünk, akik a farkashalál mellett hallatják hangjukat az emberi öldöklés leállításáért is. Ez rendben van, de az már nem, hogy a fegyvert küldők ellen nem indul bírósági eljárás, miközben a farkast kilövőre akár három év szabadságvesztés is várhat. Ébresztő! 

A „már megint a magyarok” kijelentés árnyékában azért ott van, hogy Magyarország az egyetlen a magát felsőbbrendűnek tartó Európai Unió közösségében, amely minden élő ember sorsáért aggódva nem küld fegyvereket ukrán harctérre. 

Ennek következtében viselnie kell a magány és üldözöttség stigmáját. Szó szerint egyedül maradtunk, mint a jobb sorsot érdemlő, elkóborolt négylábú. Így hát felmerülhet a kérdés: Nekünk is vándorlásra kellene adni fejünket, mivel egyre szűkül ezeréves életterünk? És ha képletes értelemben ugyan, de kilövésünk megtörténne, lennének olyanok, akik értünk – magányos „farkas népért” – is kifejeznék felháborodásukat?

Érthetően sajnáljuk a fiatal farkast, mert pusztulása az értelmetlenség szimbóluma. Sorsa a korunkra jellemző szabályok fölöttiség élethelyzetét jelképezi, még akkor is, ha a jelentőségénél nagyobb port kavart az eset. 

Viszont felfedezhető a felfokozott médiacunamiban reménykeltő üzenet is. Jól látható, hogy az emberi érzékenység nem múlt ki és képesek vagyunk a védtelenek felé fordulni. Fontos újragondolni az emberi élet lényegét. Az élet szentsége mindenkit véd. Az állatvilágban kiválasztjuk a veszélyeztetett fajokat és további irtásuk megakadályozására szigorú retorziókat helyezünk törvényileg kilátásba. 

De mit teszünk az ellen, hogy a XXI. században megálljt parancsoljunk a tervezett, tudatos „tizedelésünknek”? Érthetetlen háborúk, fölöslegesen életre keltett vírusok pusztítása, vagy egyszerűen csak ideológiai átkozódás, ahogy például a keresztény, európai, fehér férfi, mint genetikailag nem kívánt jelenség kiiktatása rombolják szét a társadalmi létezésünk normáit.

Sajnálatos egy egészséges ragadozó kilövése. De korrekt dolog-e nyakörvet tenni rá, hisz ezzel eleve rabbá tesszük, megfigyelhető célponttá? Beavatkozunk nem korlátozható szabadságába, ami az állatok esetében az abszolút szabad helyválasztás lehetőségében ölt testet ezer éveken át. 

A tudomány álcáját használva űzött élőlénnyé tettük a legtöbbjüket, olyanokká, akik immáron nem tudnak megszabadulni, legföljebb „emigrálni” a mindenek fölöttiség koronáját magára aggató emberi beavatkozástól. Nem kellett volna lelőni sem hirtelen felindulásból, sem előre megfontolt szándék okán, vagy félrészeg kivagyiságból sem ezt az állatot. Tökéletesen békén kellett volna hagyni a nyakörv nélküli szabad világában. Ahogy el a kezekkel a józanságot hirdető ember alkotta szigetektől is!

Mert mielőtt pogromra indulunk, néhány dolgot érdemes lenne újra gondolni éppen az értelmetlen farkashalál okán. Ha már megtörtént, lehetne a farkas véráldozata egy másfajta üzenet nekünk, embereknek. Mondjuk például az, hogy az ártatlanok védelme nem a felelőtlenül megtörtént esemény bosszújával indul, hanem a rosszat is elkerülni képes megfontoltsággal. 

No meg az sem lenne hátrányos, ha a magányosnak tűnő emberi társadalmak ismét értelmes „falkába” tömörülnének, mert akkor még jeladók – tervezett csipek az emberek bőre alá – sem kellenének, hisz nem tudnánk eltévedni, miként történt ezzel a szegény vándorral.



Földi László,
a Kuratórium elnöke

Forrás:Magyar Nemzet

Mi a reakciód?
👍tetszik
0
👍tetszik
👎nem
0
👎nem
💘szeretem
0
💘szeretem
😡dühítő
0
😡dühítő
😂vicces
0
😂vicces
😮húha
0
😮húha

4 válasz

  1. Nem tudom hányszor olvastam már olyan hírt, hogy kutya gyereket marcangolt halálra. Mi a garancia arra, hogy egy éhes farkas esetleg nem támad meg gyereket? Az, hogy eddig még nem tette semmilyen garanciát nem jelent.
    A farkas egy veszélyes ragadozó!
    Kéretik nem hasra esni azelőtt, hogy a farkas (a “komát” mellőzük a neve mellől) Svájcból érkezett. A farkasnak nincsen nemzetisége.
    Véleményem szerint a vadász helyesen járt el amikor az emberek védelmében kilőtte a kóbor farkas!

