A pápaválasztás az evangélium tükrében

A pápaválasztás egyházpolitikai esemény. A világ legkülönbözőbb tájain élő bíborosok maguk közül szavaznak valakit Péter székébe. Ez tehát a nagy formátumú emberek feladata. Nem hiszem, hogy érdemes lenne erről elemzést írnom, mert sok hiba forrása lehetne. Érdemes azonban eltöprengeni azon, hogy miként tündököl a Szentírás fényében ez a történelmi jelentőségű döntés.

Nem ti választottatok engem

Képzeljük el, hogy az új pápa a róla hozott döntés után ránéz a konklávé résztvevőire és ez jut az eszébe: Nem Ti választottatok engem. (Jn 15, 16) És méltán gondolhatja ezt. A legtöbb pápaválasztás ugyanis Isten akaratát juttatja érvényre. Volt olyan a történelem folyamán, amikor 4 megválasztott pápa volt, de ez csak úgy következhetett be, hogy négy különböző csoport nem tartotta be a szabályokat. Akit most fognak pápává tenni, egészen biztosan Isten engedélyével lesz az. De vajon az akaratával is?

Aki a kicsiben hű

Hogy ki lesz az esélyesek közül, aki a legtöbb szavazatot kapja, ma még csak találgatni lehet. Ha a választás igazságos, akkor biztosan érvényre jutnak vele kapcsolatban Jézus szavai: „Aki a kicsiben hű, az a nagyban is hű”. (Lk16, 10) De mi a kicsi, mi a hűség és mi a nagy?

A Vatikán geopolitikai tényező. Gazdasági egység, hatalmas vagyonnal és pénzügyi szervezetekkel. Ez tehát a „nagy”. A hűség azt jelentheti, hogy ezt a komoly szervezetet is úgy kell vezetni, hogy mind az igazságosság, mind a törvényesség minden kritériumának megfeleljen. Ez lehet a „hűség”. De mi volt a „kicsi”?

A „kicsit” mindenki maga tudja – és Isten látta, mert a rejtekben is lát. Mindannyian azt reméljük, hogy az új pápa olyan valaki lesz, aki az anyagikat már fiatal korában is nagy gonddal és tisztességesen kezelte.

A Vatikán pénzügyi átvilágítását Ferenc pápa elkezdete, de annak befejezése előtt az átvizsgálót elbocsátotta. Ez nagy gond a következő pápa számára. Mi hívek azt várjuk, hogy a leendő Szentatya végeztesse el ezt a munkát. De a pápa fő feladata mégsem ez.

Legeltesd juhaimat

A feltámadt Jézus és Péter apostol beszélgetése, melyet Lukács apostol evangéliumának 21. fejezetében olvasunk, bátran értelmezhető úgy, hogy mind a hívek, mind a papok lelkigondozása a pápa számára elő van írva – a feladat azonban itt mindenkié. Imádkoznunk kell, hogy az egyház vezetőjének legyen bátorsága személyi ügyeket is Isten akaratából végezni. A papok kezében ugyanis olyan erő van, ami az egész világ üdvösségét befolyásolja. Mi ez?

Akinek feloldjátok bűneit

„Akinek megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot nyer, s akinek megtartjátok, az bűnben marad.” – olvassuk János evangéliumának 20. fejezetében a 23. versben. Ez az a kulcsszó, amivel Péter utódja meg tudja nyitni a mennyország kapuját. A földre hozza vele az égi békét. A mindenkori pápának el kell érnie, hogy olyan papok legyenek, és ő közülük olyan püspököket válasszon, akik az oltár szolgálatát és az emberek szolgálatát a saját erejüknél nagyobb feladatnak látják, de mert mégis helyt kell állniuk, Isten segítségével végezzenek el.

Értünk van

Mert bárki is az új pápa, értünk van, egyszerű hívekért. Ha valahová vezethet minket, akkor az az a szűk kapu, amiről Jézus beszélt. (Vö. Mt7, 13.14) Az a keskeny ösvény, amin fontos a jó egyensúlyérzék. És ez igazi, politikai döntéseket is jelent. Imádkozzunk a bíborosokért, hogy jól szavazzanak. A jó pápa megválasztásának ugyanis nem lehet alternatívája. Most nem.