Vannak napok, amikor minden sikerül. Olyan emberek között tartózkodsz, akik szeretnek téged. A családban és a barátok körében csak apró betegségek vannak. És néha Isten is apró jeleket ad arra, hogy szeret téged. Ilyenkor hallgatsz szép zenéket. Remek ötleteid támadnak. Nem érdekes, hogy hány éves vagy, tele vagy kivihető tervekkel. És este, mikor csendben imádkoznál nem megy a megnyílás. Miért?

Meg vagy telve. Annyi jó történt. Magad feje után futsz a sikerért és sikeres vagy. Rájössz, hogy nem vársz már útmutatást. Ne próbáld magad lehűteni! Isten szereti, ha örülsz, de akkor tud hozzád szólni, ha minden pozitív élményt hálaadássá formálsz. Miért?

Isten nagyon szereti azt mondani, hogy szívesen. Én azt hiszem, hogy nagyon örül a gyermekei örömének. De jól esik neki, ha az örömödet megosztod vele is. Azt hiszem, ezt hívják az egyszerűség kedvéért hálaadásnak.

Teremts teret a Teremtőnek

A hálaadásnak nincs haszna. Az egész lelki aktus az örömről szól. Boldog együttlétről. Egyszerűen jó az embernek megosztani a boldogságát. És bár teljességgel haszontalan, van a hálaadásnak egy gyakran tapasztalt következménye. Az Istennek átadott öröm, amit emberi események felett érzel úgy távozik, hogy ismét teret nyit a lelkedben a Teremtődnek. És akkor meghallod, hogy mi a következő feladat. Hogyan?

A hálaadás magaslat

A hálaadás olyan, mint a kirándulásnál a magaslatra jutás. Ez gyönyörű tájképet láttat veled. És a léleknek is a hálaadás teszi lehetővé saját világod átlátását, és annak belátását, hogy innen is tovább kell menni. És megtanít még valamire…

Körülményektől független szeretet

Egy fiatalember boldogan ment a szemináriumba, ahol az első három hónapban, mintha a paradicsomban lett volna. Aztán jöttek a nehézségek, az igazságtalanságok és mellőzöttségek. Akkor felkereste lelki vezetőjét, egy papot, aki a pályára segítette. Az atya elmagyarázta neki, hogy Istent a körülményektől függetlenül is lehet és szabad szeretni. A szeretet ugyanis nem sikerfüggő. Az ember, ha rosszul érzi magát a bőrében, nehezen tud hálát adni. De szeretni akkor is tud. Nem emlékekből. Nem régi örömök felidézéséből, hanem cselekedetek formájában. És a sok jó tett lassan-lassan meghozza a gyümölcsét: a lélek nem magának örül, nem is a sikernek, hanem annak, aki mindezt végbe vitte benne.

Igen. A hálaadás is a Lélek műve bennünk. És az egyetlen, amit érte tennünk kell, hogy elkezdjük, ha a legkisebb indítást érzünk rá. És ebben segítségünkre van a művészet. Ezért most itt is megosztom a sokak által ismert Naphimnuszt, amit Assisi Szent Ferenc akkor írt, amikor már majdnem teljesen vak volt. A napfivér, holdnővér című filmben ennek a szövegnek a megalkotását fiatalkorára teszik. Ez egy tévedés. Ezt a nagyszerű verset a világból már alig valamit látó ember írta. Így érdemes olvasni és gondolkozni azon, hogy bennünket mi érintett meg úgy legutóbb, hogy akkora fényességbe értünk, ahol a lelki szemeink csak hunyorogni tudtak.

NAPHIMNUSZ

Mindenható, fölséges és jóságos Úr,
Tiéd a dicséret, dicsőség és imádás
És minden áldás.
Mindez egyedül Téged illet, Fölség.
És nem méltó az ember, hogy nevedet kimondja.

Áldott légy, Uram, és minden alkotásod.
Legfőképpen urunk-bátyánk, a Nap,
Aki a nappalt adja és ránk deríti a Te világosságodat.
És szép ő és sugárzó nagy ragyogással ékes:
A Te képed, Fölséges.

Áldott légy, Uram, Hold nénénkért,
És minden csillagaiért az égnek.
Őket az égen alkotta kezed
Fényesnek, drága szépnek.

Áldott légy, Uram, Szél öcsénkért,
Levegőért, felhőért, minden jó és rút időért.
Kik által élteted minden Te alkotásod.

Áldott légy, Uram, Víz húgunkért.
Oly nagyon hasznos ő, oly drága, tiszta és alázatos.

Áldott légy, Uram, Tűz bátyánkért,
Vele gyújtasz világot éjszakán.
És szép ő és erős, hatalmas és vidám.

Áldott légy, Uram, Földanya-nénénkért,
Ki minket hord és enni ad,
És mindennémű gyümölcsöt terem,
Füveket és színes virágokat.

Áldott légy, Uram, minden emberért,
Ki szerelmedért másnak megbocsát,
És aki tűr gyötrelmet, nyavalyát.
Boldogok, kik tűrnek békességgel,
Mert Tőled nyernek majd, Fölséges, koronát.

Áldott légy, Uram, a testi halálért, a mi testvérünkért,
Akitől élő ember el nem futhat.
Akik halálos bűnben halnak meg, jaj azoknak!
És boldogok, kik magukat megadták
Te szent akaratodnak.
A másik halál nem fog fájni azoknak.

Dicsérjétek az Urat és áldjátok
És mondjatok hálát neki.
És nagy alázatosan szolgáljátok!

(Sík Sándor fordítása)

Írta:
Rákóczi Piroska