🌐☪️Ez már majdnem kétségbeejtő. Úgy tűnik, a szélsőjobboldaltól való félelem nagyobb, mint a belga iskolákban évtizedek óta zajló iszlamizációtól való félelem.‼️
A francia nyelvű tanárok végre megbarátkoznak a dzsihadizmussal az osztályteremben, de azonnal hangsúlyozzák, hogy „nem szabad a problémát a szélsőjobbra hagyni”. Milyen szomorú, hogy még ha meg is kongatják a vészharangokat, a fő gond még mindig az, hogy ne hozzák őket kapcsolatba a „rossz táborral”.
Sam van Rooy írja az X-en: „Allahnak semmi keresnivalója az osztályteremben” című új könyvükben két újságíró az oktatás iszlamizálódásának kérdését veti fel. Ez áttörést jelenthetne a vitában, de nem, előbb határozottan ki kell jelenteniük, hogy „semmi bajuk az iszlámmal”. Még azt az ostobaságot is elkövetik, hogy különbséget tesznek az iszlám és a „külföldről érkező szélsőséges iszlamizmus” között. Ez persze badarság. Ahogy Anne-Marie Delcambre arabista fogalmaz: „Az iszlamizmus egy nyugati kitaláció, hogy ne kelljen szembenézni az iszlámmal kapcsolatos kellemetlen igazsággal”. És ahogy Hamid Zanaz fogalmaz: „A politikai iszlám egy égbekiáltó pleonazmus [szószaporítás], mert az iszlám elsősorban politika”.
„Végre szó esik az iskoláinkban zajló szellemi dzsihadizmusról. A szerzők javaslatai azonban gyengék és felszínesek maradnak. Nevezd nevén a dolgot, mondják, de ők maguk sem merik ezt igazán megtenni, mert szerintük nem az iszlám a probléma. És igen, jogi kezdeményezéseket szorgalmaznak a tanárok védelmére és az iskolák semleges területté tételére – mint például a fejkendő betiltása. Az igazán lényeges dolgot azonban nem nevezik meg: magát az iszlám tanítást és az iszlám országokból érkező hatalmas migrációs hullámokat. Amíg ezekkel nem foglalkoznak, addig oktatási rendszerünk iszlamizálódása folytatódni fog” – írja van Rooy.
A könyvben leírt tanúvallomások megrázóak. Tanárok, akik féltik saját tanítványaikat. Tanárok, akik névtelenek maradnak, mert féltik a biztonságukat. Muszlim tanárok, akiket megfenyegetnek, hogy „árulók”. És mindez az általános iskolákban kezdődik, ahol a halal szendvicses dobozokat el kell különíteni a többitől, mert egyes gyerekek nem akarnak sonkás szendvics közelébe menni. Ezen a szinten vagyunk, és ez túl szomorú ahhoz, hogy szavakkal kifejezzem.
Az ironikus az, hogy a szélsőjobboldaltól való félelem láthatóan nagyobb, mint az iszlamizmustól való félelem. Mintha a szélsőjobboldal lenne felelős azért, hogy a tanárok félelemben élnek, vagy a diákok egyre radikálisabb nézeteket vallanak. Nem, az iszlám az, amely beszivárog az osztálytermekbe, az iszlám az, amely nyomást gyakorol a szólásszabadságra és az oktatáshoz való jogra. És mégis úgy tűnik, hogy a legnagyobb rémkép ezeknek az újságíróknak és tanároknak az, hogy a „szélsőjobboldallal” egy táborba sorolják őket – írja Sam van Rooy belga képviselő (Vlaams Belang).
