Miközben az Európai Unió 2022 óta az orosz energiahordozóktól való elszakadást hirdeti, 2026 első felében rekordmennyiségű orosz cseppfolyósított földgáz érkezett az uniós kikötőkbe. Az adat nemcsak a brüsszeli szankciós politika ellentmondásaira világít rá, hanem arra is, milyen nehéz feladatra vállalkozott Európa: egyszerre akar geopolitikai függetlenséget, ellátásbiztonságot és versenyképes energiaárakat – egy mind feszültebb világpiacon.

Rekord a tilalom előtt

Az Európai Unió országai január és június között 136 rakományban 9,97 millió tonna LNG-t importáltak az oroszországi Jamal LNG-létesítményből. Ez 16 százalékkal haladta meg az egy évvel korábbi mennyiséget, és minden korábbi első féléves adatnál magasabb volt.

A szállítmányok több mint 97 százaléka európai kikötőkbe érkezett. A három legnagyobb vásárló Franciaország, Belgium és Spanyolország volt, az import becsült értéke pedig elérte az 5,96 milliárd eurót, vagyis mintegy 6,8 milliárd dollárt.

A rekordadat konkrétan a Jamal-projekt szállításaira vonatkozik, de jól illeszkedik az általános tendenciába is. Az uniós orosz LNG-import 2026 első öt hónapjában 11 százalékkal, a vezetékes orosz gáz behozatala pedig 7 százalékkal nőtt az előző év azonos időszakához képest.

Vásárlás előrehozva

A növekedés egyik magyarázata, hogy az európai vállalatok a közelgő tilalom előtt igyekeztek teljesíteni vagy előrehozni a meglévő hosszú távú szerződéseiket.

Az EU áprilistól már megtiltotta a rövid távú szerződések alapján érkező orosz LNG behozatalát, a korábban megkötött hosszú távú megállapodások azonban 2026 végéig továbbra is teljesíthetők. A teljes LNG-tilalom 2027. január 1-jén, a vezetékes orosz gáz tilalma pedig 2027 őszén lép életbe.

A növekedést egy korábbi uniós intézkedés is segítette. Brüsszel 2025-ben megtiltotta az orosz LNG európai kikötőkben történő átrakását harmadik országok felé. Ennek következtében a korábban Európán keresztül Ázsiába továbbított mennyiség egy része az uniós piacon maradt.

A rekord tehát részben a szabályozás sajátos mellékhatása: miközben az EU az orosz LNG kiszorítására készül, az átmeneti időszakban még több orosz gáz köt ki Európában.

A háború árnyékában

A rekordot nem lehet kizárólag az iráni háborúval magyarázni. A szállítások növekedése már az év első hónapjaiban is látható volt, és komoly szerepet játszott benne a tilalom előtti készletezés.

A közel-keleti háború ugyanakkor jelentősen megfeszítette a nemzetközi LNG-piacot. A Hormuzi-szoroson a konfliktus előtt a világ cseppfolyósítottföldgáz-forgalmának hozzávetőleg ötöde haladt át, az iráni támadások pedig Katar exportkapacitásának egy részét is megrongálták. Az európai földgázárak a háború kezdete óta több mint 70 százalékkal emelkedtek, miközben az uniós tárolók feltöltése is egyre drágábbá vált.

Az ázsiai LNG-árak a háború előtti szinthez képest 75 százalékkal ugrottak meg. Piaci szereplők arra figyelmeztettek, hogy a kínálati kiesések, az ázsiai nyári kereslet és az európai tárolófeltöltés együttesen további erős ármozgásokat okozhatnak.

Ebben a helyzetben minden biztosan elérhető szállítmány felértékelődik – még akkor is, ha abból az országból érkezik, amelytől Európa hivatalosan meg akar szakítani minden üzleti kapcsolatot.

A függetlenség ára

Az orosz gáz részesedése az uniós importban a 2022 előtti mintegy 45 százalékról 2025-re 12–13 százalékra csökkent. A könnyebben kiváltható mennyiségek nagy részét tehát sikerült más forrásokból, jókora felárral pótolni.

A mostani rekord azonban azt mutatja, hogy a leválás utolsó szakasza lehet a legnehezebb és legdrágább. Mindeközben Európa továbbra is importfüggő: az orosz vezetéket amerikai, katari, norvég vagy más LNG- és gázforrásokkal kell helyettesítenie. Ez csökkenti az egyetlen beszállítóval szembeni kiszolgáltatottságot, de nem szünteti meg magát a külső függést, és újfajta kockázatokat teremt.

A Hormuzi-szoros válsága éppen ezt bizonyította. Az Európai Unió részben azért vásárol LNG-t, hogy ne függjön egy keleti vezetékektől, majd kiderül, hogy az alternatív szállítmányok egy olyan szoroson haladnak keresztül, amelyet bármikor lezárhat egy regionális háború.

Draghi figyelmeztetése

Az energia kérdése nem pusztán ellátásbiztonsági vagy külpolitikai probléma. Az európai ipar versenyképességének egyik legnagyobb gyengesége éppen a drága energia.

Mario Draghi versenyképességi jelentése szerint az európai vállalatok által fizetett villamosenergia-árak két-háromszor, a földgázárak pedig négy-ötször magasabbak lehetnek az Egyesült Államokban tapasztalt szinteknél. A jelentés arra figyelmeztetett, hogy a magas energiaárak végiggyűrűznek a teljes gazdaságon, visszafogják a beruházásokat, és rontják az európai vállalatok nemzetközi helyzetét.

Brüsszel hosszabb távú válasza a megújuló energia, a hálózatfejlesztés és az energiahatékonyság felgyorsítása. Ezek valóban csökkenthetik az importált fosszilis energiahordozók szerepét, de az új infrastruktúra nem épül fel egyik napról a másikra, az európai vegyiparnak, acéliparnak, műtrágyagyártásnak és feldolgozóiparnak pedig addig is energiára van szüksége.

A politika időtávja és az ipar időtávja nem feltétlenül ugyanaz. Egy kormány kijelölhet egy 2027-es céldátumot, de egy üzem nem működtethető politikai nyilatkozatokkal.

Elvek és érdekek

Az orosz gáz teljes kivezetését az EU már nem ideiglenes, a háború végéig tartó intézkedésként kezeli, hanem tartós stratégiai irányként. A 2026-ban elfogadott szabályozás az orosz LNG és vezetékes gáz fokozatos, majd teljes betiltását írja elő.

Ezzel párhuzamosan egyre hangosabbak azok az európai politikai hangok, amelyek szerint az ukrajnai háború lezárása után sem szabad visszatérni a korábbi orosz–európai gazdasági kapcsolatokhoz.

A 2026-os rekord azonban kellemetlen kérdést vet fel: ha Európa már a tilalom bevezetése előtt, a leválás politikai csúcspontján is növeli orosz vásárlásait, mennyire lesz fenntartható a teljes és végleges elvágás egy következő energiaválságban?

Brüsszel egy ponton túl nem kerülheti el a választást: az elvi és geopolitikai célokat minden gazdasági költség mellett érvényesíti, vagy a háború lezárása után lehetőséget hagy egy korlátozott, ellenőrzött és kölcsönös érdekeken alapuló kapcsolat helyreállítására.