Mielőtt bárki kétségbeesve lökné félre a jegyzetet a rémisztő cím miatt, le kell szögezni, nem tudománynak álcázott idegen szavak tucatjainak lavinája következik. Egyetlen kérdés motoszkál a háttérben: vajon a civilizáció egyenértékű a modernizáció fejlődésével? Mert ha igen, akkor talán nagyobb a baj, mint ha fel sem találtuk volna mondjuk az elektromos áramot. Annál is inkább, mert napjaink mindenkit érintő kérdése egyébként is az áramellátás és annak megfizethető, még inkább megfizethetetlen volta. Azon már hetek óta túl vagyunk, hogy nem található kézzelfogható, objektív ok az áram és a földgáz árának világpiacon történő emelkedésére, leszámítva a kétszínű politikai gyakorlat kiváltotta tőzsdei manipulációt.

Mindig is az volt a vezérelv, legalábbis a jót és tisztességet feltételező közösségekben, hogy a „modern” a fejlődés egyik minősített jelzője. Időnként persze kiderült egy-egy modernnek kikiáltott csodáról például az avantgárd világában, hogy a művészetnek álcázott „abszurditás” nem feltétlenül jobb az elődök munkáinál. Az időnként kibékíthetetlennek tűnő vita a tudomány és a vallás összefüggésében nem más, mint az objektivitás mellőzése. Bizonyos megvilágításban a vallás és az abban meglévő erkölcsi értékek magát a civilizáció megtartását jelentik, míg a tudomány, így a modernizáció az örökös „kíváncsiság” területe. Együttesen az eszme és a gyakorlat egységét szimbolizálják az emberi létezés alapértékei közepette. Mert nincs eszme nélküli valóság.

Napjaink politikusai közül egyre többen képtelenek a normalitás minimumához visszalépni, inkább a modernizáció vívmányai mögé próbálnak megbújni félresikerült ötleteikkel. Csupán azt felejtik el, hogy a modernség nem egyenlő az átláthatatlannal, hiszen egy jelenség minél inkább a tudomány által bizonyított, annál tisztábban kivehető annak szándéka. Századunk, a XXI. század meglepetése mindannyiunknak – még a politikai elitnek is – az, hogy a legújabb, modern technoló­giákkal kezdjük elveszíteni a civilizáció által korábban nyújtott biztonságérzetünket. Néhány aktuális példánál maradva, miközben nem állt le az energiatermelés, hisz van alapanyag, egyszer csak mégis nehezebb beszerezni és eljuttatni az áramot a fogyasztókhoz. És miért kell a korábbi normális ár sokszorosát fizetni, ha az előállítás költsége nem is növekedett? A legdühítőbb, hogy bizonyos erőterek lenézik és ezzel elárulják a civilizált embert, azt gondolván, nem vagyunk képesek megkülönböztetni a modern kor kihívásait a politikai aljasságtól.

Még mélyebbre ásva eme ingoványos síkságon – modern és civilizáló összefüggése –, elképedve tapasztaljuk, hogy a modernizáció immáron a civilizációnk elpusztítására szakosodott. Hogyan értelmezhető másként az az irgalmatlan fegyverarzenál, amely a klasszikus győzelem sikerét nem képes garantálni, hanem éppen ellenkezőleg, az emberiség, vagyis civilizációnk kipusztítására alkalmas? A drónsereg, a nukleá­ris fegyverzet, a szinte felfoghatatlan hatást kiváltani képes űrfegyverek nem győzni segítik a tulajdonosaikat, hanem kivéreztetni a még pislákoló civilizációnk fényeit. Bevetésük a teljes és visszafordíthatatlan sötétséget hozná a Föld lakóira. Amennyiben ez így folytatódik, ez lesz a modernizáció kétes értékű „győzelme” a civilizáció fölött, egyszer és mindenkorra.

A fenti összevetés – egyáltalán nem meglepő módon – erős vitát és ellenvetést válthat ki a tudomány oldaláról nézve. De érveink védelmében tegyük föl a kérdést: lehet-e más nézőpont, mint az emberek/emberiség érdeke? Azért fejlesztünk alternatívenergia-előállító kütyüket, gépeket, hogy könnyítsük az energiához jutást, lehetőleg egyre olcsóbban, vagy azért, hogy a modernizációra hivatkozva lekapcsolják a létező és működő rendszereket, na persze elfogadhatatlan politikai magyarázat mellett? Ha innen nézzük, egyértelmű, hogy fölösleges milliár­dokat költeni modern, vagyis mai értelemben használhatatlan fegyverekre, hisz csak az áramot kell kikapcsolni, és „civilizált” eszközzel érik el céljaikat a villanykapcsolót birtoklók.

Mi pedig, a kísérletek áldozatai lehajtott fejjel egyre többet fizetünk. Fizetünk ahelyett, hogy megfizetnénk az ellenünk acsarkodóknak. Félelmünket háborúk felemlegetésével kívánják fenntartani, miközben már régóta résztvevői, sőt áldozatai vagyunk ennek a láthatatlan, ezért sokkal tisztességtelenebb ütközetnek. Szóbombákkal, mint a modern világ kihívásai, rombolják szét a megszokott és ebből következően civilizált világunkat.

Apropó, modern tudomány! Létezik olyan technológia, ami az űrben képes összegyűjteni a napenergiát, és azt minden további nélkül, szennyezésmentesen a Földre juttatni, akár egészen a felhasználóig. Tiszta, folyamatosan termelődik, megfelelő kapacitás kiépítése esetén a többi szennyezőnek tartott energiaforrást is részben vagy egészben képes lenne kiváltani. Ebből is látható, hogy a civilizációnk megtartása érdekében a modernizáció nagyon is megfér és találkozik az emberiség érdekeivel.

Nem kell nagy trükk, csak például az űrkutatásnál maradva a fejlesztéseket állítsuk át a XXI. század békéje érdekében a fegyverek gyártásáról a valódi alternatívenergia-előállítás fejlesztésére. A törpe kisebbség érdekeit pedig figyelmen kívül hagyva a modernizációt valóban a civilizáció érdekében hasznosítsuk.

Forrás:Magyar Nemzet