    1. Kedves Sándor !
      A véleményét megértem, mert több évszázad meséi, filmjei , mindenfajta mondái és narrativái ezt az álláspontot erősítik önben és az önben hasonló gondolkodásúakban ! Sajnos ez annyira erős ellenérzést gerjeszt az átlag , félelemben szocializált emberekben , hogy képtelenek racionálisan viszonyulni ilyen és hasonló kérdésekhez! A drága kis Bambi ( őzbak ) több embert öl(het) meg, mint az ember társaságát lehetőleg kerülő farkas ,mégis a NET-en olyan fotókat osztogatnak meg , melyen szelídnek mutatkozó őzekkel szelfizik a Darwin-díjas ! ( megjegyzés: a veszettség vírusával esetleg fertőzött bak , vagy egyszerűen a testosteron-dühöngés miatt támadóvá váló őz embert ölése szintén előfordul, csakúgy , mint a szarvasmarhák által okozott emberi sérülés, halálozás !)
      Azért veszélyes az ön véleménye, mert ezen az alapon mindent irtsunk ki, hiszen annyi, de annyi veszélyforrás van még a farkason ( akinek a Grimm fívérek “jóvoltából ” nagyon rossz PR-ja van ) kívül !
      Amúgy is a TV-ben reklámozott szuper fertőtlenítő-szerekkel minden baktérium “százszázalékát!” (sic) el kell pusztítani, majd a drága pénzen vett baktériumkultúrákat fogyasztani ! A farkassal kapcsolatos rémképeit nem kívánom eloszlatni, erre csak ön képes, ha racionálisabban tudja nézni a dolgokat ! A túlszaporodásuk ( egyelőre szó sincs erről ) persze nem lenne jó , lásd az Erdélyben grasszáló “brumimacikat”, de ez egy jelölt egyed , ami az állomány-nyilvántartását mutatja !
      Az első mondatában ott a KÓD ! A kutyák támadása ! Amiről minden esetben az emberi NEM-GONDOSKODÁS, HOZZÁ NEM ÉRTÉS okoz ! Az egészséges farkasnak a legutolsó zsákmánya lehet egy ember, gyerek méretű élőlény, viszont gyakran táplálkozik kisrágcsálókkal, kisemlősökkel esetleg beteg, gyenge nagyobb emlőssel ! Az állomány-szabályozó szerepe a növényevő nagyvadaknál nagyon fontos ! Az egyensúlyt az ember rúgja fel és a felelősség is a miénk , amit helyes vadászi magatartással kellene megvalósítani !

      1. “a NET-en olyan fotókat osztogatnak meg , melyen szelídnek mutatkozó őzekkel szelfizik a Darwin-díjas ! ( megjegyzés: a veszettség vírusával esetleg fertőzött bak …”
        ——————————————————————————————————————
        A veszett róka és a veszett farkas is szelídnek mutatkozik. Azonkívül az őz növényevő, nem tekinti prédának a másik állatot, esetleg az embert (gyereket) tehát nem lopakodik be olyan helyre ahol élelmet talál magának.
        Azon pedig tessék elgondolkodni, hogy évezredek óta miért olyan rossz a farkas sajtója? Nyilván rossz tapasztalatok élnek a társadalomban.
        Amúgy a farkas nem lenne olyan veszélyes, ha növényevő lenne, de mivel húsevő, hát nem lehet tudni mikor tör elő benne a vadállat.
        Fenntartom a véleményemet, hogy helyes magatartást tanúsított a farkast kilövő vadász! Az pedig, hogy nyomkövető van rajta a farkasnak nem számít. Ő nyomkövetővel is egy veszélyes vadállat.

  2. Tisztelt Földi László !
    Nagyon kedvelve valamennyi megnyilvánulását, a szakértelmét és a “VÉDETT TÁRSADALOM”-ért végzett munkáját a fenti cikkhez csak az alábbi bekezdéshez van ellenvéleményem !
    “A tudomány álcáját használva űzött élőlénnyé tettük a legtöbbjüket, olyanokká, akik immáron nem tudnak megszabadulni, legföljebb „emigrálni” a mindenek fölöttiség koronáját magára aggató emberi beavatkozástól. Nem kellett volna lelőni sem hirtelen felindulásból, sem előre megfontolt szándék okán, vagy félrészeg kivagyiságból sem ezt az állatot. Tökéletesen békén kellett volna hagyni a nyakörv nélküli szabad világában. ”
    A világ valóban önnön kárára változik és ez ellen küzdeni jó és nemes cél, de a védendő fajok ( és ide tartozik a farkas is ) nyilvántartása, egyedi megjelölése és nyomon-követése fontos, hasznos dolog ! Olyan ez, mint a gyermekét szerető, féltő szülő , amikor a jeladóval ellátott telefonján időnként ránéz a gyermekére, vagy amikor a “béby-őrrel” figyeljük a jólétét ! Ma már elengedhetetlen és nem a “tudomány álcája”! Sajnos az élőhelyüket vesztett állatok valóban felvehetnek olyan szokásokat, amelyek az emberi élőhelyek közelébe kényszerítik, ezáltal akár közvetlen veszélyforrások is lehetnek, de a megfigyelésük és a korrekt vadászati munka éppen miattuk van ! Mondom ezt félig szakemberként, állatorvosként, aki sosem vadászott , de a vadászvizsgát letette.
    Azt hiszem a cikket végigolvasva minden másban egyetértünk és fogadja őszinte elismerésemet ön is és kedves felesége, Andrea is !

Vélemény, hozzászólás?

Iratkozzon fel a Védett Társadalom Alapítvány hírlevelére!

Adja hozzá a VDTA friss híreit a Google hírfolyamához

További cikkek