Valójában alig tudunk valamit arról, hogy mi történt a názáreti házban. Milyen otthonosságot teremtett József és Mária. Hogyan meséltek és énekeltek a gyermek Jézusnak? Hogyan beszélték meg a családi döntéseket? Hogyan kezelte József, amikor valamelyik megbízója nem akart fizetni? Vagy amikor silány fát hoztak neki és tudta, hogyha abból dolgozik, életveszélyes lesz a műve? Mit szólt Mária, amikor megmondta neki, hogy kevesebb pénzből kell ételt adnia a családnak?

De azt sem tudjuk, hogyan vigasztalta Mária Jézust, amikor a társai megbántották. Nem tudjuk, hogy miként érte el két ember, hogy az Istenember jószívű és bátor és kitartó legyen. És nemde első, elemi gyerekkori tapasztalataira épült fel az a világlátás, amit Jézus tanított?

Szerető légkör

Manapság a világ tele van a klímáért való aggodalommal. A világ légköre átalakulóban van. Szerintem, az ember túldimenzionálja saját magát, amikor azt mondja, hogy elég az ő tevékenysége a klíma megváltozásának megállítására. Isten „fölkelti napját jókra és gonoszokra, esőt ad igazaknak és bűnösöknek.” (Mt5, 45) Az időjárás alakulása Isten kezében van. Minden Isten kezében van. És fájdalmas megélni, hogy sok klímaaggódó, milyen szeretethiányos légkört termet maga körül.

Pedig, ha valami segíti a fizikai és lelki sebek gyógyulását, a termelékenységet és a határidők betartását, az nem a kórház és nem egy csodálatos mestersége intelligencia eszköz. Amitől igazán nagy javulás mutatkozik az emberi élet minden területén, az a szerető légkör. De hol van ilyen?

A fájdalom mélyén

Az apostolok voltak a történelemben az elsők, akik Jézus Krisztus nevében jártak. Ők sem voltak tökéletesek, de az alapvető közösségi légkör szeretetre épült. Jézus halála után csalódottak és elhagyatottak voltak. Bezárkóztak. De nem hallunk arról, hogy egymást szidták volna mondván annak, aki valakit vitt Jézushoz, hogy „Miért hoztál te ide engem?”. Nem mondta Péter Andrásnak, hogy „Hogy tehetted ezt velem. Félrevezettél.” A fájdalom sokkal mélyebb volt annál mintsem, hogy bűnbakot kellett volna keresni. És azt hiszem, hogy itt van a szerető légkör nagy titka. A közösen hordozott fájdalom nem spórolható meg akkor, ha szerető légkörben kívánunk élni. Nem távlat?

De a közös öröm…

És tudjuk, hogy amikor minden apostol megbizonyosodott arról, hogy Jézus feltámadt, akkor micsoda közös örömben volt részük. Ami meglepő, hogy ez sem vezetett harsánysághoz. A boldogságuk csöndességgel párosult. A közös titok ismeretének csöndességével. A fájdalomra és örömre épített beavatottság érzéséből csak szeretete teremhet.

Mert a kicsiknek nyilatkoztatta ki

„Magasztallak Téged, Atyám, ég és föld Ura, mert elrejtetted mindezt a bölcsek és okosak elől és kinyilatkoztattad a kicsinyeknek!” (Mt 11,25) Jézusnak ez a gondolata nyugodtan vonatkoztatható az apostolokra. Mert ők társadalmi értelemben valóban kicsik voltak. Ez számunkra azt jelenti, hogy az az ismeret, ami nekik adatott, számunkra sem elérhetetlen. A feltámadásról mi is tudunk. A hitünk nekünk is megvan. Hozzánk is szól az Úr, mert imádkozás közben eszünkbe juttatja sok kérdésünkre a választ. Mi választhat el bennünket a szerető légkör megteremtésének képességtől?

Talán csak egy ima, amiben kérjük ezt az ajándékot. Meg fogjuk kapni. Elvégre, karácsony lesz…

Írta:
Rákóczi Piroska